A nő helyzete az Iszlám kezdetekor
Az Iszlám elterjedése előtti időszakban ( a „tudatlan korban”) az emberek különböző Prófétákat ismertek, és különböző vallásokat is gyakoroltak. A nő akkor nagyon nehéz életet élt főleg az arab társadalomban. Azokban az időkben nem szerették, ha egy családban lánygyermek született, voltak olyanok, akik élve temették el a saját leányukat, illetve olyanok is voltak akik életben hagyták(kóborolva), de nem ismerték el.
Az Iszlám létrejöttével, mind a kegyetlenséget mind jogtalanságot, ellenezte és visszaszerezte a nő a helyét az emberiségben és a társadalomban is.
Isten megemlítette a szent-könyvében, hogy a nő a férfi társa, jóban és a rosszban egyaránt. Megadta neki a jogot az öröklésben, melynek eredményeképp ugyanúgy örökölhetett, mint egy férfi, csak más mértékben.
A nő helyzete az Iszlámban
Az iszlámban a nő helyzete nem jelent problémát. A Korán állásfoglalása és a korai muszlimok is tanúsítják azt a tényt, hogy a nő legalább olyan fontosságú személy, mint a férfi, és hogy nincs a férfinek alárendelve, nem alacsonyabb rendű teremtmény. Ha nem lettek volna a külföldi kultúrák és idegen befolyások, akkor ez a kérdés talán nem merült volna fel soha a muszlimok között. A nő státusza az iszlámban egyenlő a férfiéval. Ez egy elismert tény volt mindig, és senkinek sem jelentett problémát.
Az Iszlám olyan jogokkal és privilégiumokkal ruházta fel a nőt, amilyeneket egyik vallásban vagy rendszerben sem élvezett. Ezt akkor érthetjük meg, ha tanulmányozzuk a kérdést összehasonlító módon. Az Iszlámban a női jogok és a felelősség egyenlő a férfiak jogaival és felelősségeivel, de nem szükségszerűen azonosak. Az egyenlőség és az azonosság két különböző dolog. Ez a különbség érthető, mert a férfi és a nő nem azonos, de egyenlő teremtmény. Ezzel a megkülönböztetéssel nincs is probléma. Majdnem lehetetlen két azonos férfit vagy nőt találni.
Az egyenlőség és az azonosság közötti különbség nagyon fontos. Az egyenlőség kívánatos, pontos és igazságos, de az azonosság nem. Az emberek nem azonosnak vannak teremtve, hanem egyenlőnek. Ezzel a megkülönböztető felfogással nincs helye az olyan elképzelésnek, hogy a nő a férfi alárendeltje. Nincs alapja az olyan feltételezésnek, hogy a nő kevésbé fontos, mint a férfi csak azért, mert jogai nem azonosak a férfi jogaival. Ha a nő státusza azonos volna a férfi státuszával, akkor a nő egyszerűen a férfi másolata lenne, ami nem igaz. Az a tény, hogy az Iszlám egyenlő jogokat ad a nőnek- de nem azonosakat – megmutatja, hogy alaposan megfontolta a nő helyzetét, elismeri és méltányolja, és független személyiségnek tartja őt.
Az nem iszlámi felfogás, hogy a nő gonosz teremtmény, vagy a gonoszság magja. A Korán nem helyezte a férfit uralkodóvá a nő fölé, akinek egyetlen lehetősége meghajolni a férfi akarata előtt. Az iszlám nem kérdőjelezi meg, hogy a nőnek van lelke. Az Iszlám történetében soha sem senki nem vonta kétségbe a nő emberi státuszát, vagy lelkiségét, vagy más kifinomult szellemi tulajdonságát. Ellentétben a többi népszerű hittel, az Iszlám nem hibáztatja egyedül Évát az első bűn elkövetéséért. A Korán világosan kimondja, hogy Ádám és Éva egyaránt bűnös volt; és Isten mindenkettejüknek megbocsátott miután megbánták tettüket.ld…Korán.
Valójában, a Korán azt a benyomást kelti, hogy Ádám hibásabb volt az első bűn elkövetésében, ami miatt a nőket igazságtalanul vádolták és gyanakodtak rájuk. De az Iszlám nem tartja igazságosnak az ilyen üldöztetést és elnyomást, mert Ádám és Éva egyaránt bűnös volt, egyenlő vétkes volt, és ha Évát hibáztatjuk, akkor legalább annyira kell hibáztatnunk Ádámot is, vagy még jobban.
A nő helyzete az iszlámban valami páratlan, valami újszerű, valami olyan, amilyenhez nincs hasonlítható más rendszerben. Ha a keleti kommunista világot nézzük, vagy a demokratikus országokat, azt találjuk, hogy a nő nem igazán boldog. A helyzete nem irigylésre méltó. Keményen kell dolgoznia, hogy megéljen, és néha ugyanazt a munkát végzi, mint a férfiak, csak kevesebb bérért. Olyasfajta szabadságot élvez, amely néhány esetben szabadsághoz vezet. Hogy odáig eljusson, ahol manapság van, a nő évszázadokon át küzdött, hogy elérje jogát a tanuláshoz, a szabadságát a munkához, és a pénzkereséséhez, fájdalmas áldozatokat kellet hoznia és sok természetes kiváltságát feladnia. A lélekkel megáldott emberi lény státuszáért rengeteget fizetett. De ezzel a rengeteg fizetséggel és áldozatvállalással sem érte el ezt, amit az iszlám megállapított az Isteni kinyilatkoztatás által, a muszlim nő számára.
A modern világban a nők jogai nem önként, vagy a férfiak kedvességből kifolyólag vannak betartva. A modern nő erőszakkal harcolta ki magának pozícióját, nem természetes folyamaton keresztül, vagy közös jóváhagyással, vagy isteni tanítás által. Ki kellet erőszakolnia ezt a pozíciót, és különböző körülmények játszottak közre segítségére. A férfiak erejének csökkenése a háborúk alatt, a gazdasági szükségletek növekvő nyomása, és az iparosodás rákényszeríttette a nőt, hogy elhagyva otthonát dolgozni menjen, tanuljon, küzdjön meg a megélhetésért, és egyenlő legyen a férfival, s az életben fusson versenyt vele. A körülmények tehát kényszeríttették a nőt, de ő is kényszeríttette saját magát, hogy elérje új státuszát. Hogy minden nő örült-e ennek az új helyzetnek vagy, hogy minden nő boldog-e, és elégedett-e ezzel a folyamattal, az más kérdés. Az viszont tény, hogy azok a jogok, amiket a modern nők élveznek, jóval kevesebbek, mint ami muszlim nőtársaikat illeti.
Az, amit az Iszlám állapított meg a nők számára, egyezik a női természettel, biztonságot teremt a bizonytalanság ellen. Nem szükséges részleteznem a modern nők helyzetét, a kockázatos versenyfutást a létfenntartásért és az önfenntartásért. És nem szükséges feltárnom a sok szenvedést és kudarcot, amik körülveszik őt, az úgynevezett női jogok alapján. Nem is áll szándékomban a boldogtalan otthonok helyzetét megeleveníteni, amelyek a túlzott „szabadság” és „jogok” miatt hullottak szét, amire a modern nők olyan büszkék. A mai nők a szabadságot a függetlenéggel, a munkával és pénzkereséssel élik meg, úgy tesznek, mintha egyenlőek lennének a férfiakkal, de sajnos, ennek az árát drágán megfizeti a család. Ez mind köztudott dolog. Nem köztudott ellenben a nő helyzete az Iszlámban. A következő részben tehát megpróbálom összefoglalni az Iszlám véleményét a nőkkel kapcsolatban.
A nő helyzete a párkapcsolatban
Az Iszlám a nőt, a férfi egyenlő társának tekinti az emberiség létrehozásában. A férfi az apa; a nő az anya, és mindketten szükségesek az élethez. A nő szerepe nem csekélyebb jelentoségű a férfiénál. Ebben a párkapcsolatban a nő mindenbol egyenlő mértékben részesedik; egyenlő jogai vannak; egyenlő felelosségei, és ugyanolyan értékes tulajdonságai vannak, mint partnerének. Erről a párkapcsolatról ezt mondja Isten:
„Ti emberek! Férfitől és nőtől teremtettünk benneteket a szövetségeként és törzsekké tettünk benneteket, hogy ismerjétek meg egymást…” (Korán 49:13)
Al masszoulia (felelősség)
Személyes és közös felelősségeik vállalásában a nő egyenlo mértékben osztozik a férfivel, tetteiért ugyanúgy felel, mint a férfi. A nő független személyiség, jó tulajdonságokkal és lelki törekvésekkel van megáldva. Emberi természete nem alsóbbrendű, s nem is különbözik a férfiétól. Egymástól származnak ők ketten. Allah így szólt: „és meg hallgatta őket az Uruk felelvén nékik: „én nem hagyom veszendőbe menni egyetlen munkálkodó művét sem, lett kitéve légyen ő férfi, a vagy nő – hiszen egyesek közületek a többiektől vannak. „” (Korán).
A tudásra való törekvés
A nő egyenlő a férfival a műveltségre és a tudásra való törekvésben. Amikor az Iszlám előírja a muszlimoknak a tudásra való törekvést, akkor nem tesz különbséget nő és férfi között. Majdnem tizennégy évszázaddal ezelőtt, Muhammad kijelentette, hogy a tudásra való törekvés muszlim nőknek és férfiaknak egyaránt kötelező. Ez a kijelentés világosan érthető volt, és meg is valósult a történelem folyamán.
A véleménynyilvánítás
Az Iszlám nő véleményét szabadon kinyilváníthatja, akár a férfi. Véleményét, hozzászólását meg kell fontolni, és nem lehet elvetni csak azért, mert történetesen nő az illető. A Koránból megtudhatjuk, hogy a történelemben többször előfordult, hogy nők nemcsak véleményüket nyilvánították ki de komoly vitába szálltak a Prófétával magával, épp úgy , mint más muszlim vezetőkkel.
Másrészt, előfordultak olyan alkalmak is, amikor a muszlim nők véleménye közérdekű problémákkal kapcsolatban, ellenkezett a kalifa véleményével, és a kalifa elfogadta a nő hozzáállását. Ilyenkor volt példa Omar Ibn al Khattab kalifaságának idején.
Részvétel a közéletben
A történelem feljegyzései tanúsítják, hogy a nők részt vettek a közéletben a korai muszlimokkal. A hadseregben ápolták a sebesülteket, élelmet készítettek, segítették a katonákat stb. Nem voltak korlátok közé szorítva, vagy értéktelen, lelketlen teremtménynek kikiáltva.
Polgári jogok
Az Iszlám garantálja a nőknek az egyenlő jogot szerződéskötésre, vállalkozásra, és független birtoklásra. A nők élete, tulajdona, tisztelete, éppen olyan szent, mint a férfié. Ha bármit elkövet, a büntetése vagy a jutalma ugyanolyan, mint a férfié hasonló esetben. Ha bármi ártalom éri, ugyanolyan kártérítés illeti, mint a férfit illeti abban a helyzetben. Az Iszlám nem egyszerűen kijelenti azt, és aztán fátylat borít a dolgokra, hanem mindent megtesz, hogy be is tartsa a gyakorlatban, mint a hit egyik alaptételét. Az Iszlám sohasem tolerálja azokat, akik elnyomják a nőket, vagy különbséget tesznek a nők és a férfiak között. Többször meginti a Korán azokat, akik a nőt alacsonyabb rendűnek tartják a férfiaktól.
A Tabarodzs (tisztességtelen kiöltözés)
„Azoknak a nőknek, akik túl vannak a változás korán és nem remélhetnek már házasságot, nem róható föl vétkükül az, ha leteszik a (külső) ruháikat, úgy hogy (közben) nem hivalkodnak a díszekkel. Ám jobb nekik, ha megtartóztatják magukat. Allah (mindent) hall és tud” (Korán 24:60).
„És maradjatok a hajlékaitokban és ne cifrálkodjatok úgy, ahogyan a hajdani, pogány korban tették! És végezzétek el az istentiszteletet, adjatok zakátot , s engedelmeskedjetek Allahnak és a küldöttének! Allah el akarja távolítani rólatok-ó Ház népe!- a tisztátalanságot és tisztasággal akar megtisztítani benneteket.” (Korán 33:33).
Az Iszlám azt parancsolja minden muszlim leánynak, hogyha elérte a felnőttkort, (menstruáció), akkor úgy kell öltözködnie mint egy nőnek (hidzsáb {Fátylat kell hordania, és az emberek előtt csak hosszú ruhában jelenhet meg. Nem látszódhat más a testéből csak a keze és az arca.}). A szépségét nem nagyon mutathatja, csak a jövendő férjének. Az öltözés és a szépítkezés két jelenség amelyek a kultúrát és a fejlődést hordozzák magukban, a róluk való lemondás visszafejlődéshez vezet.
Az élet, ha a természet szerint halad, akkor csakis előre kell hogy haladjon és nem visszafelé. Ha az öltözködés fontos elem az emberek számára, akor a nőnek fontosabb, kell hogy legyen ugyanis a bölcs öltözködés vigyáz a büszkeségére, vallására, tisztaságára, nem hagyja az embereket hogy róla beszéljenek vagy utána nézzenek.
A legfontosabb dolgok amit a nők birtokolnak a Saraf Afaf és Hayaa, azaz a jó hírük és a szüzességük. Ezekre az elemekre vigyázni a legminimálisabb amit kérnek a nőktől, ha lemondanak ezekről az elemekről akkor a társadalom nem fogadja el őket.
Az Iszlám nagy jelentőséget tulajdonított a nők öltözködésének:
„Próféta, mondd a feleségeidnek, a leányaidnak, és a hívők feleségeinek, hogy borítsák az (orcájukra) köntösük egy részét! Így érhető el leginkább az, hogy elismertessenek és ne zaklattassanak. Allah megbocsátó és könyörületes.” (Korán 33:59).
A beszéd a Próféta feleségeihez, leányaihoz, és a muszlim asszonyokhoz szólt. Azt bizonyítja, hogy az összes nő köteles teljesíteni azokat a parancsokat amiket Allah diktált, senki nem számít kivételesnek, akármilyen tisztességes, hiszen a próféta feleségei is kötelesek teljesíteni Allah szavait.
„És mondd a hívő nőknek, hogy süssék le a tekintetüket és ügyeljenek a szemérmükre és ne mutassák a díszeiket, csupán azt, ami látható és kendőzzék el a ruha kivágásukat és ne mutassák a díszeiket, kivéve férjüknek, atyjuknak, apósuknak, fiaiknak, férjük fiainak, fivéreiknek és leány testvéreik fiainak, asszonyaiknak, (a rabszolganőknek,) akiket jobbjuk birtokol, és férfiszolgáiknak, akikben (már) nincs (nemi) vágy, és a gyermekeknek, akik még nem tudnak semmit a nők szemérméről, és nem szabad a lábukkal dobogni, nehogy kitudódjék az elrejtett díszük. Ti hívők! Forduljatok mindannyian megbánóan Allahhoz! Talán bodogultok” (Korán 24:33).
Ha a nők idősebbek, és már nincs kedvük a nemi élethez, és a férfiak sem nagyon kivánják már őket ugyanúgy vonatkozik rájuk ez a szabály mintha 20 évesek lennének:
„azoknak a nőknek, akik túl vannak a változás korán és nem remélhetnek már házasságot, nem róható föl vétkükül az, ha leteszik a (külső) ruháikat, úgyhogy (közben) nem hivalkodnak a díszekkel. Ám jobb nekik, ha megtartóztatják magukat. Allah (mindent) hall és tud” (Korán 24:60).
Al Mahr (hozomány)
Az isten meghatározott a nő számára pénzben teljesítendő ajándékot a férjétől, amelyet a házasság megkötése előtt kell teljesíteni. Az is előfordulhat azonban , hogy egy részét a házasság megkötése után fizeti ki a férfi közös megegyezés alapján. Ez a feltétel, törvény, mindenhol érvényes, az összes muszlim országban, mert ezt diktálta a Korán és a szunnája.
Azt mondja Korán a férfiaknak, hogy adják oda a pénzüket tiszta szívből és szívesen, ne pedig úgy , mintha el lennének kötelezve a fizetésre.
A nő csakis maga uralkodhat e felett az összeg felett és szabadon költheti arra amire akarja, de csak ha jóra költi. A Mahr a nő tulajdonában van és nála is marad, de ha a gyámjánál marad a pénz, akkor a gyám nem költhet belőle semmit, csakis a nő engedélyével.
Mikor jár a nőnek a Mahr fele?
A Korán akkor kötelezi a nő a férjét a Mahr felének fizetésére, amikor el akar válni az asszonyától még a nemi élet előtt.
„Ha azonban elváltok tőlük, mielőtt még illettétek volna őket, ám hozományt állapítottatok (már) meg nekik, akkor a tiétek marad annak a fele, amit megállapítottatok, kivéve, ha (az asszonyok) lemondanak (a részükről), vagy az mond le, aki a házasságkötés felől rendelkezik. Inkább (tekintendő) istenfélelemnek az, hogy lemondjatok (a részetekről) (a vagyoni ügyekben) ne feledkezzetek meg arról, hogy nagylelkűek legyetek egymással. Allah látja azt, amit cselekesztek” (Korán 2:237).
Ilyen helyzetben jobb lenne, ha mindkét házas fél kezdemnényezné a lemondást a jogairól, hogy a másikkal szemben rendesebb legyen, és főleg Istennel. Arra is kell figyelni, hogy a kapcsolat ne menjen tönkre, és a testvéri szeretet megmaradjon közöttük. Ha a nő kérte a válást, vagy az ő viselkedése, vagy tulajdonsága vezet a váláshoz, akkor jobban tetszene az Istennek, ha lemondana a jogairól. Ellenkező esetben ugyanez vonatkozik a férfira is.
Ha megtörtént a válás a nemi élet előtt és nem volt megnevezve a Mahr, akkor nem jár a feleségnek csak a motta, amely azt jelenti, hogy anyagi javait kell csak fedezni.
„Nem róható föl bunötökül az, ha (a házasságkötés után) elváltok az asszonyoktól, feltéve, hogy még nem illetétek őket és hozományt állapítottatok meg nekik. Lássátok el őket javakkal illendő módon – a tehetős is, a szegény is képessége szerint! Kötelesség (ez) a jóravalók számára.” (Korán 2:236).
A Korán megfogalmaz az asszonyok számára bizonyos intelmeket, amelyeket, ha követnek, akkor kényelmes és problémamentes életet fognak élni, nemcsak itt, hanem a túlvilágon is.
1 – Vigyázni kell a pletykával és a sok beszéddel,mert van aki számolja a szavaidat. „Ha a két átvevő (angyal) átveszi (a szavaidat és tetteidet) – jobb és balfelől ülve, nem eljthetsz ki egyetlen szót sem úgy, hogy ne lenne mindig kész őrzője” (Korán 50:17-18).
2 – Nem szép visszamondani mindent, amit hallottál, mert valószinű, hogy hazugság is esik közben.
3 – Ne büszkélkedj, azzal, ami nincs meg neked, csak azért, hogy az emberek szemében többet érj vagy gazdagabbnak mutasd magad.
4 – Ne szakísd félbe az emberek beszédét, és ne beszélj vissza, ne nézz le másokat, legyen a hallgatásnak becsülete és válaszolj szépen, mert ilyen módon csak magadat becsülöd.
5 – Ne nevesd ki az embereket azért ahogyan beszélnek, ha másképpen ejtik ki a szavakat, pl.dagognak. „Ti hívők! Ne gúnyolódjon az egyik (férfi) nép a másikon! Lehet, hogy ezek jobbak, mint ők. És a nők se gúnyolódjanak más nőkön! Lehet, hogy ezek jobbak, mint ők. És ne rágalmázzátok egymást és ne illesétek egymást csúfnevekkel! Kárhozatos a gonoszság neve a hit(é) után! Akik nem fordulnak bűnbánóan Allahhoz, azok a vétkesek” (Korán 49:11).
6 – Ha hallod a Koránt, akkor szakítsd félbe a beszéded, akármilyen fontos is, tisztelni kell Allah szavait. „És amikor a Koránt hirdetik, figyeljetek oda és legyetek csendben! Talán könyörületre leltek.” (Korán 7:204).
7 – Próbáld meg egyensúlyozni a szót mielőtt kimondod, szavad legyen tiszta és bölcs, mert van olyan szó, amely a mennyországba vitte a gazdáját, és van amely a pokolba.
8 – „Használd a nyelved, hiszen az a legjobb, leghatalmasabb kegyesség ami Allahtól van, hogy békét parancsoljon. A titkos tanácskozások nagy részében semmi jó nincsen, kivéve annak (a szavában), aki alamizsnára szólít föl, vagy olyasmire, ami (erkölcsileg) helyes vagy megbékélésre (hív) az emberek között. Ha valaki- Allah tetszését keresvén- ilyesmit tesz, annak (majdan) nagy fizetséget fogunk adni.” (Korán 4:114).
9 – Ne keveredj rossz társaságba, és ne barátkozz össze ilyenekkel, mert az ilyen tarsaság csakis rossz útra visz.
10 – Ne nézz le senkit, és tartsd messze magad attól, hogy másokat alábecsülj azért, mert nem tanultak annyit mint te, vagy nem érték el azt a szintet mint te, légy szerény,mert így nagyobb leszel a szemükben.
11 – Ne említs rosszat , vagy feltételezéseket másokról, mert Allah szemében ez rossz tulajdonság és kellemetlen helyzetbe hozhat. „Ti hívők! Kerüljétek a sok feltételezést! Nem egy feltételezés bűn! És ne kémkedjetek és ne feketítsétek be egymást a másik háta mögött! Vajon bárki is közöttetek meg szeretné-e enni holt fivére húsát? Az bizony ellenetekre lenne! Féljétek Allahot! Bizony, Ő kiengesztelődő és könyörületes.” (Korán 49:12).
12 – Teremsd meg szívedben a kegyelmet és a szeretetet, kegyelmezz a kicsinek, a nagynak, és az állatnak is.
13 – Az otthoni munkákban segíts a szüleidnek, mert így visszaadsz nekik valamennyit abból, amit tőlük kaptál, és közben te is gyakorolsz a házassági élethez.
14 – Légy mosolygós, kedves, az nem kerül semmibe és így az emberek szeretetét és kedvességét is elnyerheted.
Al wiratha (az örökösödés)
Azonkívül, hogy a nőket független emberi lénynek ismeri el, mint az emberiség életbennmaradásához szükséges fontos tényezőt, az Iszlám örökösödési részt is adott neki. Az iszlám előtt nemcsak az örökléstől fosztották meg a nőt, hanem ő maga örökölhető volt. Ezt az átruházható, örökölhető lényt tette az Iszlám örökössé. Akár feleség vagy anya, nővér vagy leánytestvér, mindenképpen részt kap a tulajdonból, ami az elhunythoz fűződő rokonsági foktól függ, és az örökösök számától. Az a rész az övé, senki sem veheti el tőle, senki sem tulajdoníthatja el tőle. Még ha az elhunyt akarná kizárni őt az örökségből bármilyen okból, akkor sem teheti, mert a törvény sem engedi. Minden tulajdonos érvényesítheti akaratát a korlátokon belül maradva, tulajdonának egyharmadával, tehát nem kell megtámadnia az örökösök jogait, akár férfiak, akár nők azok. Az örökség esetében, az egyenlőség és azonosság kérdése teljességgel alkalmazható. Általában, a nők és a férfiak egyenlő mértékben örökölnek az elhunyt rokon vagyonából, de a rész különbözhet. Néhány esetben a férfi két részt örököl, a nő csak egyet. „Felvilágosítás kérnek tőled. Mondd: ” Allah felvlágosítást ad nektek az oldalági rokonságról (kalále). Ha egy férfi meghal, és nincs gyermeke, és van egy nővére, akkor a fele illeti meg őt annak, amit (fivére) hátrahagyott. És (fordítva) a (fivér is) örököl tőle, ha nincs néki gyermeke. Ha két nővér van akkor a kétharmada illeti meg őket annak, amit a (fivérük) hatrahagyott. Ha (különböző nemü) testvérek (örökölnek), férfiak is, nők is, akkor a férfi két nő osztályrésze illeti meg. Allah megmagyarazza nektek, (ne) hogy tévelyegjetek. Allahnak minden dologról tudomása van.” (Korán 4:176). Ez azonban nem jelenti azt, hogy a férfi felsőbbrendű lenne.
Az ok, amiért a férfi többet örököl bizonyos esetekben, először is, hogy a férfi az a személy, aki felelős felesége, családja, és a többi rászoruló rokona eltartásáért. Törvény szerinti kötelessége magára vállalni a financiális felelősséget és megfelelően eltartani hozzátartozóit. Minden pénzügyi teher őt terheli. Másodszor a nőnek nincsenek pénzügyi felelősségei, esetleg személyes kiadásait fedezheti, a mennyiben luxuscikkekre vágyik. Anyagilag biztonságban van. Amennyiben feleség, férje az eltartója; ha anya, akkor a fia; ha még lány, akkor az apja; ha nővér akkor a testvérbátyja…
Ha nincs semmiféle hozzátartozója, aki eltartaná, akkor nincs örökösödési kérdés sem, hiszen nincs kitől örökölnie. Ettől függetlenül, nem lesz magára hagyva, nem fog éhezni; az állam, illetve a társadalom felelős eltartásáért. Segélyt vagy munkát kell neki adni, hogy legyen miből élnie, és bármennyi pénz sikerült megkeresnie, az övé lesz. Senki másnak az eltartásáért nem felel, csakis saját magáért. Ha azonban egy férfi volna a helyében, akkor annak a családjáról és a rászoruló rokonairól is gondoskodnia kellene. Tehát a legnehezebb helyzetben a nő felelőssége korlátozott, míg a férfi felelőssége korlátlan. Harmadszor amikor a nő kevesebbet kap, mint a férfi, nincs megfosztva olyasvalamitől, amiért megdolgozott. Ez egy extra „jövevény” – vagyon, a miért gyakorlatilag nem tettek semmit. Ez egy olyasvalami, amiért sem a nő sem a férfi nem tett erőfeszítést. Ez egyfajta segély, és minden segély összeigazodik a rászoruló szükségleteihez és eltartottainak számához, különösen egy Isten törvényei szerint megállapított segély. A férfi örökös, az akit mindenféle anyagi felelősség és kötelesség terhel. A másik oldalon ott van a női örökös, akit viszont nem terhel anyagi felelősség, vagy csak nagyon kevés. Ugyanakkor itt van valamennyi vagyon és segély, amit ki lehet osztani örökségként. Ha teljesen megfosztanának a nőt örökségétől, akkor igazságtalanul járnának el, mert az elhunytnak ő is rokona. Ha viszont egyenlő részt kapnak mindketten, akkor az a férfivel szemben nem lenne igazságos. Így, ahelyett hogy bármelyikükkel igazságtalanságot követne el, az Iszlám a férfinek adja a nagyobbik részt az örökölhető vagyonból, hogy ezzel segítsen neki családjának szükségleteit kielégíteni és társadalmi felelősségének eleget tenni. Ugyanakkor az Iszlám nem feledkezik meg a női örökösökről sem, de annyi részt ad neki, amivel személyes vágyait kielégítheti. Valójában az Iszlám inkább nőnek kedvez, mint a férfinak.
Al shahada (tanúságtétel)
Néhány esetben a tanúskodáshoz, polgári szerződések, megegyezések bizonyításához két férfi tanú szükséges, vagy egy férfi és két nő. Ez ismét nem azt jelenti, hogy a nő alacsonyabb rendű a férfinál. Ez a szerződést kötő felek biztonságát szolgálja, mert a nő általában nem annyira tapasztalt a gyakorlati életben, mint a férfi. Ez a kevesebb tapasztalat veszteséget okozhat valamelyik szerződő félnek. Ezért a törvény kimondja, hogy két nő tanúskodása szükséges egy férfi helyett. Ha az egyik tanúskodó nő elfelejtene valamit, a másik majd emlékezteti rá. Vagy ha egyikük hibát követ el tapasztalatlanságából, akkor a másik segíthet neki hibáját helyrehozásában. „(Felnőtt) férfiatok közül két tanút kérjetek föl tanúságtételre! Ha nem lenne két férfi, akkor legyen egy férfi és két nő, olyanok, akiket alkalmasnak találtok tanúnak.” (Korán 2:228). Valójában a nőnek szerepet ad a civil életben és segít neki, hogy igazságos legyen. Mindenesetre a kevesebb tapasztalat a civil életben, még nem jelenti azt, hogy a nő alacsonyabb rendű a férfinál. Minden ember híján van valaminek, mégsem kérdőjelezi meg senki emberi státuszukat.
Női kiváltságok
A nő bizonyos kiváltságokat élvez, amelyektől a férfi meg van fosztva. Fel van mentve bizonyos vallási kötelezettségek alól, pl. az imádság és böjt alól a havi periódusa alatt és gyermekágyasság idején. Fel van mentve pénteki közösségi istentiszteleten való megjelenés alól. Fel van mentve minden anyagi kötelezettségek alól. Mint anya, több figyelmet és magasabb tiszteletet élvez Isten szemében. A Próféta – (Isten dicsérje és üdvözítse)-, elismerte ezt a tiszteletet, amikor azt a kijelentést tette, hogy a Paradicsom az anyák lába alatt van. Az anyát illeti a gyermek szeretetének háromnegyede, és csupán egynegyed marad az apának. Mint feleség, kérhet a leendő férjétől jegyajándékot, ami csak az övé lesz. Teljes gondoskodás és eltartás illeti férje részéről. Nem kell dolgoznia, nem kell férjével megosztani a családi kiadásokat. Megőrizheti házassága után mindazt, ami az övé. Mint leány vagy nővér, biztonság és gondoskodás illeti az apa és fivér részéről. Ez az ő privilégiuma. Ha dolgozni akar, vagy önfenntartó. Ha a nő kötelessége a felére csökken, akkor azt nem nevezhetjük jogai megtagadásának, az egy szívesség, vagy egy kiváltság. Ha részt akar vállalni a család eltartásában, akkor tejesen szabadon teheti azt, megtartva tisztességét és biztonságát.
Asz-Szala (az ima)
Az hogy a nő a férfi mögött állva imádkozik, semmi esetre sem jelent alárendeltséget. A nő, ahogy említettem fel van mentve a közösségi istentisztelet alól, amelyek a férfinak kötelezőek. De ha jelen van, akkor külön sorban áll, amely csak nőknek van fenntartva, éppúgy, mint ahogy a kiskorú gyermekek elszeparált sorban imádkoznak a férfiak mögött. Ez a szabályzat az imádság fegyelmezettségét szolgálja, nem fontossági sorrendet. A férfiak sorában az államfő váll a válltól áll a szegény mellet. A legmagasabb rangú férfiak egymás mellet imádkoznak a legalacsonyabb rangú férfiakkal. A sorok rendje segíteni akar mindenkinek, hogy el tudjon mélyülni meditációjára. Ez nagyon fontos, mert a muszlim imádság nem egyszerű kántálás, vagy daléneklés. Hozzátartoznak a cselekedetek, mozdulatok, az állás, meghajlás, leborulás stb. Így tehát, ha a nők együtt imádkoznak a férfiakkal kevert sorokban, akkor lehetséges, hogy valami zavaró dolog vagy figyelemterelő jelenség jön létre közöttük. Akkor az elmét az imától idegen dolgok foglalják le, és már is megszakad a tiszta meditáció. Az eredmény az lenne, hogy az ima elveszítené célját, azonkívül házasságtöréshez (az Iszlám a házasságtörést tágabb értelemben ismeri. Házasságtörés már a puszta gondolat, a vágy, a tekintet, ha nem a megfelelő helyre irányul), hasonló dolog történne, szemmel, mert a szem- tilos dolgokra való nézés által- bűnös lehet házasságtörésben, éppúgy mint a szív.
Sőt a muszlim férfiak és nők ima közben nem érintkeznek ellenkező neműekkel. Ha viszont férfiak és nők közösen imádkoznának egymás mellet, akkor nem kerülhetnék el egymás érintését. Sőt, amikor a nő imádkozik a férfival szemben, a férfi előtt, vagy éppen mellette, nagyon valószínű, hogy egyes testrészei elővillannak a ruhái alól bizonyos mozdulatokra, a meghajlásra, felállásra, leborulásra. A férfi szeme történetesen odatekinthet, s a nő elővillanó testrésze akarva, akaratlanul bűnös gondolatokat ébreszthet benne, a nő pedig zavarba jöhet. Tehát, hogy minden zavar elkerüljön, segítsen a meditációra való koncentrálásban, tisztává tegye a gondolatokat, megtartsa az imádkozók közötti harmóniát, hogy az ima igazi céljait beteljesítse, az iszlám előírta a sorok elrendezését úgy, hogy a férfiak állnak elől, a gyermekek mögöttük, és a nők a gyermekek mögött. Bárki, aki valamennyire ismeri a muszlim ima célját, könnyedén megértheti a sorok elrendezésének bölcsességét, ezen a módon.
A fátyol
A muszlim nő fogalmával társul egy régi tradíció, a „fátyol”. Az egy iszlám dolog, hogy a nőnek a tisztelet, méltóság, szüzesség, tisztaság és a becsület fátylával kell szépítenie magát. Tartózkodnia kell az olyan mozdulatoktól és gesztusoktól, amelyek felkorbácsolják az emberek vágyát, kivéve férjüket; vagy erkölcstelenné válnak. A nő arra van intve, hogy ne mutassa báját, vagy ne fedje fel fizikai szentségét idegenek előtt. A fátyol, amit fel kell vennie, megőrzi lelkét a gyengeségtől, elméjét az engedékenységtől, szemeit a kéjes nézéstől, személyiségét az erkölcstelenségtől. Az Iszlám nagy figyelmet fordít a nő tisztességére, erkölcsösségére, jellemének és személyiségének megőrzésére.
Most már világos, hogy a nő státusza az Iszlámban példátlanul magas , és pontosan illik a női természethez. Jogai és kötelességei egyenlők a férfival, de nem szükségszeruen vagy abszolút azonosak. Ha valamitől meg van fosztva az egyik területen, akkor bőségesen kárpótolva van sok más aspektusban. Az a tény, hogy valaki a női nemhez tartozik, nem jelenti azt, hogy emberi státuszán vagy függetlenségén esik csorba, és az nem lehet elnyomásnak alapja, vagy személyével szembeni igazságtalanságok alapja. Az Iszlám annyit ad a nőnek, a mennyire szüksége van. Jogai szépen illenek kötelességeihez. A jogok és a kötelességek egyensúlyban vannak, egyik sem súlyosabb a másiknál. A nő státusza világosan meg van adva a Koránban, amit úgy lehetne lefordítani: „Az asszonyokat ugyanaz a jog szerinti bánásmód illeti meg, mint amivel ők tartoznak; a férfiak azonban egy fokkal fölöttük állanak. Allah hatalmas és bölcs” (Korán 2:228).
Ez az egy fok nem felsőbbrenduségre utal, és nem is hatalmaz fel a nők feletti uralomra. Ez a férfi extra felelősségeivel van egyensúlyban, és így kárpótolja a férfit korlátlan kötelezettségeiért.
A férfi magas fokú felelősségei azok, amelyek ezt az egy fokot adják a férfinek a nő fölött, néhány gazdasági vonatkozású dologban. Nem emberiségben, vagy jellemben magasabbak egy fokkal. Nem is uralkodásra vagy alárendeltségre utal ez az egy fok. Ez Isten bőségének megosztása, a természet a szükségleteinek megfelelően, aminek Isten a teremtője. És Ő tudja leginkább, hogy mi jó a férfinak, és mi a jó a nőnek. Isten így szól:
„Ti emberek! Féljetek uratokat, aki egyetlen személyből teremtett benneteket, akiből megteremtette a párját a kettejükből számos férfit és nőt sokasított.” (Korán 4:1).
Az Iszlám nézete a nő munkájáról
Az Iszlám vallás a munka vallása és nem szereti, a munkanélkülieket. Azt szereti, hogy a muszlim élete tele legyen komoly, szorgalommal, illetve hűséggel. A nőnek a munkával kapcsolatban vannak kötelességei. A nőnek az a feladata, hogy, rendes tisztességes munkát keressen magának, ha dolgozni kíván.
Akkor lehet egy nőnek dolgozni menni, ha a férjének segíteni akar egy kölcsönt visszafizetni, vagy akkor ha a férje nem él és fenn akarja tartani a családot, vagy építkezni kellene a gyerekeknek. De csak akkor mehet dolgozni, ha azzal a munkával nem árt senkinek, és önmagának sem.
Régebben a Próféta korábban- Isten dicsérje és üdvözítse- a nők ha dolgozni akartak, akkor könnyű munkát végeztek, kézi munka pl. szőnyeg kötés vagy varrás.
Ez a fajta teremtés az emberiségben azért van, hogy könnyű legyen az élet. Az élet megy tovább, és a nőnek nagy szerepe van abban, amiben a férfi nem tudja helyettesíteni, illetve a férfinek is van szerepe, amelyben szintén a nő nem tudja helyettesíteni. Hogyha mindegyikük a másiknak a munkájába avatkozik, akkor nem megy tovább az élet.
Azt mutatják a tanulmányok, hogy vannak különbségek a két lény között, nemcsak kívülről, hanem belülről a szövetekben is. Minden szövet a női testben különböző tevékenységet és alakulatot végez a férfi szövettel szemben. Azonkívül, a nő esélyes arra, hogy változások érintsék meg őt amely fájdalmakkal jár, néha rossz kedv, szomorúság, fáradtság stb. A nőnek az igazi munkája otthon van, mert ha tisztességesen végzi el az otthoni munkát, akkor nem lesz ideje mással foglalkozni, legfeljebb a szabad idejében varrhat a gyereknek vagy a férjének valami ruhát, de egy teljes napi otthoni munka végzése után nem marad sok ideje más munkát végezni.
A gyerek neveléséhez helyes irányítás kell, nem akármilyen, mert az nagyon sokat jelent neki a közel jövőben. A gyerek nevelése a családban nagyon fontos és hatásos egyidejűleg, és nem pótolja azt a bölcsödék vagy a szociális szervezetek. Sokat kellene törődni a gyerekkel, mivel olyankor szükségük van valakire, aki irányítja őket a jó viselkedésre (útra), és akkor csak a közeli családtagokra hallgatnak, ezért ha az apa dolgozik, akkor csak az anyának az a kötelessége, hogy irányítsa.
Szaúd-Arábiában, kérdőíves tanulmányt végeztek 400- szaúdi családról, amelynek az volt a célja, hogy hogyan reagál a család ura a nő munkájára. Az volt az eredménye, hogy 72%-a, nem értett egyet a nő munkájával az otthonon kívül. A férfiak 95% a nem egyezett bele a nő munkájába, ha a férfi fizetése elegendő a család megélhetéséhez.
Egy másik tanulmányt is készítettek 260 családról, amelynek az volt a célja, hogy kiderítsék van-e kapcsolat a nő tanulmányi szintje és a házassági élet között, a gyerekek száma és a házassági élet között, a munkában töltött évek és a házassági élet között, valamint a házasságban eltöltött évek száma és a házassági élet között.
A többségük azoknak a családoknak ahol a nő dolgozik, a pároknak egyetemi végzettségük van, a férj az igazgatás terén dolgozik a nő pedig tanári testületben. A gyerekek száma maximum 3 és csak 5 éve házasok, a férj 10 éve dolgozik, a nő maximum 5 éve. A többségük azoknak a családoknak, ahol a nő dolgozik a házassági életnek csak a kezdetén jár. Azt mutatja, hogy a házassági évek és a gyerekek száma és a nőnek a munkában eltöltött évei, hatással vannak a család jóllétére.
A tudósok hibásnak tartják azt a kifejezést a nőre, hogy munkás, mert hogyha a nő nem dolgozik, akkor azt lehetne mondani róla, hogy munkanélküli. Ez azonban tévedés, mert a házban rengeteg munka van, amely sokkal több energiát kíván mint a mindennapi munka.
A női munkának két típusa van. Az olyan munka, amelyet csak a nőnek szabad vállalni, mert ha férfi végzi, akkor bűnt követne el a férfi az Iszlám rend szerint, és ez elvezethet a társadalom elromlásához. A nőknek tanulniuk kell olyan tanulmányokat, amelyeket csak egy nő végezhet pl. szülészeti orvos vagy ápolónő, illetve egészségügyi tanulmányok. A társadalom a nemzettől azt várja, hogy képezzen ilyen dolgozó nőket, akik lelkesen, nagyon jól végezhetik ezt a fajta munkát, és ez nem alacsonyabb rendű a többi munkával szemben.
A második csoportba azok a munkák tartoznak, amit a nőnek nem szabad elvállalnia, de részt vehet benne és lehet, hogy az ő segítségével sikerrel is járnak, mint pl. írás, igazgatás, könnyű kézimunkák.
A kutatók akik beleegyeznek a női munkába és akik ellenkeznek vele, egyhangúan azt mondják, hogy sok a negatív dolog abban amikor a nő dolgozni megy. Negatív lehet a gyerekekre. A dolgozó nő fáradtan megy haza a munkából, és néha nem nagyon bírja a gyerekeit, ami egy–két esetben agresszióhoz is vezethet.
Felhasznált irodalom
Tenbihat ala ahkam takhtas bil muominát
Dr. Salih Bin fawwaz Bin abdullah Al fawzan
Akhbar ilnisaa I.
Obeid Bin abi nafie Ilshaabi
Amal ilmaraa fi ilmizan
Dr. Abdullah Bin wakil Ilshikh, Riad, 1312.H
Daor ilmarah fi ilhadara ilgharbia
Muhsin ablolhamid
50 zahra min hakl ilnoszh
Abdulaziz al Mukbil
A Korán világa. Helikon Kiadó, 2001.
Simon Róbert
Fikh il Szunna. II.kötet, Dar ilfikr kiadó, Beirut, 1983
El Szaid Szabiq
A nő helyzete a nyugati civilizációban, 1995
Dr. Muhszin Abdulhameed