A Sátán

és módszerei

Forrás: Abu Iyad – Shaytaan: his ways in misleading
Fordította: Abdulrahman Daróczi Viktor (2006)

1. rész: A Sátán természete

1. Ki a Sátán?

Valóban létezik a Sátán? Vagy csak a képzelet szüleménye? Vagy talán csak egy szimbolikus alak? Ezek fontos kérdések az aqídában (hittanban). Némelyek nincsenek tisztában a dzsinnek valójával¹, és félremagyarázzák lényüket mondván, hogy nem többek puszta gondolatnál, vagy sejtelemnél, vagy az égitestek energiájánál.

A dzsinnekbe vetett hit a rejtett (nem látható) dolgokban való hit része, és egyetlen muszlim hite sem lehet teljes, amíg el nem fogadja és meg nem erősíti e nem látható dolgokat, függetlenül attól, ésszel értelemmel képes-e felfogni azokat, vagy sem. A dzsinnek létezése mind kinyilatkoztatás, mind hétköznapi tapasztalatok által bizonyított. Hovatovább a dzsinnek valóját és igaz természetét a Korán és a Szunna is taglalja. A Magasztalt Allah a következőt mondta a dzsinnek létezését megerősítendő:

A dzsinneket és az embereket nem teremtettem másért, minthogy Engem szolgáljanak. [51:56]

Továbbá azt is mondta:

Mondd: kinyilatkoztatott számomra, hogy a dzsinnek egy csoportja figyelt… [72:1]

Valamint:

Voltak ember férfiak, akik dzsinn férfiaknál kerestek menedéket, így (a dzsinnek) vétkekben gyarapították őket. [72:6]

Allah Küldötte – béke legyen vele – pedig mondta: „Háromféle dzsinn van. Az első az eget szeli röptében, a második kígyók és kutyák képében leledzik, a harmadik egy adott helyen lakozik, de körbe-körbe utazik.”

2. Mi az Ahl asz-Szunna hite erre vonatkozólag?

Hisszük, hogy a Sátán a dzsinnek közül való. A Magasztos Allah mondta:

És amikor mondtuk az angyaloknak, hogy boruljanak le Ádám előtt, hát leborultak, kivéve Iblíszt, aki dzsinn volt, és nem engedelmeskedett Ura parancsának. [18:50]

A dzsinneket az emberiség előtt teremtették füsttelen tűzből:

A dzsinneket pedig korábban teremtettük (mint az embereket) füsttelen tűzből. [15:27]

Tehát a dzsinnek már az emberiség előtt éltek és léteztek, a kötelességük pedig ugyanaz volt, mint a miénk; egyedül Allahot szolgálni anélkül, hogy társat állítanának Mellé. Szabad akarattal és döntési képességgel rendelkeznek, akárcsak mi, és felelősek a tetteikért éppúgy, ahogy mi. Nem tudjuk pontosan, hogy Ádám teremtése előtt hol és miként éltek, ám ha Allah nem közölt velünk ilyetén részleteket, akkor nincs is jelentősége, és a tudása sem válna hasznunkra semmi szín alatt. Így nem is érdemes foglalkozni vele.

3. Ádám teremtése

A dzsinnek után Allah megteremtette Ádámot. Ádám volt Allah minden teremtménye közül a legutolsó. Ibn al-Qajjim „Al-Fawáid” című könyvében tíz okot említ, amiért Ádám utoljára lett teremtve. Következzen ezek közül néhány:

Egy: Ádám és utódainak lakhelye már elkészült.

Kettő: Ő a végcél, amiért minden más teremtetett (köztük az egek, a Föld, a Nap, Hold, csillagok, mezők, folyók és minden egyéb).

Három: Ő a teremtés koronája, míg ami előtte volt, az annak alapja.

Négy: Allah a küldötteinek, (kinyilatkoztatott) Könyveinek, és a közösségek krémjét az idők végezetére halasztotta (vagyis Mohammedot, a Koránt, és jelen Ummát), a Túlvilágot pedig jobbá tette, mint az Evilágot. Mint ahogy teremtésének legjobbjait is utoljára hagyta.

4. Az angyalok leborultak Ádám előtt, ám Iblísz megtagadta ezt

Ádám teremtését követően Allah utasította az angyalokat és a dzsinnt, hogy boruljanak le Ádám előtt. A tett jelentősége nem más, mint angyal és dzsinn engedelmessége Teremtőjének és Megalkotójának. Ez nem foglalta magába Ádám imádatát, hiszen a parancs a Magasztos Allahtól származott. Mindannyian leborultak, kivéve Iblíszt. Ez a történet hét alkalommal kerül említésre különböző szövegkörnyezetekben a Koránban. Az egyik ilyet idézzük az Áráf című szúrából:

Bizony mi teremtettünk benneteket, majd adtunk nektek formát. Aztán azt mondtuk az angyaloknak, hogy boruljanak le Ádám előtt, hát leborultak. Csak Iblísz nem volt a leborulók között. Allah így szólt: „Mi akadályozott meg abban, hogy leborulj, mikor utasítottalak rá?” Azt felelte: „Én jobb vagyok, mint ő. Engem tűzből teremtettél, őt pedig agyagból teremtetted.” Mire Allah: „Lefelé innen! Itt nem lehetsz öntelt. Takarodj, mert alávaló vagy!” Iblísz azt mondta: „Adj nekem haladékot míg feltámasztatnak.” Így Allah: „Megkapod a haladékot.” Iblísz pedig: „Amiért tévútra vittél, lesben állok majd rájuk egyenes utadon. Támadni fogom őket elölről, hátulról, jobbról és balról, és a legtöbbjüket nem találod majd hálásnak.” [7:11-18]

Iblísz tehát megtagadta a leborulást önhittségénél fogva, azt állítván, hogy ő jobb mint Ádám. Sőt még a felelősséget is megpróbálta Allahra hárítani azzal, hogy mondta: „amiért tévútra vittél”. Majd biztos tudatában annak, hogy elítélték, haladékot kért, hogy félrevezethesse az embereket. Azt is világossá tette, hogy minden lehetséges módon támadni fogja Ádám leszármazottait, tekintet nélkül azok természetére és jelentőségére. Ez olyan dolog, amire ügyelnünk kell, és aminek tudatában kell lennünk, továbbá ami bővebb magyarázatra szorul a továbbiakban insaAllah.

5. Ádám, Éva és Iblísz kiűzetése a Paradicsomból, és leküldése a Földre

Allah a Kertben helyezte el Ádámot és Évát, ahol jött hozzájuk a Sátán, megesküdött nekik, hogy ő az őszinte jóakarójuk, és rászedte őket, hogy ne engedelmeskedjenek Uruknak. Allah a következőt mondta mindkét félnek:

Lefelé innen mindkettőtökkel! Egymás ellenségei vagytok. Ha pedig vezérletet kaptok majd Tőlem (mert kapni fogtok), aki követi a vezérletet, az nem téved el, és nem éri baj. Ám aki elfordul útmutatásomtól, annak szűkös élete lesz, a Feltámadásnapon pedig vakként támasztjuk majd föl. Azt fogják mondani: „Uram, miért vakon támasztottál föl, jóllehet korábban még megvolt a szemem világa. Allah pedig azt fogja mondani: „Miként amikor a jeleinket adtuk nektek, figyelmen kívül hagytátok, úgyszintén e napon figyelmen kívül lettetek hagyva.” [20:123-126]

Ezután Allah elrendelte, hogy Ádám és utódainak megélhetése a Földön legyen egy meghatározott ideig. Az ellenségeik, Sátán és katonái, szintén velük együtt fognak élni azért, hogy próbára tegyék, és félrevezessék őket Allah egyenes útjától minden más ettől eltérő útra, a bűn, a tévelygő újítás, a hitetlenség, az Allah mellé társ állítás, a kegyeivel és adományaival szembeni hálátlanság, a szülők becsmérlésének, más muszlimokkal szembeni igazságtalanság, a vallás elhagyásának, nem tanulásának, és az ehhez hasonlók útjára.

6. Mi a Sátán célja?

Allah közölte, hogy a Sátán az emberiség egyértelmű ellensége:

Hát nem parancsoltam-é meg nektek, ó, Ádám fiai, hogy ne szolgáljátok a Sátánt? Ő bizony nyilvánvaló ellenségetek. [36:60]

Allah a kegyéből és szolgái iránti gondoskodásából kifolyólag figyelmeztette az embereket a Sátánra, céljára, módszereire és eszközeire, hogy segítse őket ellene. A Sátán egyik legfőbb törekvésével kapcsolatban ezt mondta:

Bizony csak arra hívja a követőit, hogy a Szeír² népe legyenek. [35:6]

Hiszen hitetlenség, Allah mellé társ állítás, Vele szembeni engedetlenség, bűnök elkövetése, és hasonló kísértések miatt a Pokol lakói lehet belőlük. Allah arról is beszélt, miként szokott súgni az embereknek, majd sarkon fordulni Allahtól félve.

Akárcsak a Sátán példája: amikor azt mondja az embernek, hogy „Légy hitetlen!” Majd mikor hitetlen lesz, azt mondja: „Én nem tehetek róla. Én biz’ félem Allahot, a Világok Urát.” [59:16]

A továbbiakban a Sátán számtalan eszközei és módszerei közül vizsgálunk meg néhányat, amelyeket az ellenségeivel, tehát velünk szemben használ céljai elérése érdekében.

2. rész: A Sátán módszerei és eszközei a félrevezetésre

Számtalan út áll a Sátán rendelkezésére. Ez azért van így, mert vannak barátai és szövetségesei az emberek közül is. Alkalmasint ezek a barátok és szövetségesek nincsenek tisztában azzal, hogy valóban neki dolgoznak (ide tartoznak egyes muszlimok is). A Sátán a tervezés mestere, és a világ minden baja az ő félrevezetésének az eredménye, bár kezének minden munkája Allah ellenőrzése, akarata és bölcsessége alá van rendelve. Tekintettel Allahra és a hívőkre, a Sátán terve meglehetősen gyenge lábakon áll:

Harcoljatok hát a Sátán szövetségesei ellen! Bizony a Sátán cselvetése gyenge. [4:76]

1. Viszály és gyanú szítása

Allah Küldötte – béke legyen vele – mondta: „Bizony Iblisz már lemondott arról, hogy az igazak neki szolgáljanak… de igyekszik viszályt szítani közöttük.” [Muszlim hagyománya]

Ez azt jelenti, hogy arra készteti őket, hogy veszekedjenek és haragudjanak egymásra, hogy megpróbáltatásoknak tegye ki őket, és egymással foglalkozzanak feledve Urukat, Allahot. Muszlim imám egy másik hagyománya szerint a Próféta – béke legyen vele – ezt mondta: „A Sátán már lemondott róla, hogy az Arab félsziget imádkozói őt szolgálják.”

A rossz gondolatokra és a sanda gyanúra szintén a Sátán késztet. A Próféta – béke legyen vele – felesége, az igazhívők anyja, Szafijja mondta: „A Küldött félrevonult a mecsetbe. Éjszaka jöttem, hogy meglátogassam őt, és beszélgettem vele. Aztán felálltam, hogy magára hagyjam és visszatérjek a házamba, de ő velem együtt felkelt és elkísért. Két férfi halad el előttünk az Anszárból, és mikor meglátták a Prófétát, elkezdtek sietni. Mire a Küldött így szólt: ‘Gyertek ide! Ő Szafijja bint Hajj.’ Erre ők: ‘Mily távol van Allah a hibáktól, ó, Allah Küldötte!’ Majd a Küldött azt mondta: ‘Bizony a Sátán úgy folyik keresztül Ádám fiain, ahogy a vér folyik (az erekben), és én féltem, hogy valami rosszat csempész a szívetekbe, ami miatt ezt vagy azt mondtátok volna.’” [Bukhári hagyománya]

Az ember kötelessége tehát, ha áll valahol és egy rossz vélemény vagy gyanú foganhat meg másokban róla, hogy felvilágosítsa azt az embert, aki figyeli, vagy hallgatja a beszédét, hogy még esélye se maradhasson a kételynek vagy gyanúnak vele kapcsolatban. A gyanú, az egyik terület ahonnan a Sátán támad. Egyfolytában figyeli az embereket, és hallgatja szavaik, hogy félremagyarázhassa azokat, és annak megfelelően rossz véleményt alakíttasson ki bennük.

Egy másik módszere, hogy saját magunkkal szemben ébreszt gyanút ima vagy rituális mosakodás közben. Elülteti a kételyt az agyunkban, hogy talán nem csináltuk meg ezt meg azt, vagy nem recitáltuk még ezt vagy azt, hát miért ne tennénk meg még egyszer? Sok ember zavarodik össze az ilyen gonosz és kártékony sugallatoknak köszönhetően, és érzi magát kényelmetlenül az istenszolgálatában.

2. Az újítások megszépítése

A Sátán úgy szépíti meg a vallási újításokat, hogy súgja: „Az emberek manapság elhagyták a vallásukat, és úgy látszik nehéz visszatérniük hozzá. Miért nem csinálunk új istenszolgálatokat a többi mellé, ami vonzaná az embereket a valláshoz?” Sőt, jön az emberekhez és mondja: „Az emberek messze eltávolodtak már a vallástól. Talán ha hoznánk néhány új hagyományt, ami félelmet csöpögtetne beléjük, vagy növelné vágyakozásukat, akkor visszatérnének a valláshoz.” Ennek eredményeképpen kitalálnak hagyományokat, amelyeket a Prófétának – béke legyen vele – tulajdonítanak. Aztán pedig azt mondják: „Mi nem hazudunk a Próféta ellen, hanem érte hazudunk!”

Hazugságokat tulajdonítanak a Küldöttnek, és hagyományokat találnak ki, hogy ijesztgessék az embereket. Idegen és hallatlan módon írják le a Pokol tüzét, és a Paradicsomot is hasonlóképpen, miközben azt hiszik, hogy jót tesznek. Természetesen a Sátán tévesztette meg őket. Szufján asz-Szaurí – Allah legyen elégedett vele – mondta: A Sátán sokkal inkább elégedett az újításokkal, mint a bűnökkel, mivel a bűnöket meg lehet bánni, míg az újításokat nem, hiszen az újítások elkövetője azt hiszi, hogy jól cselekszik.

Az újítás a Sátán keze munkája, és mind hitben, mind tettekben megjelenik. Ez sokkal rombolóbb hatású, mint a bűn, mivel a kár közvetlenül a vallást és a muszlimok egységét éri. A bűnök viszont nincsenek hatással a vallásra, hanem csak az embereknek ártanak. Ez a Sátán leghatékonyabb eszköze, és valóban hatásosan alkalmazza minden muszlim országban, amely egyedi és különféle istenszolgálati újításokkal rendelkezik, és változatos, egymásnak ellentmondó módszerekkel, amelyekkel elvégzi azokat.

Láthatjuk, hogyan neveli bele a muszlimok szívébe az egymás iránti gyűlöletet és ellenségeskedést. Némelyüket elcsábítja, hogy hagyják el a Szunnát, hogy ne maradjanak annál rendíthetetlenül és türelemmel, hanem újításokat, új eszméket, vagy olyan gondolkodásmódot gyártsanak, ami sohasem volt ismert sem a Próféta – béke legyen vele – kortársainak, sem pedig ez Umma igaz elődeinek körében. Aztán az emberek fölsorakoznak ezen új eszme körül, új csoportot alkotnak, és szimpatizálni és idegenkedni, szeretni és gyűlölni kezdenek ez alapján, minek folytán darabokra szaggatják szívüket. Ebből látszik annak szükségessége, hogy a Szunnához minden dologban ragaszkodjunk, és hogy különös jelentőséget tulajdonítsunk ennek.

Al-Irbád ibn Szeríjja, a kortársak egyike mondta: Allah Küldötte olyan intéssel intett bennünket, amelytől megremegtek a szívek, s könnyben úsztak a szemek. Ezért mondtuk azt neki: „Ó, Allah Küldötte! Mintha ez búcsúztató intés lenne, ezért mondd el mit hagysz meg számunkra.” Erre azt mondta: „Meghagyom számotokra a hatalmas és fenséges Allahtól való óvakodást; s a meghallgatást és engedelmeskedést, még ha egy rabszolga is állíttatik vezetőtökül. Nos bizony az, aki élni fog közületek, majd sok nézeteltérést fog látni. Így kötelező számotokra az én szunnám (útmutatásaim), és az igaz-vezérelt kalifák szunnái, ragaszkodjatok hozzá makacsul! S őrizkedjetek az ügyek újításaitól, mert minden újítás kitaláció, s minden kitaláció tévelygés, s minden tévelygés a Tűzben lesz”.

Tehát az újítás és az újítások az umma legpusztítóbb dolgai közé tartoznak, ezért elengedhetetlen minden igaz és őszinte muszlim számára, hogy gyökerestől kitépje azokat magából, a családjából és az utódaiból, függetlenül attól, hogy az hitbéli, cselekedetbeli dolgok, vagy olyan elvek és módszerek, amelyek szembenállnak és ellentmondanak Allah Küldötte kortársainak és az igaz elődök felfogásának.

3. Túlzás egy bizonyos dologban a többi rovására

Ez egyéni és közösségi szinten egyaránt jelentkezhet.

Az egyéni

1. Vannak emberek, akik sok bűnt és engedetlenséget elkövetnek, és azt hiszik, hogy azért mert elvégzik az imát, – ami ugyan valóban a vallás egyik pillére, valamint az első dolog amiről számon lesz kérve az ember a Feltámadásnapon – nem árthat nekik a bűnök elkövetése! Eltúlozzák az ima rangját – bár kétségtelen, hogy ez a hit egyik legnagyobb megnyilvánulása – oly mértékben, hogy azt hiszik az ellensúlyozni fogja a más istenszolgálati tettekben szenvedett hiányosságaikat. Az ima a vallás része, de nem az képezi a vallás egészét.

   Tudni kell, hogy az ima ugyan valóban eltávolítja a rossz cselekedeteket és megtisztít a bűnöktől, de ez nem lehet ürügy a bűnök elkövetésére, biztonságérzetre, és elkényelmesedésre, amellett, hogy az ima tényleg eltávolítja a rossztetteket. Ez szintén a Sátán fortélya.

2. Mások azt mondják, hogy a vallás nem más, mint az emberekkel való törődés és kapcsolattartás. Ezért a legfontosabb dolog, hogy az emberekkel jól viselkedjünk, ne állítsunk hazugságokat róluk, és ne csapjuk be őket. Oly mértékben belelovalják magukat ebbe, hogy még csak nem is imádkoznak, mivel azt mondják: Allah Küldötte – béke legyen vele – mondta: A vallás nem egyéb, mint az emberekkel való törődés. Ez igaz, de hol van ebben Allah imádata?
   

3. Megint mások szerint a legfontosabb dolog a jószándék. Tartsd a szíved tisztán. Ne légy ellenséges, vagy irigy, és ne gyűlöld az embereket. Az ilyen emberek elhagyják az istenszolgálati tetteket, és a jócselekedeteket, amelyekben a megfelelő szándék szükséges feltétel lenne. A jószándék sosem helyettesíti az istenszolgálati tetteket, amelyek megkívánják, hogy arra épüljenek.
   

4. Egy másik igen gyakori fortély, hogy a muszlimok járatossá teszik magukat a Korán recitálásában és memorizálják azt. Tökéletesítik a Tedzswídjüket (a recitálás helyes módját), gyönyörködtetővé teszik a hallgató számára, és csak ennyire korlátozzák magukat, gondolván, hogy ennyi elegendő Allah szolgálataként, és ennélfogva elhagynak más dolgokat. Ami igazán szükséges az nem a recitátor és a Koránt bemagoló, hanem aki cselekszik.
   

Ezekben az esetekben nem az a hiba, hogy az embereket érdeklik bizonyos dolgok, vagy kedvelnek egyes nézőpontokat, hanem, hogy túlzásba viszik azokat más dolgok rovására, amelyek pedig ugyanolyan fontosak, vagy még fontosabbak.

A közösségi

Mivel ez közösségi szinten is megfigyelhető az Ummában.

1. Egy csoport azt fogja mondani: a legfontosabb dolog, hogy mindent tudjunk a muszlimok helyzetéről és körülményeiről, és úgyszintén az ellenségeikről. A legfontosabbak a politikai ügyek. Többé már nem élünk a dervisek korában. Mondván, hogy az olyan dolgok, mint a hit és az ima nem fontosak, és a modern időkben már nem játszanak szerepet a muszlim közösség jólétében. Az ilyen embereket már messziről föl lehet ismerni. Mindent megtanultak a kommunizmussal, szekularizációval, szabadkőművességgel, szocializmussal kapcsolatban, ám ha egyszerű dolgot kérdezünk tőlük az Iszlámról, vagy az imáról, nem tudják megkülönböztetni a térdüket a könyöküktől. Egy másik jellemzőjük, hogy nem tulajdonítanak nagy jelentőséget az Allahban való helyes hitnek, a Tauhíd szerinti szolgálatának, és az istentársításnak. Pedig épp ezek a dolgok határozzák meg a muszlim Umma jólététét és biztonságát. Ezek az iszlám állam alapjai és támaszai. Mégis láthatod, hogy az ilyen emberek, bár ezekre szólítanak fel, valójában igen kis figyelmet szentelnek nekik, sőt gyakran félresöprik őket, és hajlamosak óriási kompromisszumokat kötni a rovásukra.

A politikai és gazdasági út nem a reform útja. A hitetlenek utánzása sem a reform útja. A reform útja az engedelmesség és hálaadás Allahnak³, mivel a hálátlanság azt eredményezi, hogy megvonja tőlünk a támogatását, miként azt világosan bizonyítják következő szavai:

Allah a következő példázattal áll elő: (gondoljatok) egy településre, amely biztonságban és nyugalomban van, a megélhetés forrásai mindenünnen bőségesen jönnek hozzá. Ám ők nem adnak hálát e kegyekért Allahnak. Ezért Allah megízlelteti velük a félelmet és éhséget, öltözék módjára (mely beborít), azért amiért megdolgoztak. [16:112]

Eképpen veszítjük el Allah adta biztonságunkat. A muszlimok hálátlanok lesznek Allahhal szemben. Nem szolgálják Őt, vagy nem úgy szolgálják, ahogy Ő előírta és kérte tőlük, hanem ragaszkodva a saját módszereikhez és újításaikhoz. Életükben és otthonaikban elhagyják a Küldött szunnáját.

Rengeteg napjainkban létező probléma létezett már a Próféta korában is: alkohol, prostitúció, törvénytelen házasságok és nemi kapcsolatok, háborúk és harcok (törzsek között). Ennek ellenére a Küldött – béke legyen vele – először nem ezekkel foglalkozott. Nem úgy döntött, hogy előbb egyesíti a muszlimokat, és egész Arábiát politikailag stabillá teszi, mielőtt hívná őket arra, hogy nincs más isten Allahon kívül. Se nem alapított feminista mozgalmat, hogy megszüntesse a nők elnyomását, se nem törölte el az alkoholivást, a kamatot, vagy más hasonló dolgot. És nem tette Arábiát először gazdaságilag függetlenné, hogy később kihirdesse az üzenetét. Ez megcáfolja azokat, akik úgy vélik, hogy mindenek előtt meg kell változtatnunk a környezetünket (szerkezeti nézőpontból). Hogy az iszlám rendszert erővel kell bevezetnünk, tekintet nélkül arra, hogy a Sirk még létezik és széles körben elterjedté vált az Ummában, és hogy ezt el kellene távolítani, vagy hogy az embereknek vitatkozniuk kellene a helyes hitről és cselekedetekről. Ha valakinek helyes és ép nézetei vannak, az szilárddá és egészségessé teszi hitét. Csak ez a változás teszi lehetővé az embernek, hogy önszántából és boldogan elfogadja Allah törvényét és utasításait.

Ha korunkban bevezetnénk az Iszlám rendszert, az nagy forradalom volna. Kinek? Maguknak a muszlimoknak! Mivel ők nem akarják ezt. Nem szeretik, és ezért a szívük messze távol van Allahtól, takarásban. Nem ismerik Őt, és nem tudják, hogyan kell Benne hinni. Ez pedig meggátolja őket abban, hogy az Iránta való szeretetben, a Küldöttének szeretetében, és az Általa választott vallás szeretetében. Nem értik, hogy mi az a Tauhíd, és mi az a Sirk. Nem értik mi az a Szunna és a Bidá, és ez sajnos napjaink muszlimjainak többségére igaz. Ennek okán nem értik a törvényeket és szabályozásokat, és nem viseltetnek nyílt szívvel azok iránt. Mily kitűnő és igaz, amit Áisa mondott: „A Korán első részlete, ami kinyilatkoztatásra került, egy olyan szúra volt, ami részletes beszámolót nyújtott a Paradicsomról és a Pokolról. Majd amikor az emberek megtértek az Iszlám nyájába, akkor jött a kinyilatkoztatás arról, hogy mi helál (törvényes), és mi haram (tiltott). Ha az első kinyilatkoztatás az lett volna, hogy ‘Ne igyatok részegítőt!’, akkor azt mondták volna: ‘Sosem fogunk lemondani a részegítőkről.’ Ha az lett volna, hogy ‘Ne paráználkodjatok!’, azt mondták volna: ‘Sosem fogunk felhagyni a paráznasággal.’” [Bukhári hagyománya]

A környezet megváltoztatása valóban tényező, de nem a legfontosabb, vagy alapvető dolog. A legfontosabb tényező a Tauhíd meghonosítása a szívekben, és a Sirk eltávolítása onnan. Az Allah iránti hála jelenléte, és minden ezzel ellentétes dolog hiánya is tényező. Egy ember tetteinek helyessége, és azok Sáriával való megegyezésének megléte, és minden ezzel ellentétes dolog hiánya is tényező. A kizárólag Allah kedvéért érzett szeretet és gyűlölet megléte, a jámbor elődök igazságának, felfogásának, módszerinek ismérvei iránti hűség, és nem az egyes csoportok, vagy pártok iránti elkötelezettség szintén tényező. Ezt csak úgy érhetjük el, ha helyes forrásból származó ép és hiteles tudásra teszünk szert, és aztán azon neveljük magunkat. Ez lenne csak a környezet vágyott és vezetőképes megváltoztatása. Emiatt életbevágó az Allahba vetett helyes hit. Hiszen az ember tetteinek és felfogásának fennmaradó része csak ezen múlik, ezáltal nyer formát, és ez neveli ki. Evégett mondták az istenfélő elődök: Aki nem ismeri az Urát, nem ismeri magát. És ez azon okok egyike, amiért nem lehetséges kiegyezni azokkal, akik Allahról eretnek nézeteken és hitelveken csüngenek, és akik aztán más úton próbálnak változtatni a dolgokon, és megreformálni azokat, mint az Allahba vetett helyes hit, mivel ők attól messze távol vannak.

Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy Allah Küldötte – béke legyen vele – a Magasztos Allah felügyelete és vezetése alatt állt, mégis az első dolog, amire szólított, miként az összes többi küldött is, az Allah őszinte és helyes imádata volt, a Belé vetett hibátlan hittel, és a Küldött szunnájára építve. A Küldött évekig hívta az embereket erre, és számos harc írható ezen Tauhíd számlájára. A kortársak először Tauhíddal és gyönyörű erkölccsel hódították meg az emberek szívét, és csak azután foglaltak el területeket a dzsihádjukkal, és juttatták Allah vallását túlsúlyba.

2. Vannak mások, akiknek a jelük a következő: a legfontosabb dolog az egyesülés. Vajon nem mondta Allah:

És kapaszkodjatok mindannyian Allah kötelékébe, és ne váljatok szét. [3:103]

Ezt teszik a legfontosabb dologgá még akkor is, ha emiatt hitbéli kompromisszumokra kényszerülnek. Ez botorság, tudatlanság, és az értelem hiánya. Az alapelv helyes, miszerint egyesülnünk kell, ám annak módszerei a Sátán keze munkája – hogy elfelejtjük a különbségeinket, és összejövünk egymással. Megfeledkeznek a koránidézet első részéről, „és kapaszkodjatok mindannyian Allah kötelékébe”, melynek jelentése: kapaszkodjatok a kinyilatkoztatásba, ami nem más, mint a Korán és a Szunna. A Koránba és a Szunnába pedig nem lehet másképp kapaszkodni, mint ahogy az igaz elődök tették. A muszlimok között akadnak olyanok, akiknek már az Iszlám legelső pillérével is gondjuk támadt, tehát az Allahban való helyes hittel. Míg mások a saját maguk által bevezetett tévhitnek köszönhetően helyezik magukat az Iszlám karámján kívülre, ahelyett, hogy kijavítanák és ügyelnének rá. Allah messze fölötte áll annak, amit az ilyen bűnözők és szélsőségesek Neki tulajdonítanak, és bevezettek, és megújítottak az Ő vallásában. Aztán vannak mások, akik tesznek a Küldött szunnájára, a saját intellektusukat, és felfogásuk szemetét emelve a fölé. Tagadva, amit Allah kijelentett és kinyilatkoztatott Küldöttének nyelvén keresztül, és állítva azt, amit Allah tagadott Küldöttének nyelvén keresztül, gúnyt űzve a vallásból. A saját maguk által bevezetett dolgokat teszik Allah és a Küldött szavai elfogadásának feltételévé, lehetővé téve ezzel azt, hogy a saját gondolataikat, felfogásukat, hóbortjaikat és vágyaikat róják ki kötelességül.

Ehelyett inkább a vallás alapjain kellene egyesülnünk, amely a mi Aqídánk (hittanunk). A Tauhíd megalapozásán kellene egyesülnünk, és a Sirk gyökerestül való kitépésén. A Küldött – béke legyen vele – szunnáján, és a jámbor Szelef (elődök) példáján. Szeretnünk és gyűlölnünk ez alapján kell, adni és visszatartani úgyszintén, valamint barátságokat kötni és megszakítani, társaságot választani csak ezt alapul véve. Ez az egyesülés igazi modellje, és valóban ez a Küldött – béke legyen vele – biztos módszere, követőinek egyesítésére.

3. Megint mások szélsőségesek. Ők azok, akik aszkétizmusra adták a fejüket. Elkülönítik magukat az evilágtól, és megfutamodnak annak megpróbáltatásaitól. Ez kétségkívül erény egy bizonyos szempontból, de nem akkor, ha ez maga után vonja az ember mások iránti felelősségvállalásának hiányosságát, vagy arra készteti az embert, hogy ne ragaszkodjon azokhoz a módszerekhez és eszközökhöz, amelyeket Allah előírt szolgái számára, és amelyek által kellene a segítséget és az ellátást keresni.

Ez alatt azt kell érteni, hogy vannak emberek, akik hosszú időre elvonulnak a mecsetbe, órákig recitálják a Koránt, azt gondolván, hogy ez bizalom, és elegendő az ember ellátására a többi dolgok között. Ez nem így van. Egy ember magára vonta Omár figyelmét. Hosszú órákon át imádkozott a mecsetben, és figyelmen kívül hagyta a megélhetését. Annak ellenére, hogy az emberek dicsérték őt, Omár csak ennyit mondott: „Ez egy bolond.”

A bizodalom az, ha az ember minden eszközt megragad, amire képes, hogy megszerezze amire vágyik (és amely dolgok az Allah által szolgáinak előírt eszközök és módszerek, mint pl. egy szakma elsajátítása, vagy az oktatásban való részvétel). Hasonló a válasz azok számára is, akik azt mondják: Ha Allah már döntött az ellátásunkról, akkor mi értelme fohászkodni érte? A válasz: Ülj le és nézz szét, lehet-e gyereked anélkül, hogy nővel lennél! Nézd meg, ha éhes vagy, elmúlik-e anélkül, hogy ennél! Nézd meg kapsz-e állást minősítés, vagy szakértelem nélkül! Más szóval Allah előírt bizonyos szabályokat, amelyek által a teremtés működik és kering. Ha nem eszel, az éhséged nem fog elmúlni. Ha nem dolgozol és teszel erőfeszítéseket, akkor nem fogod látni, sem élvezni annak hasznát.

Hasonló a helyzet a fohászkodással. Allah a fohászt tette meg annak egyik eszközévé, amely által az ellátását a teremtményének adományozza. Az ezzel való felhagyás azt jelenti, hogy veszélybe került az illető jóléte. Mily kitűnő is az, amit Ibn Tajmijja mondott. Egy nap megkérdezte valaki őt a mecsetben: Ó Ab ul-Abbász, vajon Allah nem írta meg minden ember számára a boldogságának és szomorúságának mértékét? Ibn Tajmijja azt felelte: Dehogynem. Mire ő: Akkor mi értelme fohászkodni? És mirefel kérjük Allahot és szólítjuk Őt? Ibn Tajmijja így válaszolt: Talán nem hiszed, testvérem, hogy akár megkapod a válaszom a kérdésedre, akár nem, a dolog már meg lett írva? Azt felelte: Dehogynem, sejkünk, valóban hiszem. Mire Ibn Tajmijja: Akkor minek kérdeztél engem, hogyha a dologról már úgyis döntöttek?

Ez azt mutatja, hogy ragaszkodni a Saría által kijelölt utakhoz és módszerekhez az, ami az Allah iránti valódi bizalmat képezi, és ez annak módja, hogy elérjük azokat a dolgokat, amelyekre vágyunk.

Ezért nagyon fontos, hogy mindezen dolgokat kimérjük, mert egy a Sátán egyik eszköze, amivel az embereket támadja, hogy egy dolgot túlzásba vitet a többi rovására, hasonlóképpen a kevésbé fontos dolgokkal.

4. Halogatás, és azt mondani, hogy „nemsokára”

A Sátán kedvenc trükkjeinek egyike, hogy arra készteti az embereket, hogy gondolják, vagy mondják: hamarosan megteszem ezt és ezt, nemsokára, talán holnap, nem, majd a jövőhéten, és így tovább. Késlelteti az ember tetteit azzal, hogy a jelennel elégedetté és nyugodttá teszi őt. Egyesek ezt „A nagy akadály” névvel illették.

Valaki olyan dolgot vállalt, mint továbbtanulás. Majd azt mondja: Ha befejeztem az egyetemet, megbánom a bűneimet, tanulni és gyakorolni fogom a vallásomat. Amikor befejezte a tanulmányait azt mondja: Ha megkapom azt az állást, akkor megbánom a bűneimet. Nem teszi. Aztán azt mondja: Amikor elvégzem a Haddzsot, amikor megnősülök, és így tovább.

Folyamatosan akadályokat állít maga elé, késleltetve dolgokat, és a kényelem és boldogság aktuális helyzeteiben leli örömét. Addig fogja folytatni míg meg nem hal úgy, hogy a valódi, igaz élete még el sem kezdődött (vagyis ami a hitről és igaz cselekedetekről szól).

A Sátán valódi szándéka, hogy teljesen visszatartson dolgoktól, vagy legalább késleltesse azokat. Az igaz emberek számára ez nagyon nagy veszély. A Sátán jön, és a következőt súgja valakinek: Nem vagy méltó az Iszlám tudás tanulására, és az emberek hívására a valláshoz. Várj amíg meg nem tanultad. Holott utasíttattunk rá, hogy akár egyetlen koránájának az értelmét is tanítsuk, ha csak az minden, amit tudunk.

Ibn al-Qajjím mondta: Mennyi szilárd, elszánt és törekvő ember van, akiket a Sátán késleltetett azzal, hogy a „hamarosan” mondására késztette őket! És mennyi erőfeszítést megakadályozott! Talán egy faqíh (vallásjogtudós) vissza szeretne térni a tanulmányaihoz, és a Sátán azt mondja neki: Pihenj egy órácskát. A Sátán egy percig sem áll meg abéli foglalatosságában, hogy a henyélést és semmittevést megszépítse, és hatást gyakoroljon az emberre, hogy az késleltesse a dolgait. Azt mondja a szolgának, aki éjjel imádkozik: Az idő nem áll meg, az éjszaka hosszú. Míg elérkezik a reggel, hogy nem imádkozott.

Milyen kiválóak is a költő szavai:

Átalszod az időt – jaj neked! Miközben horkolsz

Míg meg nem halsz, akkor leszel csak igazán ébren.

Vegyünk példát Abu Abdulrahman al-Magházilí hagyományából, aki mondta: Volt egy bölcs asszony Mekkában, aki sokat imádkozott, és a fivérei jöttek hozzá. Sokáig zokogott, aztán így szólt: „Fivéreim, szemem fénye! Képzeljétek el lelki szemeitekkel az Ítéletnapot, és számoljatok be magatoknak arról, milyen cselekedeteket küldtetek előre. Amiről gondoljátok, hogy aznap elfogadtatik majd, azt vágyjátok, és reméljétek Uratoktól, hogy elfogadja, és áldásossá tegye, és amitől féltek, hogy visszautasíttatik majd, szánjátok rá magatok, hogy jóvá teszitek azt még ma. Ne legyetek hanyagok a saját lelketekkel szemben.”

5. Hibás befejezés

Jön a Sátán és olyan gondolatokra készteti az embert, hogy tökéletes. Azt mondja neki: Te jobb vagy, mint mások. Te imádkozol, de sokan mások nem. Te böjtölsz, de sokan mások nem. Olyanokra hívja fel a figyelmedet, akik jótettekben kevesebbek nálad. Ám ez csak arra jó, hogy megakadályozzon téged a jótettek végrehajtásában.

Azt is mondja: A tetteid közbenjárnak majd érted – eztán olyan engedélyezett dolgokkal foglal majd le, amelyek megtevése se nem árt, se nem használ – csak azért, hogy megakadályozzon az újabb jótettek végrehajtásában. Majd hozzáteszi: Lazíts egy kicsit, nagyon elfoglalt vagy. Te jobb vagy, mint mások.

Pedig ennek épp az ellenkezője lenne jó. Nézd meg ezt és ezt, aki böjtöl hétfőn és csütörtökön, míg te nem. Nézd meg ezt és ezt, aki szorgalmi imákat is imádkozik, míg te nem. Nézd meg ezt és ezt, aki elsajátított egy szakmát, míg te nem. Nézd meg ezt és ezt, aki megtanulta, hogyan kell recitálni a Koránt, míg te nem. Nézd meg ezt és ezt, aki ellátja a családja szükségleteit, míg te nem.

6. Az önmagunkkal szembeni helyes szemléletmód hiánya

A Sátánnak két módja van, hogy elrontsa az ember önmagáról alkotott felfogását.

1. Az ámulat és ámítás felfogása. A Sátán arra késztetheti az embert, hogy csodálattal tekintsen magára (vagyis elégedett legyen magával), melynek folytán eltelik gőggel, és önámítással. Elkezd lenézni és semmibe venni másokat. Fennhéjázásból kifolyólag visszautasítja, hogy elfogadja az Igazságot, és ha hibázik, nem ismeri be hibáját. Megtagadja, hogy olyan találkozókon vegyen részt, amelyek célja lenne, hogy tanuljon másoktól.

Némelyek elmennek olyan társaságba, ahol a Koránt recitálják, és hibáznak abban. Aztán nem jönnek többet, amíg ki nem javították a hibáikat, mert félnek, hogy kárt tehetnek a saját helyzetükben és megítélésükben mások szemében. Ha az ilyen ember, akárcsak rövid ideig is elgondolkozna, megértené, hogy akárki, aki már képzett recitátor, valaha ugyanabban a helyzetben volt, mint ő, aztán tanult, részt vett ilyen találkozókon, és kijavította a hibáit. Mudzsáhid mondta: Két ember sohasem fog tanulni: a musztekbir (fennhéjázó) és a musztehjíj (gyáva).

2. Szerénységgel párosult alázatosság szemléletmódja. A Sátán azt mondja: Szerénynek kell lenned, mert aki szerény és alázatos, Allah felemeli őt. Te erre még nem vagy méltó. Még akkor is ha ez az ember jótéteményei miatt kiemelkedik a többi ember közül. A Sátán célja, hogy elválassza őt attól, amit önerőből, és saját képességei réven el tudna érni. Mindannyiunknak van tehetsége és képessége bizonyos dolgokra, és ha nem használjuk ki azokat, akkor felelősségre leszünk vonva miattuk. Az olyan ember, aki válaszol a Sátán hívására, az nem szerény, hanem menekül a felelősség elől.

A Sátán így szól: Hagyd ezt az újságot másra, aki jobb nálad. Hívni Allahhoz alázat tárgya, hagyd azt a képzettekre. Ez az hogyan jön a Sátán és készteti hibák elkövetésére az embereket.

Az is az ő műve, hogy emberek megvetéssel és lealacsonyítással tekintenek magukra, míg már teljesen elhanyagolják magukat. Az ilyen ember azt mondja: Ki vagyok én ehhez az emberhez viszonyítva? Ki vagyok én egy tudóshoz hasonlítva? Így ő már nem is gondolkozik, csak a tudósának eszével, és nem terjeszt vagy híresztel mást, csak amit a sejk mondott.

Az alapelv az, hogy vissza kell térnünk a Seríához. Lehet, hogy az ember, aki nagy a szemedben, hibázik. Így a szavait Allah és a Küldött szavaival kell kiértékelni. Bármi ami azzal egyezik, azt elfogadjuk, és mindent visszautasítunk, ami azoknak ellentmond.

7. Kétely

A kétely egy másik veszélyes támadási pont a Sátán számára a feledékeny szolgákkal szemben, és több módon él vele:

1. A Sátán arra késztetheti az embert, hogy kételkedjen valakinek az útjában, aki pedig a helyes és egyenes úton jár, igaz hittel, és jócselekedetekkel – valaki, aki ragaszkodik Allah utasításaihoz, és kerüli a tilalmait – különösen, amikor az ember rossz társaságba került, olyanok közé, akik nem ragaszkodtak, és elhajoltak a Szunnától és a Próféta kortársainak útjától. A Sátán azt súgja: Vajon mindőjük a Tűzbe kerül? És te a Paradicsomba kerülsz?

Az igazság az, hogy a nagy számokat nem szabad a kicsikhez mérni. Az Igazság az, ami Allah és a Küldött szavaival egyezik. Abdullah ibn Maszúd mondta: A dzsemáa, ami megegyezik az Igazsággal, akkor is ha egyedül vagy. Nem az emberek többsége a hivatkozási alap, hanem az, ami egyezik az igazsággal, akkor is, ha egyes egyedül vagy. A Magasztos Allah mondta a Küldöttének:

A legtöbb ember nem hisz akármennyire szeretnéd is. [12:103]

Valamint:

Mondd: a rossz és a jó nem egyenlő, még ha sok rossz is csábít téged. Féljétek hát Allahot ésszel bírók, talán sikerre juttok. [5:100]

Neím ibn Hammád, a tábií mondta: A Dzsamáának egyeznie kell az Allah által kirótt kötelességekkel – így ha a Dzsamáa hibázik, akkor a te dolgod, hogy ragaszkodj ahhoz, amin a Dzsamáa a tévedése előtt volt. Iszháq ibn Ráhawája, Bukhári tanítója mondta: Ha megkérdeznéd a tudatlan embereket a Nagy Többségről, azt mondanák: az emberek többsége. Nem tudják, hogy a Dzsamáa a Prófétáról – béke legyen vele – fennmaradt közlésekhez, és az ő útjához ragaszkodó tudós. Így bárki, aki vele (a tudóssal) van, és követi őt az dzsamáa.

2. A másik támadási pont az egyén szándéka. Azt súgja: Képmutató vagy, riját (képmutatást) követsz el, álszent vagy. Te csak az emberek kedvéért cselekszel. Azért mondja, hogy felhagyj a cselekedettel.

Ennek egyik példája lehet, hogy ha valaki úgy dönt, hogy alamizsnát ad, és más látja őt. Az ember ezt mondja magának: ha ez és ez meglát, azt fogja mondani, hogy képmutató vagyok, úgyhogy jobb ha nem is adok alamizsnát.

Bár utasíttatunk rá, hogy megtisztítsuk a szándékunk mielőtt cselekszünk, még nem szabad lemondani a cselekvésről. Ez a Sátán vágya. Ibrahim ibn Edzem (a tábiín egyike) mondta: Harminc kortársát láttam a Prófétának, akik mind féltek attól, hogy őszinte szándék nélkül cselekednek.

Visszatérni a valakinek a lelkéhez és ítélkezni szükséges, de ennek oka nem a cselekedetek elhagyása, hanem épp a szándék megtisztítása, és a jótettek számának gyarapítása. Al-Hárisz ibn Qaisz mondta: Ha ima alatt jön hozzád a Sátán és azt mondja: képmutató vagy, akkor növeld a leborulásod hosszád.

8. Félelem

A Sátánnak két módszere van arra, hogy az emberekben félelmet keltsen.

1. Arra készteti őket, hogy féljenek a szövetségeseitől. A Sátán félelmet kelt valakiben a hadseregétől, szövetségeseitől, az emberek engedetlenségétől, és a lázadástól. Azt mondja: Légy óvatos velük! Olyan erő van a birtokukban, amiről nincsen tudomásod.

A Magasztos Allah mondta:

Bizony csak a Sátán az, aki félelmet kelt bennetek a szövetségeseitől. Ne féljetek hát tőlük, hanem féljetek Engem, amennyiben hívők vagytok. [3:175]

A hitetlenektől is félelmet kelt a vallás tekintetében. Alsóbbrendűséget éreztet az emberrel, és azt súgja: Ki fogják gúnyolni a vallásotok. A vallást, amely elrendeli a kézlevágást, tetőtől talpig bebugyolálja a nőt. A vallást, amely egy hónapig éhezteti híveit. Így az illető titkolni fogja azt a tényt, hogy ő muszlim, nem lesz érdekelt a vallás tanulásában, hogy azzal összhangban cselekedjen, az ilyen hitetlenek megjegyzései miatt, akik pedig nem máso, mint a Pokol tüzelői. Hallgassuk meg Szelman Fárszí egy pogány embernek adott válaszát, mikor az tréfából így szólt hozzá: A ti Küldöttetek olyan sokat okít benneteket, hogya még a végén megtanítja nektek hogyan kell vécézni. Mire Szelman azt felelte: Természetesen! És megtanította nekünk, hogy ne használjuk a jobb kezünket, ne forduljunk a qibla irányába, és ne használjunk háromnál kevesebb követ, csontot pedig egyáltalán (tisztálkodáshoz).

Pedig ez mire volt válasz?! Ha az ember könnyít magán. Erre mi manapság olyan dolgokkal kapcsolatban is gátlásosak vagyunk, mint a hidzsáb, a böjt, a szakáll növesztés, meg miegymás. Ez mind csak a Sátán kezének munkája, és a muszlimok szívében lakozó gyengeség jele. Allahhoz fohászkodunk, hogy erősítse meg szívünket, és szoktassa hozzá azokat az Ő vallásához.

2. Félelem a szegénységtől. A Mindenható Allah mondta:

A Sátán szegénységgel fenyeget benneteket, és a becstelenséget rendeli el nektek. [2:268]

Azt mondja a Sátán: Ha elszalasztod ezt az állást, hol találsz jobbat? Szegény leszel, akár a templom egere. Aztán az illető elkezd félni a szegénységtől, és törvénytelen dolgokra vetemedik, mint pl. az alkohol árusítás.

Hallunk valakit eképpen kérdezni: Hogyan éljek? Az emberek meggazdagodnak, én meg szegény vagyok! Szintén a Sátán beszél belőle.

Míg az igaz hívőnek állandóan a következő szavak lebegnek a szeme előtt – és vannak-e gyönyörűbb és megnyugtatóbb szavak, mint ezek:

…aki pedig féli Allahot, annak Ő kiutat nyit, és ellátja őt onnan, ahonnan nem számít rá. És aki Allahra hagyatkozik, annak Ő elegendő. Allah bizony eléri a célját. Allah már minden dolognak meghatározta a mértékét. [65:2-3]

A Sátán arra biztat, hogy törvénytelen eszközökhöz folyamodj, a szegénységre hivatkozva, melynek eredményeképpen a muszlimok rengeteg kompromisszumot kötnek a vallásukkal.

Ezek voltak hát azok az eszközök, amelyekkel a Sátán megtéveszti, bolonddá teszi, és félrevezeti az emberiséget annak érdekében, hogy a Lángoló Tűzbe juttassa őket. Ezt a részt a következő koránidézettel találó befejezni, mely az Ítéletnap színhelyét írja le, miután a Tűz népe belépett abba. Alla óvjon bennünket attól!

A Sátán pedig eképp szól majd miután eldöntetett az ügy: Allah bizony az Igazságot ígérte nektek, és én is ígértem, aztán megszegtem. Ám nem volt rajtatok hatalmam csak annyi, hogy hívtalak benneteket, és ti hallgattatok rám. Hát ne engem hibáztassatok, hanem magatokat okoljátok! Nekem hiába sírtok, és én is hiába sírok nektek. Én biz nem hiszek abban, ami miatt engem korábban Allah mellé társként állítottatok. Bizony a vétkeseknek fájdalmas kínzás jár. [14:22]

3. RÉSZ: HOGYAN VÉDEKEZZÜNK?

Több mód is van rá, hogy a muszlim megvédje magát a Sátántól. Ezek közül valóak a következők:

1. Tudás

A tudás keresése minden muszlim és muszlima kötelessége. A tudás legfontosabb fajtája az Allahról és a Tauhídról (egyistenhit) alkodott tudás. Ez az, amit a muszlim minden más előtt megtanul. Minél nagyobb ez a tudás, annál nagyobb az emberben az Allah iránti félelem, és minél kisebb, annál inkább hajlamos rá az ember, hogy ne engedelmeskedjen Allahnak, és a Sátánt kövesse. Allah azt mondta:

Tudd meg hát: nincs más isten Allahon kívül. [47:19]

Allah Küldötte – béke legyen vele – azt mondta: „A legistenfélőbb és Allahról a legtöbb tudással bíró köztetek én vagyok.” Ezáltal közvetlen kapcsolatot létesített az Allahról alkotott tudás és az istenfélelem között.

A második fajta tudás, amire egy muszlim szert tesz az istenszolgálatokról alkotott tudás, hogy mi az amit Allah kötellességként rótt ki rá, és mi az, amitől Allah kérte, hogy távoltartsa magát. Így szüntelenül szerzi a tudást, és aszerint is cselekszik, ennek megfelelően igazgatja életét, hatékonyan és épen, szemrehányás nélkül. Azt is megtanulja, mily módon kell elvégeznie az istenszolgálatokat, hogy megvédhesse magát az újításoktól, melyek miatt tettét nem fogadná el Allah.

A tudás rendkívül hatékony eszköz, amely jobban rémíti a Sátánt, mint egy lelkes hívő szolga. Egy költő szavaival élve:

Ez bizony edzett szablya, mely nem hajlik meg

Támadódra komoly csapást mérhetsz vele

A tudás a Ímán (hit) építőkockája, és az Ímán komoly akadályt jelent a Sátán szemében, hogy súgjon, és hívjon a helytelenre. Ez az első dolog, amire a muszlimnak ügyelnie kell ahhoz, hogy megvédje magát.

2. Hűség

A Sátánnak nincsen hatalma azok fölött, akik hűségesek Allahhoz, és őszintén hisznek benne, mintahogy ő maga mondotta:

A hatalmadra esküszöm (ó, Allah), én bizton tévútra viszem mindőjüket, kivéve a szolgáidat közülük, a (hitükben) őszintéket. [38:82-83]

Ennélfogva a hűség és őszinte odaadás Allah kedvéért úgyszintén távoltartja az embert a Sátán és terve iránti fogékonyságtól. Az őszinte hit, a két feltétel közül az egyik, melyek nélkül Allah nem fogad el semmilyen tettet. Az őszinte hit a következő: minden lélekből fakadó tisztátalanságtól szentesített beszéd, vagy tett. Ilyen tisztátalanság például ha arra vágyunk, hogy az emberek szívében megszépüljünk, a dícséretük után sóvárgunk, hogy azt mondják „tudós”, „bátor férfi”, vagy „jóravaló ember”, megfutamodni az emberek bíráló megjegyzései elől (vagyis elhagyni bizonyos tetteket csupán azért, nehogy az emberek kritizálják, vagy dühösek legyenek ránk), az emberek magasztalását, a segítségüket és közreműködésüket keresni szükségleteink betöltésére, más vagyonára vagy javaira vágyni, és a többi.

3. Megemlékezés

Az Allahról való megemlékezés Allah oltalmába helyezi az embert, és megvédi a Sátán sugalmaitól. Allah utasított rá:

Ó, ti akik hívők lettetek, emlékezzetek meg Allahról gyakori megemlékezéssel! [33:41]

Számos megemlékezés maradt fönn a Prófétáról – béke legyen vele – melyeket ő minden pillanatban és helyzetben mondott. A muszlim számára pedig elengedhetetlen, hogy a Küldött – béke legyen vele – eljárását utánozza, amennyire csak tudja.

4. Menedéket keresni Allahnál

Ha valaki úgy találja, hogy a Sátán gonosz gondolatokat sugall neki, nyomban menedéket kell keresnie a Magasztos Allahnál mondván: „Aúdzu billehi min as-Sejtán ir-radzsím”, azaz „Menedéket keresek Allahnál a megkövezett Sátán elől.” A Mindenható Allah mondta:

Ha pedig gonosz sugallat jön hozzád a Sátántól, keress menedéket Allahnál, Ő biz Mindenhalló, Mindentudó. [7:200]

5. A Korán meghatározott részeinek a recitálása

A Korán következő részeinek recitálása szilárd meggyőződéssel és a jelentéséről való tudással megvédi az embert a Sátántól, miként az a Prófétáról – béke legyen vele – hiteles közlésekben fennmaradt:

• Ájat ul-Kurszí (A szék c. bekezdés) a Baqara (Tehén) c. szúrában, 2:255.

• A Baqara c. szúra utolsó két bekezdése, 2:285-286.

• A Baqara c. szúra recitálása megakadályozza a Sátánt a házba való belépésben.

• A Muadzetán – a Korán utolsó két szúrájának recitálása (113, 114).

Az adzán mondása szintén visszatartja a Sátánt és művét. Hallatán bedugja az ujjait a fülébe, és megfutamodik.

6. Jó társaság

Alapvető fontosságú, hogy a jó társaságot keressük, hiszen a Sátán nem fogja elhibázni, hogy a társaságod miatt vezessen tévútra. A Küldött – béke legyen vele – azt mondta: „A jó és rossz társaság példája olyan, mint a parfümárus és kovácsé; még ha nem is veszel semmit a parfümárustól, az illat veled marad. És még ha nem is pörkölődik meg a ruhád a kovács közelsége miatt, a kellemetlen szag veled marad.” [Bukhári hagyománya]. Valamint mondta: „És ne legyetek társa, csak hívőnek!” [Abu Dawúd].

És igazat szólt a poéta, midőn mondta:

Az emberek közül válaszd, aki vezet

Biz’ egy barát által tereli az ember magát

A rossztársaság vakság s veszedelem

Lám csak növeli a beteg szív baját

Így hát ha a Szunna követője vagy

Rosszak közé kerülni magad ne hagyd

Ne légy hát rest a jó társaságot keresni, és kizárólag jó muszlimokkal maradni, azokkal, akik félik Allahot, és igyekeznek szolgálni őt. Ha így teszel, megszámlálni sem tudod majd a jót, mit általa nyersz, mert Allahnál van minden siker kulcsa.

Ez hát az elátkozott Sátán elleni védekezés néhány módja. A Sátánnal szemben, aki miatt Őseinket kiűzték a Paradicsomból, és aki ígéretet tett rá, hogy mindannyiunkat tévútra fog vezetni árulással és fortéllyal. Allah védjen meg bennünket tőle és katonáitól azáltal, hogy őszinte hívőkké tesz bennünket, akik gyakorta megemlékeznek róla, és bűnbánattal fordulnak Hozzá. Ámen.

Minden hála és dicsőség Allahot illeti, valamint béke és áldás legyen a Prófétán, aki után nincs már több próféta.