Az Allahért folytatott dzsihád szabályai:
A dzsihád minden muszlim számára kötelező. Ha valamelyik muszlim országot az ellenség megtámadta, akkor a dzsihád kötelezővé válik minden muszlim számára. Nem létezik és nem is létezett a világon olyan rendszer, mint az Iszlámban a dzsihád, amely ideológiailag és katonailag ilyen erősen összefogná a nemzetet és minden energiájával és erejével arra törekedne, hogy megvédje az otthont. Az Iszlám nem a háború vallása – Allah azt mondta, “ha békére hajlanak, akkor te is légy hajlandó arra és hagyatkozz Allahra!” (Korán 8:61) – de ennek ellenére sem hagyja a híveit szenvedni, és kínlódni, ezért kötelezi őket, hogy készek legyenek a dzsihádra. Az Iszlám vallásban a kötelezettségek közül van olyan, amely mindenki számára kötelező, és ebben nincs ellentmondás, mint pl. az imádkozás, zakát, ramadánt betartani, zarándoklat. Vannak azonban olyanok is amelyek nem mindenkit köteleznek, hanem ha egyesek elvégzik azt amit kell, akkor a többiek fel vannak mentve ezen kötelezettségek alól. Ezeket nevezik Kifájának. Ez lehet a vallásban a tanulás, a tanítás, a muszlimokat vagy az iszlámot elítélő emberek előtt a vallás védelme, a halott előtti imádkozás, adzánt (müezzin által végzett imárahívást) mondani. A mufti szólít fel a dzsihádra, és ő hajtja végre a hodoud-ot. (A hodoud szó jelentése büntetés. Azon tiltott cselekmények, mint pl. paráználkodás, lopás, igazságtalan emberölés, homoszexualitás, rágalmazás, amelyeket az Iszlám már évszázadok óta tilt.) A dzsihád azonban nem mindenki számára kötelező. “A hívők közül azok, akik tétlenül otthon maradnak- kivéve azokat, akiknek valami (testi) fogyatékosságuk van – nem egyenlőek azokkal, akik Allah útján hadakoznak javaikkal és személyükkel. Allah a javaikkal és a személyükkel hadakozókat egy fokkal magasabbra emeli az otthon ülőknél. Allah minden (hívőnek) a legjobbat ígérte. Ám az (Allah útján) hadakozókat nagy fizetséggel tüntette ki az otthon maradókkal szemben” (Korán 4:95).

A dzsihád típusai:
1– a hitetlenek és a képmutatók elleni dzsihád,
2– a bűnösök elleni dzsihád,
3– a Sátán elleni dzsihád,
4– a saját magunk elleni dzsihád, melyről azt mondják hogy ez a legmagasabb szintű dzsihád.
A hitetlenek ellen kézzel, pénzzel, szavakkal és a szívvel lehet harcolni. A bűnösök ellen pénzzel nem lehet felvenni a harcot a többi módszer azonban hatásos velük szemben is. A Próféta azt mondta, hogy “aki közületek hitványságot lát az állítsa azt helyre a kezével, de ha nem tudja akkor a nyelvével és ha így sem tudja akkor a szívével és ez a legkevesebb, amit tehet.” A Sátán elleni küzdelem egyik formájához erős hit szükséges. A Sátán ugyanis bizonytalanná akarja tenni a hívőt és a gondolatait meg akarja mérgezni azért hogy hitetlenné váljon. A Sátán elleni küzdelem másik formájához türelem kell, mert az állati ösztönök és a tiltott cselekedetek végrehajtására buzdít azzal, hogy azokat jónak szabadnak tünteti fel. “Bizony a Sátán a ti ellenségetek. Tekintsétek hát őt ellenségnek! Ő csak szólítja szövetségeseit, hogy a (Pokol) tüzére kárhozottak közé tartozzanak.” (Korán 35:8).
Az önmagunk elleni dzsihád a hit és a vallás megtanulása és az arról való őszinte meggyőződés, hogy enélkül nem lehet boldogan élni az életben. Küzdeni kell azért is, hogy a tanultakat alkalmazzuk is ne csak puszta ismeret legyen, ami nem hoz hasznot. Küzdeni kell továbbá azért is hogy a tanultakat másoknak is megtanítsuk, mert Allah szavainak titkolásáért büntetés jár. Türelmesnek kell lenni továbbá akkor, amikor Allah szavainak hirdetésekor az emberek ellenállásába és tudatlanságába ütközünk.

A dzsihád legitimitása az Iszlámban:
Allah azért nyilvánította ki a dzsihádot, hogy a szavai fennmaradjanak, az ellenség elűzésére, mert az jogtalanul foglalta el a földet, és azért hogy próbára tegye a szolgáit. A dzsihád Allahért fontos elem az Iszlámban, melyet a 6. alapelvnek tekintenek. (Az iszlámnak öt fő pillére van, azonban a dzsihádnak olyan nagy jelentőséget tulajdonítanak, hogy ha lenne hatodik pillér úgy gondolják, hogy az a dzsihád lenne.) A Koránban, és a Szunnában is megengedték a dzsihádot, Allah elküldte a Prófétát az emberekhez, és azt parancsolta neki, hogy hívja meg őket a hithez, és az igazságos valláshoz, és maradjon Mekka városában, hogy ott hirdesse az Iszlámot. Ebben az időben különböző incidensek történtek vele és híveivel az ottani lakosok miatt és már érezték, hogy veszélyben vannak, azonban akkor is a türelem a béke és az engedelmesség volt a parancs számára. Allah nem engedte meg neki, hogy a rosszra rosszal válaszoljon, vagy megtámadja azokat akik az Iszlám ellen fordultak, vagy rossz hírt terjesztettek az új muszlimokról. Mindezek után nem a harci dzsiháddal válaszoltak, hanem szép szavakkal, és a hit bizonyítékaival. De amikor már a Próféta meggyilkolását szervezték, akkor kényszerültek elmenni Medinába. Az iszlám fővárosában Allah megengedte a harcot, miután a pogányok megtámadták őket, és akkor kénytelenek voltak a kardokhoz nyúlni, hogy megvédjék magukat. A következő Korán idézet így magyarázza: “Akik harcolnak, azok engedélyt kaptak (arra), mivel jogtalanság érte őket. Allahnak megvan a hatalma arra, hogy megsegítse őket-akiket jogtalanul elűztek lakhelyeikről, csak azért mert azt mondták: “a mi urunk Allah.” És ha Allah nem tartotta volna vissza az embereket-egyeseket mások által- áldozatul estek volna rombolásnak szerzetes cellák, templomok, zsinagógák és (egyéb) kultuszhelyek, amelyekben Allah neve gyakorta hangzik. Allah nagyon is megsegíti azokat, akik segítik Őt” (Korán 22:39-40). Nem lehet a dzsihádot dzsihádnak nevezni ha nem Allahért teszik, és nem a szavai fenntartásáért. Ha más miatt teszik akkor az nem lehet dzsihád. Van aki rangért harcol, vagy zsákmányért, vagy a bátorságát szeretné megmutatni, vagy azért, hogy híressé váljon. Ilyenkor nem adja meg neki Allah ezt az elnevezést, és nem halhat meg mártírként. A Próféta azt mondta, aki igazán és tiszta szívből kívánja a mártírságot, Allah megadja neki azt a szintet a paradicsomban, akkor is ha nem harcban halt meg, hanem a saját ágyában.

Mikor kötelező a dzsihád? Mikor nevezhetjük “Ain”-nek?
Akkor kötelező a dzsihád a hívő ember számára, ha jelen van a harctéren, amikor a muszlim testvérei harcolnak. Ha az ellenség megtámadta a várost ahol a muszlimok élnek, akkor mindenkinek kötelező harcolni ellenük, nem szabad senkinek félreállni a harctól. Ha az imám (mufti), parancsolja azt, hogy szabad a dzsihád, és küzdeni kell, akkor sem szabad félreállni a harctól.

A dzsihád és a mártírság jósága
A dzsihád a legjobb önként vállalt dolog, melyet Allahért tesz meg a szolgája, hiszen az ember önmagát áldozza, a pénzét, a vagyonát, és Allahnak adja. Ez azt mutatja, hogy igazi mártír, nem kell neki semmi az életből, hanem Allah szeretetének befogadása. “Allah megvásárolta a hívőktől az ő személyüket és javaikat, mivel övék lesz (majdan) a paradicsom. Harcolniuk kell hát Allah útján, és ölnek és megöletnek. Ígéret (az), amely Őt terheli (s amely) igazság gyanánt (hirdetetett ki) a Tórában és az Evangéliumban és a Koránban. És ki az, aki Allahnál jobban betartja a megállapodást? Örvendjétek hát a vásárnak, amelyet vele kötöttek! Nagy diadal az.” (Korán 9:111). A Próféta azt mondta, nincs olyan aki a Paradicsomba kerül és vissza szeretne menni az életbe, egyedül a mártír az, aki abban reménykedik hogy vissza kerüljön az életbe, és 10 szer haljon meg Allahért, és ezt azért szeretné, mert nagyon sok szeretet és büszkeséget kapott elestekor.

Aki lemond a dzsihádról:
Ha a muszlimok lemondanak a dzsihádról, akkor a gyengeség és a veszteség szállja meg őket. Ha az emberek az élettel foglalkoznak, és az ösztöneikkel, akkor nem óvják meg magukat az ellenségektől és nincsenek felkészülve a dzsihádra. Ilyenkor megérinti őket a gyávaság és nem tudnak mit kezdeni a háborúval.

Kire kötelező a dzsihád:
Minden felnőtt muszlim férfire, aki ép elméjű és van elég pénze, amely addig elég a családjának, amíg vissza nem tér a harcból. Nem lehet dzsihádot folytatni a nem muszlimoknak csak akkor, ha átveszik az Iszlám vallást, mert akkor olyan kötelezettséggé válik ez számukra, mint bármely más muszlimnak. A nők számára sem kötelező a dzsihád harci formája, azonban segítséget nyújthat hozzá (ápolás, vízhordás). A kiskorúak és az elmebetegek is felmentést kapnak az alábbiak alapján: “Nem lehet fölróni, (ha otthonmaradnak) sem a gyengéknek sem a betegeknek sem azoknak akiknek nincs miből adakozniuk, ha őszintén járnak el Allah és a küldötte iránt. A jóravalókkal szemben nincs útja (a szemrehányásnak) Allah megbocsátó és bölcs.” (Korán 9:91).