A vallásosság fontos dolog a személyek és a társadalmak számára. Ennek fontossága megmutatkozik az erre ösztönző okok megemlítése által, amik a következők:
Az első ok: a hatalmas és fenséges Allāh szeretete. Az Allāh iránti szeretettel két dolog tölti meg a szívünket:
1) Allāh az, aki megteremtett, aki ellátott, és különböző kegyekben részesített. Minden jó, ami az életünkben ért minket, és minden kegy, amivel bennünket illetett, a dicsőséges és magasztos Allāhtól származik, így jogosult arra, hogy szeressük Őt, és köszönetet mondjunk a kegyekért.
2) Allāhnak a tökéletesség a jellemzője, mert Ő tökéletes a neveit, a tulajdonságait és a tetteit illetően. A nevei mind gyönyörűek, mert Ő a Könyörületes a szolgái iránt, a Megbocsátó a bűneikkel szemben, a Türelmes ártásaik és ellenszegüléseik iránt, a Palástoló, aki eltakarja a bűneiket, a Könnyebbítő a dolgaikon, és a szükségleteiket teljesítő. És Allāhtól nem származik más, csak szép beszéd és jó tett, és ezen szép és jó dolgok miatt jogosult a teljes szeretetre.
A második ok: Az Allāhtól való félelem, hiszen az áldott és fenséges Allāh az, akinek a kezében van az egek és a föld királysága. És az Ő kezében van az evilág és a túlvilág. Bizony azért teremtette a teremtményeket, hogy Őt imádják és teljesítsék a parancsait. Így ha ellenkezünk, magunkra haragítjuk. Ha magunkra haragítottuk, és állandósul a makacsságunk Vele szemben, és önteltségünk a Neki való engedelmességben, akkor jogosan megérdemeljük a Tőle eredő büntetést. És ha megbüntet minket – mivel Ő az Erős és a Mindenható -, akkor az Ő büntetése nem olyan, mint az evilágiaké, hanem sokkal erősebb, mivel tökéletességéhez tartozik az, hogy a legszigorúbb megtorlást alkalmazza ellenségeivel szemben. És aki ellentmond Neki, megszegi a törvényeit, öntelt a Neki való engedelmességben, és letagadja a kegyeit, azt megfenyegette azzal, hogy a Dzsehennam tüzében (óriási tűz, amelyet a vallás elhagyóinak készített elő, és amellyel a Túlvilágon, a halál után fogja kínozni őket) fogja őt kínoztatni. De Allāh kínozhatja néhány teremtményét az evilágon is betegséggel vagy szegénységgel azért, hogy ez a kínzás lehetőségként szolgáljon nekik önmaguk halál előtti megvizsgálására, és az Allāhhoz való visszatérésre.
Így ez a siettetett kínzás valójában – mivel ez által ér véget az ember kitartó ellenszegülése – könyörület Allāh szolgálói számára. Az Allāhtól eredő evilági és túlvilági kínzásoktól csakis a vallásosság válthat meg.
A harmadik ok: Az Allāhba vetett remény. Az áldott és fenséges Allāh kegyességéből és hatalmas jóindulatából megígérte vallása tagjainak, a Neki engedelmeseknek a leghatalmasabb kegyet a Dzsennában (lakhely, melyet Allāh azoknak készített elő, akiket szeret, ezt adva kegyként nekik a túlvilágon, a halál után; csodás paloták, változatos folyók, fák és gyümölcsök, és minden olyan van benne, ami kellemes az ember szemének, fülének, és minden testrészének, és amik felülmúlják a képzeletet). És úgyszintén megígérte a vallását követőknek, hogy bőséges lesz az ellátásuk, ráadás kegyeket fognak kapni az evilágon az egészség, a gyermekek és sok más dolog terén. Ezért aki szeretné magának a jót, annak el kell köteleznie magát a vallásnak.
A negyedik ok: Az Allāh iránti szükség. Az ember gyenge, sokszor nem képes elérni a vágyait. Allāh viszont Mindenható és Erős. Azoknak, akik Hozzá fohászkodnak, megígérte, hogy megválaszolja a fohászukat, ha erkölcsösek voltak. Az embernek elválaszthatatlanul szüksége van Allāhra, és nélkülözhetetlen számára a Hozzá való fohászkodás a szükségletei elintézése során, a veszély végetvetése, a kellemetlen dolgok távoltartása idején, hogy az embert hozzásegítse ahhoz, amire az evilágon a családi és a társadalmi élet szükségleteiből vágyik, sőt hogy segítse az élet összes területén. Aki azt szeretné, hogy a fohásza meghallgatásra találjon, az javítsa ki az Allāhhal való kapcsolatát erényes tettekkel.
Az ötödik ok: Az emberek a felfogás-, szándék-, és természetbeli különbségeikből adódóan sokszor összekülönböznek a jogokat és a kötelességeket illetően. Ezért szükségük van egy törvénykezésre, amely irányítja őket. De a földön nincs hathatósabb, mint a vallási törvénykezés. Mert ami az embereket meggátolja abban, hogy fellázadjanak ezen törvénykezés ellen, vagy kijátsszák azt, az nem a törvényszéki büntetés, hanem maga a vallás, amely ha felszabadul a szívekben, meggyógyítja azt. Ha pedig meggyógyította, akkor elköteleződik a vallási törvénykezések iránt, és ennélfogva betartja mindenki jogait, általánossá teszi az igazságot, és eltörli a zsarnokságot. És ha látni szeretnéd a vallás előnyét, akkor nézz a vallásos emberekre, és a jogok betartására leginkább ügyelő embereknek találod őket, törvényszéki hatalom nélkül.
A hatodik ok: Az emberek egy olyan világban élnek, amelyben szenvedélyes a birtoklási vágy és a vagyon szeretete. Elveszítik az irgalmasságot és az összetartást. Ezért szükségük van egy vallásra, amely feléleszti bennük a könyörületet, összeköti szívüket a szeretet és az együttérzés kötelékével, és a gazdagot irgalmassá teszi a szegény iránt, hogy ezáltal adakozzon neki.
A hetedik ok: Az egyént sűrűn hatalmába kerítik a vágyai, így sokszor károsítja magát, mint az a sok ember, akik csupán a vágyaik miatt ártanak maguknak a kábítószerrel. És elkerülhetetlen, hogy legyen az embereknek egy vallásuk, amely az intelligenciájukhoz szól, megköti a vágyaikat, távol tartja őket attól, ami árt nekik, és ösztönzi őket arra, ami használ nekik. Nincs a földön az emberi vágy ellen erősebb hatalom, mint a vallásé.
A nyolcadik ok: A társadalmak soha nem lesznek példásak és hasznosak, csakis erkölcsös viselkedés és dicséretes magatartás által. És erre csakis az olyan vallás ösztönzi az embert, amely a legjobb viselkedésformára utasít, és annak legrosszabbikától eltilt.
A kilencedik: A lélek, ha nem találja meg azt, ami kielégíti a szükségleteit, háborogni fog, és elmerül az idegességben, a zavartságban, a bánatban, és sok ehhez hasonló rejtett betegségben, melynek a legfőbb oka a lelki üresség. Ennek gyógyítására, jóllakatására és vágyai kiteljesítésére nincs más mód, mint a Teremtővel való kapcsolatfelvétel, és az imádatában való meghittség.
A jámbor és a hívő emberek megízlelték a hit édes ízét, az Allāh szolgálatából eredő nyugalmat, és úgy találták, hogy ez a legkedvesebb a szív számára és a legcsodálatosabb a léleknek.
A tizedik: Az észnek rengeteg kérdése van a világmindenség titkairól, az események okairól. Az ész szomjúságát nem oltja el, és ürességét nem tölti ki csakis a teljes hit és tökéletes vallásosság abban, hogy ennek a létezésnek van egy Teremtője, aki azt tesz, amit akar, bölcsen és igazságosan.
A vallásos emberek kipróbálták a vallási szónoklatokat, és úgy találták, hogy ez adja a legjobb válaszokat kérdéseikre, és nyugtalanságukra ez a legjobb gyógyszer.
A vallásosság egy olyan dolog, amely csakis jót szül az ember számára az egyéni és a társadalmi élet területén egyaránt. A vallás elhagyása Allāh bölcsességének való ellentmondás a teremtmények teremtésével kapcsolatban. Ez okozza a különböző károkat, a zsarnokság és az erőszak elterjedését, a családi kapcsolatok megszakadását. Az irgalmasság eltűnését, az erkölcsösség megszűnését, az egyének és a társadalmak elmerülését a zavartságban és a háborgásban. A vallás csakis a jóra utasít, és csakis a rossztól tilt el. A mindennapjainkban észrevesszük, hogy az ember minél közelebb kerül a valláshoz, az állapota és az erkölcse annál jobb lesz. És minél távolabb kerül a vallástól, annál rosszabb lesz az állapota és az erkölcse.
Így elkerülhetetlen a vallásosság és a világegyetem Teremtőjével való kapcsolat kialakítása, javítása.