Szerző: Jamaal al-Din Zarabozo
Fordító: Musa A. A. Ibrahim
BEVEZETÉS
Minden muzulmán tudja, hogy a mennyország kulcsa a következő nyilatkozat: „Tanúsítom, hogy nincs más isten Allah-on kívül.” Ezért, nagyon sok muzulmán könnyen megbízik ebben a nyilatkozatban, és azt hiszi, hogy ameddig gyakorolja ezt a nyilatkozatot, nem éri semmi ártalom. Azt gondolják, hogy a mennyország meg lesz adományozva nekik, a puszta „egyszerű” szóbeli tanúságtétel nyilatkozata után.
Nem kérdéses, hogy az üdvösséghez nem elég egyszerűen mondani: „Tanúsítom nincs más isten Allah-on kívül, és tanúsítom, hogy Muhammed az Ő szolgája és küldötte”. Egyébként a képmutatók nagyon gyakran szoktak így viselkedni. Ezért Allah hazugoknak nevezte őket, és azt mondta, hogy a Pokol legalsó rétegébe fognak kerülni.
A híres követő Wahb ibn Munabbih egyszer megkérdezte: „Nem a „lá iláhá illa-lláh nyilatkozás a mennyországnak a kulcsa?” Válaszolva neki: „Igen, de minden kulcsnak vannak fogai. Ha eljössz olyan kulccsal, melynek fogai megfelelők kinyitódik neked az ajtó, ám ha a kulcsnak a fogai nem megfelelők, az ajtó nem nyitódik ki neked.” Ez azt jelenti, hogy meg kell lenni bizonyos feltételeknek. Ezek a feltételek megkülönböztetik azt az embert, aki hasznát veszi a nyilatkozatnak attól, aki nem. Nem számít, hányszor mondja el azt naponta.
Mielőtt tárgyalnék a tanúságtétel feltételeiről, van még egy pont, melyről úgy érzem, beszélnem kell. Néhány embernek van hajlandósága ahhoz, hogy megtanuljon egy prófétai hagyományt vagy egy verset, és ezzel megelégszik. Ezek az emberek arra a következtetésre jutnak, hogy ha elmondják „Tanúsítom nincs más isten Allah-on kívül” a mennyországba fognak kerülni. Az igazság az, hogy meg kell bizonyosodnunk arról, hogy a Kor’án és a Szunna -prófétai hagyomány- kiegészítik és magyarázzák egymást. Ahhoz, hogy megtaláljuk a megfelelő választ bármely kérdésre, össze kell hoznunk a kérdéssel kapcsolatos Kor’án verseket és hagyományokat, és ezekből együtt megkapjuk a vallási választ kérdésünkre. Ugyanez vonatkozik a tanúságtétel feltételeire is.
Ha tanulmányozzuk a Kor’án verseket és a Próféta -Allah dicsérje és üdvözítse- hagyományait, megtaláljuk, hogy a tanúságtételnek hét, nyolc vagy kilenc feltétele van attól függően, hogyan értelmezzük őket. Számunkra nagyon fontos tudni, hogy minden nap találkozunk ezekkel a feltételekkel saját életünkben és hitünkben. A legjobbat kell kihoznunk magunkból, hogy eleget tegyünk a tanúságtétel feltételeinek, mielőtt túl késő lenne, és nyilatkozásunk nem érne semmit, bárhogyan is próbálkoznánk. Nem csak egyszerűen a feltételek tanítása kedvéért, mert ennek önmagában nincs semmi értelme. Ehelyett saját magunknak kell meggyőződnünk arról, hogy bennünk vannak ezek a feltételek, melyek alapján Allah kegyelmével a mennyország kapui kinyílnak nekünk, lá iláhá illa-lláh kulcsával.
A TUDÁS
Az első feltétel a TUDÁS (al-cilm). Azaz rendelkezni kell az alap és általános tudással, hogy mit jelent a tanúságtétel nyilatkozata -sahadah. Meg kell érteni, mit erősít, és mit tagad meg. Allah úgy nyilatkozik a Kor’ánban: „Tudd hát meg, hogy Allah-on kívül nincs más isten, és kérj bocsánotot a vétkedért” (Kor’án, 47: 19.) Hasonlóan mondta a Próféta -Allah dicsérje és üdvözítse- „Ha valaki meghal tudván, hogy nincs más isten Allah-on kívül, a mennyországba fog kerülni.” (Szahíh Muslim).
Tulajdonképpen maga a tanúságtétel -sahadah- is tanúság. Amikor valaki tanúskodik valakinek, tudnia kell mit is fog tanúskodni. Nyilvánvaló, hogy az a tanúság, amelyben valaki tudatlanul tanúskodik teljesen elfogadhatatlan. Allah úgy nyilatkozott a Kor’ánban: „Akikhez rajta kívül fohászkodnak, azoknak nincs hatalmuk a közbenjárásra, kivéve azokat, akik az Igazságot tanúsítják, és tudásuk van. ” (Kor’án , 43: 86)
Nos, ez a feltétel világosnak tűnik. Ha valaki elmondja neked: „Tanúsítom, hogy nincs más isten Allah-on kívül” aztán azt mondja, hogy Allah-nak Jézust nevezte, rögtön elmondhatod neki, hogy a tanúságtétele -sahadah- képtelenség. El tudod-e képzelni, hogy van egy muzulmán ország a világon, amely még napjainkig is rendszeresen tartott évente egy hetes fesztivált a „tenger isteneinek”! Muzulmánoknak hívták magukat és elmondták a tanúságtételt -sahadah- naponta többször. Vajon úgy gondolod, hogy az efféle tanúságtétel -sahadah- kinyitja nekik a mennyország kapuit?
Manapság sok muzulmán azon csodálkozik, hogy miért nem fogadjuk el a szekularizációt. Azt gondolják, nincs benne semmi rossz! Sok közülük imádkozik naponta ötször, és kinyilatkozik a tanúságtételt -sahadah- ismételve. Emellett nem látnak semmi rosszat abban, hogy Allah helyett egy másik törvényhozót fogadjanak el. Miféle tanúságtételt -sahadah- gyakorolnak ezek az emberek?
Mindannyian megteszünk mindent, hogy legalább megtanuljuk az Iszlám vallás alapjait. A legfontosabb ehhez, hogy mit jelent a sahadah. Ha már tudjuk, és Allah is úgy akarja, a helyes sahadah-t fogjuk gyakorolni. Tanúsítani fogjuk az igazságot, mint ahogy az elvárható.
A bizonyosság
A sahadah-nak második feltétele a bizonyosság (al-jaqín). A kételkedésnek (vagyis a bizonytalanságnak) az ellentéte. Az Iszlámban, valóban mindenféle bizonytalanság egyenértékű a hitetlenséggel. Szívből biztosnak kell lennünk a sahadah valóságában. Semmiképpen sem szabad ingadoznia szívünknek, amikor tanúsítjuk az igazságot, hogy „nincs más isten Allah-on kívül.”
Allah úgy írja le a hívőket a Kor’ánban, mint azok, akik hisznek benne, és a szíveik nem ingadoznak. „Az [igazi] hívők azok, akik hisznek Allah-ban és küldöttében, aztán nem kételkednek és harcba szálnak javaikkal és személyükkel Allah útján. Ők azok, akik az igazat mondják.” (Kor’án , 49: 15) . Hasonlóan Allah Küldötte – Allah dicsérje és üdvözítse – azt mondta: „Tanúsítom, hogy nincs más isten Allah-on kívül, és én vagyok Allah küldötte. Ha találkozik valaki Allah-hal, a sahadah-t tudván, és nincs bizonytalansága benne, akkor biztosan a mennyországba kerül.”(Szahíh Muslim).
Allah úgy írja le a képmutatókat, mint azok az emberek, akiknek ingadozik a szívük „Csupán azok kérnek tőled engedélyt, akik nem hisznek Allahban és a Végső Napban. Kétség tölti el az ő szívüket, s kétségek közt ingadoznak.” (Kor’án, 9: 45)
Sok tudós megállapította azt, hogy a szív betegségei, vagyis a kétség és a gyanú, melyeknek az ember helyet ad szívében, sokkal veszélyesebbek hitére, mint a nemi vágy és kívánság. Azért, mert a nemi vágy és kívánság valamikor talán elég lesz, de az ember még mindig tudja, hogy tiltott, és lehet, hogy le tudja magát fékezni. Megbánja és feladja ezt az ördögi cselekedetet. A másik oldalon a kétség és a gyanú lehet, hogy megmaradnak a szívében gyógyítás nélkül addig, míg az ember végül teljesen elhagyja az Iszlámot, vagy továbbra gyakorolja, de valójában nincs már igazi hit a szívében.
A legjobb gyógyítás a bizonytalanságokra a tudás megszerzése. Az értelmes tudással a Kor’ánnak és Szunnának a legtöbb kétség eltűnik. Csak a tanulással és a megértéssel éri el az ember az igazi bizonyosságot, mely a tanulás során egyre erősödik.
Egy példát szeretnék megadni erről a pontról, amely kapcsolatos a kétséggel, gyanúval, és a helytelen gondolkodással a hagyomány irodalmának hihetőségével. Néhány muzulmán elfogadja azt a hagyományt, mely legalább 200 évvel Muhammed próféta – Allah dicsérje és üdvözítse – halála után még nem volt jegyezve. Vannak muzulmánok, akikben nagy bizalmatlanság van a hagyományok iránt, és nagyon gyorsan visszautasítanak, olyan hagyományt, amely jóval a Próféta – Allah dicsérje és üdvözítse- halála után került lejegyzésre. De az igazság az, ha valaki időt szakít arra, hogy tanulmányozza a hagyományok történelmét és lejegyzését, rögtön rájön, hogy a felvetések a hagyomány ellen, nem alapszanak semmi tudományon. Csupán hamis állítások, melyek a Sátántól származnak, és kizárólag a szegénytudású és megértésű muzulmán ad helyet nekik, hogy szívébe kússzanak.
Hadd tegyek még egy pontot a bizonyosság feltételéhez. A kétség és az ingadozás egyenértékű a hit elhagyásával az Iszlámban, ahogy nemrég említettem. Tehát minden muzulmánnak a legjobbat kell tennie, hogy megvédje magát az efféle kétségektől, és távol tartsa magát tőlük, főleg ha nincs elég tudása az Iszlámról, hogy visszatartsa a kétségeket és a rossz dogmát. Ezért ha az embernek van kapcsolata vagy barátja, legyen akár muzulmán barátja is, aki mindig ébren tartja benne a kétségeket Allah és a vallás iránt, attól az illetőtől távol kell tartania magát, hogy megvédje saját hitét. Manapság sok muzulmán részt vesz olyan vallási tanfolyamokon, melyekben orientalisták tanítanak, s mivel gyenge háttér tudásuk van az Iszlám vallás tudományaiban, befolyásolnak a semmiséggel, amelyet az orientalisták a tudomány neve alatt tanítanak.
Még egyszer, a legnagyobb fronterő, mely legyőzi a kétséget és a gyanút Allah vezérlése után, az alapos vallási tudás és felfogás. Ha valaki ezzel a tudással rendelkezik, nem kell tartania a gyenge bizonyítékoktól, melyeket az Iszlám ellenségei összeállítottak, és azok közé lesz, ha Allah is úgy akarja, akiket így ír le a Kor’ánban: „Allahot az Ő szolgái között csak azok félik, akiknek tudásuk van.” (Kor’án, 35: 28)
AZ elfogadás
A harmadik feltétel a sahadah-nak az elfogadás (al-qaból). Ha valakinek van tudása és bizonyossága a sahadah-ban, akkor következik az elfogadás szóban és szívben. Hinni kell mindabban, amit a sahadah szó magában foglal. Mindamellett, ha valaki visszautasítja a sahadah-t és, amit magában foglal, – még ha hisz is benne-, akkor azaz ember hitetlen. Az elfogadás visszautasításának az irigység, a büszkeség vagy más oka lehet, „Az Írás birtokosai közül sokan szeretnék azt, hogy miután hívők lettetek, ismét hitetlenekké tegyenek benneteket – mégpedig a magamaguktól támadt irigység okán, miután nekik nyilvánult meg [először] az igazság. ”(Kor’án, 2: 109) . A sahadah nem igazi, ha az elfogadásához feltételek kötődnek.
A hívőnek mindent el kell fogadnia, amit a sahadah-t magában foglal; vagyis mindazt, ami a Kor’ánban és a Prófétai hagyományokban van, anélkül, hogy választana miben akar hinni és miben nem. Allah mondja a Kor’ánban „Vajon az Írásnak /csak/ egy részében hisztek, egy másik részét pedig tagadjátok? Akik közületek aképpen cselekszenek, azok nem érdemelnek mást, csak gyalázatot az evilági életben. A Feltámadás Napján pedig a legsúlyosabb büntetés jut osztályrészükül. ”( Kor’án, 2: 85)
Ez egy nézet, amellyel minden muzulmánnak tisztában kell lennie. Bár nem teljes tagadása az igazság elfogadásának visszautasítani egy részét, mely Allah-tól jött. Valaki mégis elveszíti a hitét. Sajnos manapság sok muzulmán teszi ugyanazt változó módon.
Ha nem tetszik nekik egy Kor’án versnek a magyarázata, újra megmagyarázzák tetszésük szerint. Ha nem tetszik nekik egy Prófétai hagyomány, gyengének mondják, miközben nem tudósok (szakértők) azon a területen. Efféle viselkedés pontosan az igazi Muzulmán viselkedésének az ellentéte. Az igazi Muzulmán hisz mindabban, amit Allah-tól és a Prófétájától -Allah dicsérje és üdvözítse- jött, igazságként.
a MEGADÁS
A negyedik feltétel a sahadah-nak a MEGADÁS (al-inqiyad). Egyébként az Iszlám szónak az egyik jelentése, a teljes megadás Allah akaratának és parancsainak. Arról a Magasztos Allah így nyilatkozik a Kor’ánban: „És forduljatok megbánóan Uratokhoz és vessétek alá magatokat néki, mielőtt még a büntetés meglep benneteket. Akkor már nem segít rajtatok senki.” (Kor’án : 39: 54) . Allah dicsérje azokat, akik elfogadják a parancsait cselekedettel. „Vajon ki jobb az ő vallásában annál, aki orcáját megadóan Allah felé fordítja.” (Kor’án : 4: 125)
Allah és a Próféta parancsainak az elfogadása szükséges ahhoz, hogy valaki muzulmánnak vallja magát.„De nem, Uradra! Mindaddig nem lesznek hívők, ameddig nem tesznek téged döntőbírának abban, ami vita tárgyát alkotja közöttük, nem éreznek feszélyezettséget a lelkükben amiatt, amit döntöttél, s teljes alázattal alá nem vetik magukat [annak].” (Kor’án, 4: 65)
Sajnos nagyon sokféle feltevés van arról, hogy nincs összefüggés a hit és a cselekedet között. Talán fogsz hallani egy muzulmánt, aki egy másikról azt mondja: „Ő a legjobb muzulmán, akivel valaha találkoztam.” Miközben kényszerűen gyakorolja a vallási cselekedeteit (isten szolgálatok). Sajnos elég gyakori az afféle viselkedés az Iszlám világban.
Igazán a sahadah-nak meg kell valósulnia a szívünkben, a szavainkban és a cselekedetünkben. A szívünkben kell hogy legyen Allah iránti szeretet, Allah-tól való félelem, valamint Allah-ban való remény. A szavainkkal tanúsítanunk kell a sahadah-t. A cselekedetünkkel pedig meg kell valósítanunk mindazt, amit a sahadah követel tőlünk.
Bárki, aki Muzulmánnak mondja magát, de nem ennek megfelelően cselekszik, annak az embernek a hit tanúvallomása nem elfogadható. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy az igaz hívők nem követnek el bűnt. A különbség az, hogy az igaz hívők miután bűnt követtek el, beismerik tetteiket, s nem sértik meg a sahadah-t.
A legminimálisabb megadás, ami várható egy embertől miután megtért az Iszlámvallásra, a napi öt ima. Hiszen, a napi öt imának teljes vagy részleges elhagyása hitetlenség.
aZ IGAZSÁG
Az ötödik feltétel az IGAZSÁG (as-szidq). Ez azt jelenti, hogy amikor kinyilatkozzuk a sahadah-t, becsületesen tesszük, s valóban ezt akarjuk s ebben hiszünk. Nincs benne hazugság vagy képmutatás. A Próféta -Allah dicsérje és üdvözítse- mondta: „nincs olyan ember, aki tiszta szívéből tanúsítja, hogy nincs más isten Allah-on kívül és tanúsítja, hogy Muhammed az Ő szolgája és küldötte, hacsak Allah meg nem tiltja testét a Pokoltól” (al-Bukhari és Muslim jegyezték le).
Mindannyiunknak ismerősök azok az emberek, akik kinyilatkozzák a sahadah-t, de még nem jelentették ki becsületesen. Ők nem hisznek benne, de ezért kijelentik, hogy valami nyereséget kapjanak. Természetesen ők a képmutatók. Allah leírja őket a Kor’ánban következő módon: „Akadnak olyanok az emberek között, akik azt mondják: „hiszünk Allah-ban és a végső Napban” anélkül, hogy valóban hinnének. Megpróbálják becsapni Allah-ot és azokat, akik hisznek, ám csupán önmagukat csapják be anélkül, hogy tudnák. Szívük beteg, s Allah még súlyosbítja betegségüket. Keserves büntetés lesz az osztályrészük azért, mert hazudtak.” (Kor’án, 2:8-10).
Annak az embernek, aki egyszerűen kinyilatkozza a sahadah-t kizárólag földi javak elnyeréséért, s nem azért mert hisz az Iszlámban és el is fogadja, nyilvánvalóan Allah nem fogja hitüket elfogadni. Nagyon kínzó büntetést fognak kapni hazugságukért.
a HŰSÉG
A sahadah-nak a hatodik feltétele a HŰSÉG (al-ihlász). Azaz, amikor kinyilatkozzuk a sahadah-t, csak és kizárólag Allah kedvéért kell tennünk. Így lettünk és maradunk Muzulmánok, kizárólag Allah kedvéért. Allah úgy nyilatkozik a Kor’ánban: „Szolgáld hát Allah-ot, s őszinte és kizárólagos hittel légy iránta!”(Kor’án, 39: 2.) És azt is mondja: „Nem kaptak pedig más parancsot, csak azt, hogy hanífok gyanánt őszinte hittel szolgálják Allah-ot, végezzék el az istentiszteletet és adják meg a zakát-ot (alamizsna). Ez az igazi vallás.” (Kor’án, 98: 5)
A Próféta -Allah dicsérje és üdvözítse- mondta: „Allah megtiltotta a Pokoltól annak az embernek a testét, aki tanúsítja, hogy nincs más isten Allah-on kívül, és aki csupán Allah tetszésére vágyakozik.” (Szahíh Muslim).
Ez egy olyan dolog, amelyre főleg azoknak kellene gondolniuk, akik Muzulmán családban nőttek fel, vagy Muzulmánnak születtek. Nagyon tisztán kell látnunk, hogy csak és kizárólag Allah tetszéséért vagyunk Muzulmánok, nem pedig a szüleink, barátaink, családjaink vagy közösségeink kedvéért.
Az egyik jele annak, hogy csak Allah kedvéért vagyunk Muzulmánok az, hogy megteszünk mindent, amit Allah kér tőlünk, függetlenül attól, hogy mit mondanak mások. Emellett minden cselekedetünket Allah kedvéért tesszük.
Néhány Muzulmán oly kiterjedéssel gyakorolja az Iszlámot, mely örvendetes családjuknak és környezetüknek. Ha van valami az Iszlámvallásban, mely családjuk vagy környezetük nem fogadja el, akkor gondolkodás nélkül kihagyják. Az Iszlámvallás nagyon tiszteli a szülőket s Allah sok helyen, emlegeti tiszteletüket a Kor’ánban. De mégsem engedi, hogy a kedvükért hagyjuk a vallásnak valamely részét! A Magasztos így nyilatkozik: „Meghagytuk az embernek szüleivel kapcsolatban –(hiszen) az édesanyja kínos-keservesen hordozta őt s az elválasztásáig két év telt el-, hogy „légy hálás nekem és a szüleidnek!” Hozzám jut el (végül) minden. Ha azonban ők ketten abban fáradoznak, hogy olyasmit társíts mellém, amiről neked nincs tudásod, akkor ne engedelmeskedj nekik! Érintkezz velük az e világon úgy, ahogy illik, és kövesd annak az útját, aki megbánással fordul hozzám. Aztán hozzám lesz majd visszatérésetek. És akkor közlöm veletek, hogy mit cselekedtetek.” (Kor’án, 31: 14-15)
a SZEReTET
A hetedik feltétel a SZEReTET (al-mahabbah). Az egy nagyon fontos feltétele a sahadah-nak. A hívő minden szeretetét a sahadah-tól teszi függővé. Szeret mindent, amit a sahadah önmagában foglal és a sahadah érdekében minden szükséges cselekedetet, megtesz. Szereti azokat, akik a sahadah kedvéért küzdenek és cselekszenek. Ha valaki gyakorolja a sahadah-t, de még nem szereti, amit magában foglal, akkor valójában a hite nem teljes, vagyis nem egy igaz hívőnek a hite. Ha bárkit, vagy bármit jobban szeretne a sahadah-nal, vagy Allah-nál, akkor elveszítené a hitét. Az igaz hívő az, akiben megtalálható a sahadah összes feltétele, és aki nem szeret úgy senkit sem, mint Allah-ot. Csak és kizárólag Allah szeretete a legnagyobb a szívében. A Magasztos Allah így nyilatkozik: „Vannak az emberek között olyanok, akik Allah mellé bálványokat helyeznek, akiket úgy szeretnek, mint Allah-ot. A hívők azonban erősebbek Allah szeretetében.” (Kor’án, 2: 165) Továbbá: „Mondd: „Ha atyáitok és fivéreitek és testvéreitek és feleségeitek és nemzetségetek és javaitok, melyekre szert tettetek, és [a] kalmárkodás, amelynek félitek a pangását, és hajlékaitok, amelyekben gyönyörűségeteket lelitek – kedvesebbek nektek Allah-nál és az Ő küldötténél és az Ő útján való hadakozásnál, akkor várakozzatok, amíg Allah el [nem] jön a parancsával! ” Allah nem vezeti az igaz útra a bűnös népet. ” (Kor’án, 9: 24)
A Próféta azt mondta: „Három tulajdonság, ha összegyűlik egy embernél, akkor megtalálta a hit édességét. 1Allah és a Próféta iránti szeretetének kell a legnagyobbnak lennie, 2a muzulmán testvérét (hittestvérét) csak és kizárólag Allah kedvéért szeretheti, 3gyűlölnie kell a hitetlenségbe való visszatérést miután Allah kimenekítette belőle, mint ahogyan a pokolba jutást.” (al-Bukhari és Muslim jegyezték le.)
Az Iszlám aspektusok között ez a legfontosabb. Valami oknál fogva hiányzik a szeretet sok Muzulmán életéből. Úgy gyakorolják az Iszlámot, mint mindennapi házi munka végzését, ahelyett, hogy Allah iránti szeretettel töltött szívvel végeznék. Amikor Allah megparancsol nekünk valamit, mint például a tanúságtétel tevését, tudnunk kell, hogy a parancs teljesítése örvendetes Allah-nak, s ezért tiszta szívvel kell tennünk. Hiszen ezzel Allah tetszését nyerjük meg. De ahogy említettem, ez az érzés hiányzik sok-sok mai Muzulmánból.
Kedves testvéreim, ezek a sahadah feltételei és aspektusai, melyeket mindannyiunknak meg kell keresnie saját magában. El kell gondolkodni azon, vajon az én tanúságtételem eleget tesz minden szükséges követelménynek? Vajon igazán, hűségesen és szeretettel mondom el? Vajon kitagadok minden más társítást? …
Ezeket a kérdéseket fel kell tennünk magunknak, s mielőtt meghalnánk. Ha hiány vagy elégtelenség merül fel, bennünk igyekeznünk kell gyengeségünket erősíteni tudással. Úgy Allah kegyelmében a sahadah lesz az, mit kulcsként használhatunk a mennyország kapuinak megnyitásához. A mennyország kapui kinyitódnak számunkra, megnyerjük Allah tetszését, és örökké tudunk élni benne.