Két olyan alapelv elfogadására hívjuk fel a keresztényeket, amelyek mind a Koránban, mind az ő szent könyveikben szerepelnek:
Az első alapelv: Az Isten egyedülisége, és hogy Rajta kívül nincs más olyan valaki vagy valami, akit vagy amit jogosan lehetne imádni, szolgálni.
Ez az alapelv számtalan helyen szerepel a Koránban. Például a Magasztos Allāh azt mondta: [és úgy döntött a te Urad, hogy ne szolgáljatok mást, kivéve Őt] [17. szúra, 23. ája]; [Bizony a ti istenetek egy Isten]; [és imádjátok, szolgáljátok Allãhot, és ne társítsatok vele semmit].
És most vessük össze ezeket a Korán idézeteket az Ószövetségben szereplő igehelyekkel:
– Második Törvénykönyv 4:35: „Te megtapasztalhattad, hogy fölismerd: az Úr az igaz Isten, nincs más Rajta kívül”.
– Második Törvénykönyv 6:4: „Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr!”.
Az Újszövetségből:
– Máté 4:10: „Jézus elutasította: ‘Távozz sátán! Meg van írva, Uradat, Istenedet imádd, és csak Neki szolgálj!'”.
– Márk 12:29: „Jézus így válaszolt: ‘Ez az elsô: Halld Izrael: Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr'”.
– János 17:3: „Az az örök élet, hogy ismerjenek Téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust”.
A második alapelv: Jézus kizárólagos emberi mivolta. Ez a tény szerepel a Koránban. Allāh, a Magasztos azt mondta: [Jézus példája Allãhnál csupán olyan, mint Ádámé, akit földbôl teremtett, majd azt mondta neki: ‘Legyél!’ – és lett].
Amikor Jézusról szólt a Korán, azt mondta Allāh: [Nincs olyan ember, akinek Allãh Írást, hatalmat és prófétaságot adott, hogy azt mondta volna: ‘Legyetek az összes ember közül az én imádóim és szolgálóim’]; [Nem küldtünk el elôtted [küldöttként] csak férfiakat, kik sugalmazást kaptak tôlünk, de kérdezzétek meg a tudás birtokosait, ha nem bírtok tudással].
Az Újszövetségben is szerepel Jézus kizárólagos emberi mivolta, több oldalról világítva meg ezt a tényt:
– Az első oldal: Jézus kizárólagos emberi voltának hangsúlyozása.
Az Újszövetség sok helyen kihangsúlyozza Jézus emberi voltát, ezek közül:
- János 8:40: „Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, aki az igazságot hirdetem nektek, amelyet az Istentől hallottam” [Károli Gáspár Bibliafordítása];
- Pál első levele Timóteushoz 2:5:”Hiszen egy az Isten, s egy a közvetítô Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus”.
– A második oldal: A kizárólag Allāhra vonatkozó tulajdonságok megtagadása Jézussal kapcsolatban:
- Márk 13:32: „Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, az ég angyalai sem, sôtmég a Fiú sem, csak az Atya”.
- János első levele 4:12a: „Istent soha senki nem látta”.
– A harmadik oldal: Jézus is az Istennek alárendelt személy, neki is van Istene. János 20:17: „Jézus ezt mondta neki [Máriának]: ‘Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz s a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez'”.
A keresztények szerint Jézus Allāh fia, erre pedig a következő igehelyeket hozzák fel bizonyítékul:
– Máté 10:32: „Azokat, akik megvallanak engem az emberek elôtt, én is megvallom majd mennyei Atyám elôtt”.
– János 11:4: „Ennek hallatára Jézus azt mondta: ‘Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsôségére lesz, hogy megdicsôüljön általa az Isten Fia.'”
Ezt a fiúságot egyszer úgy értelmezték, mint egyesülést az Istennel, János 10:30-ra hivatkozva: „S én és az Atya egy vagyunk”.
Máskor úgy értelmezték, mint betöltés-beleszállás: János 14:10: „Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van”.
Megint máskor megtestesülésként értelmezik ezt a fiúságot, Pál mondása szerint: „Kétségtelenül nagy dolog az istenfélô élet titka: Megjelent testben, igazolást nyert lélekben” [Pál 1. levele Timóteushoz 3:16], valamint János 1:1-14-re hivatkozva: „Kezdetben volt az Ige; az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige; ô volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. S az Ige testté lett, és közöttünk élt”.
Ezek a vélekedések nem állják meg a helyüket, négy okból:
Az első: Ellentmondanak mindannak, ami az ő szent könyveikben szerepel Allāh egyedüliségéről és Jézus emberi mivoltáról.
A második: Könyveik hiteltelenek, nem lehet rájuk támaszkodni ezekben a témákban, mert az emberi kéz beleavatkozott azokba. Erre számos dolog utal:
▲ Ezek a könyvek elvesztették összefüggő láncolatukat, amelyek Jézussal (béke reá) kellene, hogy kapcsolatban legyenek. A több, mint száz katolikus és protestáns szakértő által átvett „Masorita” fordításban az áll: „Mindemellett nincs bizonyíték arra, hogy i.sz. 140 előtt létezett volna bármilyen evangélium.”
▲ A sokszámú evangélium pedig ellentmondásban áll azzal az ismert ténnyel, hogy Jézusnak (béke reá) csupán egy evangélium lett leküldve. Lásd: Pál első levele a Tesszalonikiaiakhoz 2:2: „hogy hirdetjük nektek az Isten evangéliumát”.
▲ Az evangéliumok közötti eltérések és ellentmondások:
1) Jézus családfája eltér Máté és Lukács evangéliuma között (Máté 1:1-17; Lukács 3:23-38). Hat nagy eltérés található közöttük:
Máté |
Lukács |
| 1. Mária férje: József, Jákob fia. | Mária férje: József, Éli fia. |
| 2. Jézus Salamonnak, Dávid fiának leszármazottja. | Jézus Nathánnak, Dávid fiának leszármazottja. |
| 3. Jézus minden Dávid utáni apai őse híres király volt. | Ezek a felmenők nem voltak sem híresek, sem királyok, kivéve Dávidot és fiát, Nathánt. |
| 4. Sealtiel Jechonja fia volt. | Sealtiel Neri fia volt. |
| 5. Zerubbábel fia Abihud volt. | Zerubbábel fia Reza volt. |
| 6. Jézus és Dávid között 26 nemzedék van. | Jézus és Dávid között 41 nemzedék van. |
2) Hatalmas az az ellentmondás, ami János 5:31 és János 8:18 között van: „Ha magam tennék tanúságot saját magam mellett, nem volna érvényes a tanúságom” [Jn5:31]; „Tanúságot teszek magamról én is, és tanúskodik mellettem az Atya is, aki küldött” [Jn 8:18]. Tehát érvényes-e Jézus tanúsága vagy sem? Sohasem fogjuk ezek alapján megtudni!
3) A keresztet vivő személye is ellentmondásos: Máté 27:32, Márk 15:21 és Lukács 23:26 szerint Cirenei Simon a keresztet cipelő személy, ezzel szemben János 19:17 szerint maga Jézus vitte: „Amint kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet” [Mt 27:32]; „Az egyik arra menô embert, a cirenei Simont kényszerítették, hogy vigye a keresztjét” [Mk 15:21]; „Ahogy elvezették, megállítottak egy cirenei Simont, Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után” [Lk 23:26] – „Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák-helyére” [Jn 19:17].
4) A békesség egyszer pozitív, egyszer pedig negatív jelenség: „Boldogok a békességben élôk, mert Isten fiainak hívívják majd ôket” [Máté 5:9]; ezzel szemben: „Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot” [Máté 10:34].
▲ Az evangéliumok tele vannak tévedésekkel:
1) Máté 27:50-53 a keresztrefeszítés körüli eseményekről szól: „Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. Erre a templom függönye kettéhasadt, felülrôl egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, sírok nyíltak meg és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Feltámadása után elôjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek”.
A templom függönyének kettéhasadása Márk 15:38-ban, és Lukács 23:45-ben is meg van említve, de a többi dolog – a föld megrendülése, a sziklák megrepedése, a sírok megnyílása és az elhunyt szentek feltámadása – csak Máténál jelennek meg; sem Márknál, sem Jánosnál, de még Lukácsnál sem, aki pedig a legjobban ügyelt a csodák feljegyzésére, hiszen azt mondta: „jónak láttam én is, hogy elejétôl kezdve mindennek szorgalmasan utánajárjak és sorba leírjak neked mindent, tiszteletreméltó Teofil” [Lukács 1:3].
2) Máté 12:40: „Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében”. Máté 27:63-ban a zsidók azt mondták Jézussal kapcsolatban: „és figyelmeztették: Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: Harmadnapra feltámadok”. Mindez azért hibás és téves, mert Jézus keresztrefeszítése – amit igaznak vélnek – pénteken dél körül történt (lásd: Márk 15:25; János 19:14-18); délután halt meg, testét pedig este kérte ki Arimathiai József Poncius Pilátustól, begöngyölte és eltemette azt (lásd Máté 27:57-60; Márk 15:43-46; Lukács 23:50-53; János 19:38), tehát Jézus eltemetése szombaton történt, a test pedig eltűnt vasárnap, a nap felkelte előtt (lásd például: János 20:1), tehát körülbelül csak 36 órát, azaz másfél napot volt a sírban (péntek estétől vasárnap hajnalig).
▲ Az Újszövetség olyan dolgokat is tartalmaz, amelyek nem illenek szent könyvekhez:
Azt mondta Jézus az őt megelőző prófétákról: „Azok, akik elôttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok” [János 10:8].
A harmadik: Az evangéliumok kifejezéseit a keresztény tudósok szerint nem szabad szó szerint értelmezni. Egyikük azt mondta: Sok olyan téves vélemény terjedt el olyan keresztény tanítók által, akik szó szerint magyarázták, értelmezték az Újszövetséget – miközben a legtöbb kifejezés átvitt értelmű „allegória”. Az ilyen keresztény tanítók szerint – a szó szerinti értelmezés jegyében – betű szerint kell értelmezni, például a következő igehelyeket is:
1) János 6:34-35: „‘Én vagyok az élet kenyere’ – felelte Jézus. ‘Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha'”.
2) János 8:44: „A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettôl fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság”.
Abban a kérdésben, hogy mit lehet szó szerint értelmezni és mit nem, a kereszténység sosem értett egyet.
A negyedik: Az elhangzott kifejezések: Atya, Fiú, Betöltés és egyesülés nem csak Jézusra vonatkoznak, nem kizárólag vele kapcsolatosak.
Az „Atya” kifejezés nemcsak Jézussal kapcsolatban merül fel. Például Lukács 11:2: „Erre így szólt [Jézus] hozzájuk [a tanítványokhoz]: ‘Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a neved'”; valamint Máté 6:1: „Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket, különben semmi jutalom nem vár rátok mennyei Atyátoknál”.
A „Fiú” kifejezés is alkalmazható Jézuson kívül másra is, például Máté 5:9: „Boldogok a békességben élôk, mert Isten fiainak hívják majd ôket”; valamint Máté 5:44-45: „Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözôitekért. Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak”.
A betöltés kifejezés is vonatkozhat másra, például János 14:20: „Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek”.
Az egység, egyesülés kifejezés is vonatkozhat másra, például János 17:21-23: „Legyenek mindnyájan egy. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ôk is bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsôséget, amelyben részesítettél, hogy egy legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ôk is teljesen egy legyenek”.
A Szentháromságról szóló tévtanítást megcáfolni nem szükésges, hiszen ez a szó nem szerepel sem az Ó-, sem az Újszövetségben, és az első, aki előhozakodott ezzel a tévtanítással Theofilus, Antiochia VI. püspöke (meghalt i.sz. 180 után), akiről azt írta egy arab keresztény pap: „Az első ember, aki a keresztény dogmatika történetében használta a ‘háromság’ szót, Antióchia VI. püspöke, aki nagyon furcsa kifejezésben használta: ‘Isten háromsága'”.
Egy másik forrás szerint Tertullianus fogalmazta meg és használta először ezt a szót a II. században, majd Athanasius, aki lefektette ennek a dogmának az alapját, amit elfogadott a Niceai Zsinat (325-ben), majd Augusztin által az ötödik századtól kezdődően ez lett a Katolikus Egyház tényleges dogmája egészen napjainkig.