Az Iszlám törvénykezése a többi törvénykezés közül a következőkben tűnik ki:

Először: Allāh az Imádott egységesítése („Egy”-ként imádása): Az Iszlám lényege az, hogy a muszlim ne forduljon az imádatával és megalázkodásában Allāhon1 kívül máshoz. Ez a muszlim számára három haszonnal jár:

Az első: Az Univerzum Teremtőjéhez való kötődésének javítása – mert amikor Allāh, megalkotta a világegyetemet, és midőn megteremtette az embert, utasította őt az iránta való imádatra. Ezért ha az ember a Teremtője felé fordul, teljesíti a parancsát, és engedelmeskedik Neki, akkor megérdemli Tőle a jutalmat. De ha más felé fordul, azzal ellent mond Neki, és megérdemli Tőle a büntetést; mert a teremtményt egyenrangúvá emelte a Teremtővel.

A második: Mentesség a teremtmények iránti megalázkodástól – mert minden, ami Allāhon kívül van, teremtmény – mint az angyalok, a küldöttek, és Ádám minden leszármazottja -; így ha az ember az imádatával Allāhon kívül más felé fordul, megalázkodik egy hozzá hasonló teremtménynek. A megalázkodás célja pedig az, hogy egy hozzád hasonló teremtményt imádj, aki nem különb nálad, és nincs kezében az ügyeid irányítása. Aki valaha is megfigyeli a népek helyzetét a különböző

állatfajok, emberi lelkek, és élettelen tárgyak – mint kövek, fák és csillagok – imádatával kapcsolatban, az észreveszi, hogy amikor az Iszlám a Teremtő imádatára hív, akkor megtisztítja őket a teremtmények iránti megalázkodástól.

A harmadik: A megtévesztő elképzelésektől való mentesség – mert ha az ember kötődik az egek és a föld Teremtőjéhez, kinek kezében van a világmindenség birodalma, nem hagy a szívében megtévesztő kitalációknak és feltevéseknek helyet, mert ragaszkodik az Igaz Teremtőhöz. Megmarad amellett, hogy e világegyetem irányítója Allāh, és emiatt elutasítja azt, hogy olyan megtévesztő elképzelésekhez ragaszkodjon, amelyek az emberek életét betöltötték. Erre két példám van:

Az első példa: A napokba és számokba vetett tévhit. A muszlim fejében meg sem fordul a szám, nap, vagy más dolog rosszal való összekapcsolása, mert tudja, hogy az Univerzum Teremtője az, aki a jót és rosszat elrendeli. És tudja azt, hogy a rossz akkor jön, amikor azt a Teremtő akarja, és akkor ér véget, amikor azt a Teremtő akarja; ezért milyen hatása is lehetne a számoknak, és napoknak a rossz bekövetkezésében vagy véget értében? Semmilyen; ezek csak megtévesztő, légből kapott dolgok.

A második példa: A csillagoktól való függőség. Az emberek közül sokan kutatnak rejtett dolgok után, a csillagjósok és jövendő-mondók által, akik azt állítják, hogy rálátnak ezekre. Eme szemfényvesztő emberekbe vetett hit, romláshoz vezet az emberek között, mert ők hazudnak, és a hazugság csakis romlást szül.

A muszlim nem hisz nekik, mert tudja, hogy a rejtett dolog tudása a Teremtő sajátossága, amit nem ismerhet senki a teremtmények közül, kivéve az, akinek akarja Allāh, hogy rálásson néhány rejtett dologra – mint például a próféták, akiknek Allāh küldetésük jótékonyságának megvalósulása céljából adta ezt a tulajdonságot -. Ezért nincs helye a szemfényvesztőknek egy muszlim szívében.

Másodszor: az Iszlám jogalkotás az emberiség érdekeinek megvalósítását alapozza meg:

Mielőtt kifejteném azokat az érdekeket, amelyeknek megvalósítása körül forog a jogalkotás, elkerülhetetlen rámutatni négy elvre, melyre az Iszlám törvénykezése épül.

Az első elv: Az emberiség érdekeinek megvalósítása előbbre való az emberi vágyak és kívánságok megvalósításánál. Eme elv hatása megmutatkozik azon érdekekben, amelyek megvalósítását sok ember nem kívánja. Az Iszlám jogalkotása nem azt veszi figyelembe, amit az emberek szeretnének, hanem azt, ami előnyükre válik. Példa erre a bódító dolgok fogyasztása (mint az alkohol, stb.). A Sar‛ (az Iszlám törvény) tiltja a bódító szerek használatát, mert azok kerülésében társadalmi, lelki, és vagyoni érdekek találhatók; és nem veszi figyelembe, hogy sok ember szereti annak fogyasztását, használatát, mert a Sar‛ az érdekek, és nem a vágyak megvalósítására jött létre. Ebből következik, hogy az olyan vágyakat, amelyek megvalósulásából nem adódik romlás, azt a Sar‛ nem tiltja.

A második elv: A Sar‛ a reális érdekeket valósítja meg, és nem fordul az elképzelt érdekek felé. Ez a lényeges különbség az Iszlám jogalkotása és az emberi eszme között. Az ember ugyanis sokszor gondolja valamiről azt, hogy előnyös, de a vége rossz lesz. Ennek példája a kommunizmus. Mennyi ember ragaszkodott hozzá, és gondolta róla, hogy hasznos érdekeket valósít meg, de kiderült, hogy minden romlás alapja. Ami viszont a Sar‛-t illeti, csak olyat rendel el, ami valóban reális érdek.

A harmadik elv: Ha egy dolognak a megtételében, és az elhagyásában egyaránt hasznos érdekek találhatók, akkor a Sar‛ a két érdek közül a nagyobb hasznút veszi figyelembe, és azt parancsolja meg. Ennek a példája a kamat, aminek alkalmazásában hasznot találunk az uzsorások és a kamathaszon élvezők részéről; míg az elhagyásában is hasznot találunk a közgazdaság, és a tőke mozgása számára. A két haszon közül a kamat elhagyásáé a nagyobb, így a Sar‛ is ennek elhagyását írja elő, figyelembe véve a nagyobb hasznot.

A negyedik elv: A Sar‛, mint ahogy megparancsolja az érdek megvalósítását, ugyanúgy utasít az ezen érdek eléréséhez vezető eszközökre. Példa erre az, hogy a Sar‛azért tiltja a paráznaságot (a házasságon kívüli nemi életet), mert ennek elhagyása érdeket képvisel a társadalomban. Ennek megvalósulása céljából utasítja a nőket a női lepel (az egész testet takaró ruha) viseletére és a szemérmük eltakarására, mivel ebben a nyilvános paráznaságnak való határszabás van. A szemérem eltakarása ugyanis csökkenti a paráznaságra való hajlamot.

Ha megismerted ezeket az elveket, akkor tudd meg, hogy azok az érdekek, melyeknek a megvalósítására a Sar‛ utasít, kétfélék:

Az első: A személyi érdekek, amelyek:

1. Az ész védelme: ennek megvalósítása érdekében tiltja az Iszlám a bódító dolgokat (mint az alkohol, könnyű kábítószerek, stb.);
2. A lélek védelme: ennek megvalósítása érdekében tiltja az Iszlám az öngyilkosságot, a halálhoz vezető kábítószerek alkalmazását, és a gyilkosságot.
3. A vagyon védelme: ennek megvalósítása érdekében tiltja az Iszlám a lopást és a megvesztegetést.
4. A származások védelme: ennek megvalósítása érdekében tiltja az Iszlám a paráználkodást, mert a paráznaság tönkreteszi a származást, és megrontja annak rendszerét.
5. A vallás védelme: ennek megvalósítása érdekében tiltja az Iszlám a tudósok (vallási vagy tudománybeli tudós) számára a tudás elrejtését, és a tények elferdítését.

A második: A társadalmi érdekek, amelyek három dologban valósulnak meg:

1. Az igazságosság; aminek megvalósítására a Sar‛ háromféleképpen törekedett:

Az első: az igazságosságra való buzdítás, ennek megparancsolása; az igazságtalanság tiltása.

A második: a nélkülözhetetlen jogok és kötelezettségek beiktatása, és jogszabálya-inak részletezése. Példa ezek közül a tulajdonjog, annak megváltozásának lépései, és az ezzel járó kötelezettségek.

A harmadik: a törvényszéki büntetések törvényesítése, amelyek kötelezik az embereket az igazságosság megvalósítására, és a kötelességek teljesítésére.

2. A társadalmi szolidaritás. Az Iszlám számtalan törvénykezést szabott meg a társadalmi szolidaritás megvalósítására. Ezek legfontosabbika a „zaka”, amellyel a gazdagok kiadják vagyonuk egy meghatározott részét a szegények számára, ami hasznára válik a szegényeknek, de nem árt a gazdagoknak.
3. A társadalmi összetartás. Az Iszlám a társadalmi összetartás megvalósítása érdekében sok törvénykezést írt elő; mint a szülők iránti tiszteletteljességet, a rokonokkal való kapcsolattartást, és a szomszédokkal és szegényekkel való jó bánásmódot.

harmadszor: Az Iszlám törvénykezés az erkölcsi és illembeli kiválóság alapjaira épül:

Az Iszlám törvénykezésének legnagyobb része az erkölcsi kiválóságra – mint az igazmondás, a megbízás végrehajtása, és az ígéret betartása – irányul, és a leghatalmasabb jutalom jár érte. Míg ezzel szemben megtiltotta a hitvány erkölcsöket – mint a hazugságot, becsmérlést, irigykedést, és sok más gyalázatos erkölcsi megnyilvánulást -.

negyedszer: Az Iszlám törvénykezés megengedi a kellemes dolgokat az ételből, italból, ruházatból, lakóhelyből, és sok más élvezetes dolgot:

Az Iszlám törvénykezése a realitással jellemzi magát. Az emberek életéből nem hiányozhat az élvezet. A Sar‛ ennek érdekében megengedte az összes olyan élvezetet, amelynek a következménye nem romlás vagy ártalom. Ilyen például a házasság, az ízletes ételek fogyasztása, a legszebb öltözékek viselete, a hasznos tettekkel való foglalatoskodás, és az ezekhez hasonlók. Sőt, ösztönöz rájuk, és meg is kívánja azokat az Iszlám. Az Iszlámban a megengedett dolgokból több van, mint a tiltottakból; és nem tiltatott meg az Iszlámban semmilyen dolog, ami nem ártalmas a személyre, vagy a társadalomra.

1 Allāh: az Istenség, aki a létezőket teremtette, és elküldte a küldötteket Ádámtól kezdve Mózesen és Jézuson át, Mohammedig bezáróan.