Nyilvánvaló bizonyítékok

Muhammad (Allāh kegyelme és békéje reá) prófétaságának igaz voltára

Írta: Hussain Alkhalidi

Arabról fordította: Abdul Fattah Munif

Nyelvhelyesség: Oláh Beáta

Bp., 2002.

 

Muhammad, az iszlám küldötte

– röviden –

• Neve: Muhammad, Ibn ‘Abd ALLAH Ibn Abdulmuttalib.
• Jellemzése: Közepes testalkatú, szép arcú, jó erkölcsű és nagyon szégyenlős volt, családja és barátai között kedvelt, szeretett személy.
• Nevelkedése: árvaként nőtt fel, Ábrahám vallását követte, népe között igazmondó és megbízható néven lett híres.
• Küldetése: Amikor negyven éves volt, a Hirá nevű barlangban, Mekkában – ahol imádkozásait végezte – eljött hozzá Allāh küldötte, Gábriel angyal a kinyilatkoztatással.
• Hithirdetése: hithirdetését Mekkában kezdte, népe üldöztetésnek tette ki őt, majd emigrált Medinába. E városban előkészítették fogadását, ahol megalapította államát, és az iszlám vallás elterjedt a többi országban is.
• 632-ben halt meg 62 évesen, azután kortársai terjesztették el az iszlám vallást.

 

Nyilvánvaló bizonyítékok

Muhammad (Allāh kegyelme és békéje reá) prófétaságának igaz voltára

AZ ELSŐ BIZONYÍTÉK

A megelőző küldetések örömhírként való jövendölései őróla, amelyek a következők:

ELŐSZÖR: Az Ószövetségből:

Az első fajta:

Meghatározás nélküli szöveg arról, hogy el fog jönni egy próféta Mózes után az izraeliták (Izsák próféta leszármazottjai) testvérei közül, tehát testvérnemzetükből, akik pedig az izmaeliták. Az izmaeliták Izmael próféta leszármazottjai, Muhammad próféta is ehhez a nemzethez tartozik. Mózes ötödik könyvében, 18. rész, 18. bekezdés: „Helyesen beszéltek. Prófétát támasztok nekik testvéreik köréből, mint téged, neki adom ajkára szavaimat, s ő mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki.” Allāh nem küldött Muhammadon kívül olyan prófétát, mint Mózes, így ez az igehely nem vonatkozhat Jézusra.

A második fajta:

Olyan szöveg, amelyben Muhammadra (Allāh kegyelme és békéje reá) vonatkozó igaz jellemzés található. Például:

Annak a nemzetnek a meghatározása, amelyben megjelent.

Mózes ötödik könyve, 32. rész, 21. bekezdés (Izrael fiairól szólván): „Nem létező istennel féltékennyé tettek, Kivetni való bálványaikkal ingereltek. Nos, én is féltékennyé teszem őket egy nem néppel, Istentelen, pogány hordákkal bőszítem őket.”

MÁSODSZOR:       Az Újszövetségből:

Az első fajta:

Meghatározás nélküli szöveg arról, hogy el fog jönni egy próféta.

Például: János evangéliumában, 1. rész 19-21. bekezdés:

„János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, s megkérdeztették: „Ki vagy?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok”- felelte. „A próféta vagy?” – Erre is nemmel válaszolt.”

Ebben a részben a zsidó papok és a Léviták három személyről tesznek említést, akiket ezek szerint várhattak: a Krisztus, Illés és „A” próféta, de Keresztelő János egyik sem volt ezek közül, és ezt bizonyítja a feltett kérdés János evangéliumában, 1. rész, 25. bekezdésében: „S tovább kérdezgették: „Akkor miért keresztelsz, ha nem vagy sem a Messiás, sem Illés, sem a próféta?” Ez tehát teljes mértékben bizonyítja azt a tényt, hogy a zsidók a Krisztuson kívül vártak egy prófétát is.

A második fajta:

Bizonyos jelzők említése Muhammadról (Allāh kegyelme és békéje reá).

Például: A „Parakleitos” görög kifejezés, ami jelentésben közel áll a Muhammad vagy az Ahmad névhez. A János evangéliumában „Vigasztaló”-ként vagy „Segítő”-ként fordított „Parakleitos” szó jelentését illetően megegyezik a „Kegyelem prófétája” névvel, amely Muhammad (Allāh kegyelme és békéje reá) egyik neve. János evangéliuma, 15. rész, 26-27. bekezdés:

„Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam”.

A MÁSODIK BIZONYÍTÉK

Az általános alapszabályok megegyezése Muhammadra nézve (Allāh kegyelme és békéje reá), a próféciákat illetően, mint például:

Mindazok a dolgok megtörténtek, amelyeknek előre közölte beteljesülését.

Ez az alapelv jelenik meg Mózes ötödik könyvében, a 18. rész, 22. bekezdésében:

„(Tudd meg hát:) azok a szavak, amelyek, bár a próféta az Úr nevében hirdeti őket, nem válnak valósággá, s nem teljesülnek, olyan szavak, amelyeket nem az Úr mondott…” – Az erre vonatkozó példák:

A Próféta (Allāh kegyelme és békéje reá) megemlítette azt, hogy a muszlimok harcolni fognak a türk nemzet ellen. Ezt a hadíthot Abú Hurejra közölte (a hadíth: a Próféta muszlim kortársai által közölt mondás, tett vagy jóváhagyás).

És megemlítette a Khāridzsiták (a muszlim közösségből kivált szekta) jövőbeli kiválását: ezt a hadíthot Ali közölte.

Az őt megelőző prófétákról szóló közlései megegyeznek a Kor’ánt megelőző Írásokban foglaltakkal, ezek elferdítése előtt. Ez az alapelv pedig János első levelében jelenik meg, a 4. rész, 1-3. bekezdésében:

„Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta ment ki a világba. Az Istentől származó lelket erről ismeritek fel: minden lélek, amely megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van”.

Az erre vonatkozó példa az, ami a Kor’ánban áll, hiszen Allāh, a Magasztos azt mondta: „Jézus példája bizony Allāhnál olyan, mint Ádámé, akit porból terem-tett, majd azt mondta neki: „Legyél!”, és lett”. Ez megegyezik a fent említett „testben megjelent” Jézus Krisztusról való közléssel János első levelében, amely közlés nem lett kitéve az elferdítésnek.

Elszenvedte népétől az elnyomást és az üldöztetést saját hazájában, ez pedig megegyezik azzal, ami Lukács evangéliumában, a 4. rész, 24. bekezdésében áll: „Majd így folytatta: „Bizony mondom nektek, hogy egy prófétát sem látnak szívesen a saját hazájában”, és János evangéliumában, a 4. rész, 44. bekezdésében: „Jézus maga állapította meg, hogy saját hazájában nincs a prófétának becsülete”.

Muhammad (Allāh kegyelme és békéje reá) jót hozott az embereknek; Jézus azt mondta Máté evangéliumában, a 7. rész, 16. bekezdésében: „Gyümölcseikről ismeritek fel őket…”. És ezzel megegyezik a Próféta (Allāh kegyelme és békéje reá) által közölt törvénykezés, amely ösztönzi az embereket a jó erkölcsökre. Sőt, azt mondta a Próféta (Allāh kegyelme és békéje reá): „Bizony, azért küldettem el, hogy teljessé tegyem a jó erkölcsöket”.

Isten megsegítette és támogatta őt, ez pedig megegyezik azzal, ami a 37. zsoltár, 17. bekezdésében áll: „Mert a bűnös karja eltörik, ám az igazat az Úr támogatja.”. Allāh azt mondja a Prófétáról (Allāh kegyelme és békéje reá): „és Allāh megvéd téged az emberektől” (5. szúra, 67. ája), és tudjuk, hogy számtalanszor meg akarták őt ölni, de nem sikerült nekik. Ez pedig megegyezik a 37. zsoltár, 32-33. bekezdésével: „A gonosz leselkedik az igazra, s annak elvesztésén fáradozik. De az Úr nem adja kezére, s nem találja bűnösnek, ha majd ítélőszéke elé áll”.

A HARMADIK BIZONYÍTÉK

Személyes életútja:

ELŐSZÖR

Nem követett el olyan dolgot, amely ellentmondana a próféciáknak, sem szóban, sem tettben. Allāh, a Magasztos azt mondta róla: „és te bizony nagyon jó erkölcsű vagy [nagyon jó viselkedéssel bírsz]” (Az írótoll c. szúra, 4. ája). Ugyanezt támasztja alá az a hadíth, amit Al-Barrā’ közölt arról, hogy a Próféta (Allāh kegyelme és békéje reá) nem volt sem gyűlöletes, sem utálatkeltő.

Az ‛Abd Allāh Ibn Abí Awfā által közölt hadíth szerint sokszor emlegette Allāhot, az Ő nevének említésével, dicsérésével, és keveset beszélt feleslegesen.

Az ő szép és jó életútjának magyarázata sokáig tartana, ezért beérjük ennyivel.

MÁSODSZOR

Nem volt ismeretes róla a hazugság sem a dzsāhilijja (az iszlámot megelőző kor), sem az iszlám időszakában.

Al-Bukhārij hadíthgyűjtőnél szerepel ez a hadíth « Hérakleitosz megkérdezte Abú Szufjántól – aki akkor még hitetlen volt – a következőt: „Gyanúsítjátok-e vajon őt (Muhammadot) hazugsággal, amikor beszél, vagy pedig nem?”. Azt válaszolta Abú Szufján: „Nem” ».

HARMADSZOR

Nem kívánt a prófétasággal sem vagyonra, sem rangra szert tenni, és ez a tény kizárja azt, hogy ő hamis próféta lenne, hiszen nem fér kétség ahhoz, hogy indokai tiszták voltak.

A vagyonról annyit, hogy az ‛Amr Ibn Al‛āsz által közölt hadíthban az áll: « a Próféta (Allāh kegyelme és békéje reá) volt a legönmegtartóztatóbb az emberek közül ». Az is fennmaradt a Prófétáról (Allāh kegyelme és békéje reá) egy hadíthban, hogy « az ő házában sosem maradt az árpakenyérből ».

A rangról pedig Anasz hadíthja alapján: « a Próféta (Allāh kegyelme és békéje reá) gyűlölte azt, hogy felálljanak az emberek az ő tiszteletére »; valamint ugyancsak az Anasz által közölt hadíth alapján: « néhány ember azt mondta Allāh Küldöttének (Allāh kegyelme és békéje reá): „Ó te, aki a legjobb vagy közöttünk, és közülünk a legjobb ember fia, ó urunk és urunk fia” – erre Allāh Küldötte azt mondta: ((Ne mondjátok ezt! Nehogy a sátán rossz felé irányítsa vágyaitokat, nem akarom, hogy magasabbra emeljetek engem annál a szintnél, amelyre engem Allãh, az Erôs és Fenséges tett. Én Muhammad Ibn ‘Abd Allãh, Allãh szolgája és Küldötte vagyok)) ». Halála előtt pedig fenyegetett és tiltakozott az ellen, hogy sírját imahelynek tegyék meg.

A NEGYEDIK BIZONYÍTÉK

Azok a csodák, amelyekkel megjelent, és amelyeket tett, és amelyek felülmúlják a dzsinnek és az emberek képességeit.

Az első fajta:

Amely csodák megtörténtét sokan látták, és elmondták szó szerint vagy körülírva. Minden próféta csodáinak igazolására ez a módszer, ezért helytelen egyes próféták ilyen csodáit elfogadni, másokét pedig nem – tehát helytelen Muhammad (Allāh kegyelme és békéje reá) prófétaságát visszautasítani. Az első példa: amikor a mekkaiak csodát követeltek tőle, ő Allāhhoz fohászkodott, aki megmutatta a hold kettétörését. Ez az Anasz által közölt hadíthban található, és másoknál is megjelenik ehhez hasonlóan, mint például Ibn ‛Abbásznál és Ibn Masz‛ūdnál is. Ezt az eseményt igazolja a Kor’án 54. szúra, 1. ájája: [Közel van már az Óra (az Ítéletnap), és kettéhasadt a hold].

Az is csoda, amit az Ibn ‛Abbász és Dzsābír által közölt hadíthok támasztanak alá: A próféta (Allāh kegyelme és békéje reá) egy fatörzsön állva végezte prédikációját, és amikor a próféta helyette egy szószéket kezdett el használni, a fatörzs jajgatni kezdett, de amikor megsimogatta elhallgatott.

Második példa: körülbelül háromszáz ember mosakodott abból a vízből, ami a Próféta (Allāh kegyelme és békéje reá) ujjai közül fakadt ki – ezt az Anasz által közölt hadíth támasztja alá. Egy fa közeledett hozzá, az Ibn ‛Abbász által közölt hadíth alapján. A Próféta (Allāh kegyelme és békéje reá) küldetése előtt egy kő köszönt neki.

A második fajta:

Ami mind a mai napig jelen van és tanúskodik: az áldott Kor’án, amely páratlan. A hitetlenek tehetetlenül állnak vele szemben és kételkednek ihletettségében.

Először: A nyelvi oldalról

Eltért az araboknál akkoriban megszokott szónoklattól és ékesszólástól, amelyben kimagaslott, és amely ékesszólás nem rendült meg a témák (mint az intés, az emlékeztetés, a történetek és a döntvények, szabályok) eltérése mellett sem. Ezt igazolja a Kor’án 17. szúra, 88. ájája, amiben kihívta Allāh az embereket és a dzsinneket arra, hogy készítsenek egy, a Kor’án szúráihoz hasonló szúrát, de ez nem sikerült nekik, annak ellenére, hogy az ékesszólás minden eszköze rendelkezésükre állt.

Másodszor: Az elbeszélések, közlések oldaláról, amelyek három csoportra oszthatók:

A múltról való közlések, mint a próféták és a korábbi nemzetek történetei. A Próféta (Allāh kegyelme és békéje reá) írástudatlan volt, és egyetlen Írásbirtokostól (zsidó vagy keresztény) sem tanult.

A jövőről való elmondások. Például a Kor’án 30. szúra, 1. ájájában: Allāh azt mondta: [Legyôzték Bizáncot az arab félszigethez legközelebb esô földön! De ôk legyôzésük után gyôzni fognak, néhány év múlva]. Perzsia 613-ban legyőzte Bizáncot, de néhány éven belül, 622-ben pedig Bizánc győzte le a perzsákat, és ez Ibn ‛Abbász hadíthában megtalálható.

Vagy például a 48. szúra, 27. ájájában: [Be fogtok menni a [hitetlenek számára] Tiltott Mecsetbe – ha Allãh úgy akarja – biztonságban, leborotvált fejjel és rövidre vágott hajjal, s nem fogtok félni]. Ez be is következett Mekka meghódításánál, 630-ban, amit igazol a Próféta (Allāh kegyelme és békéje reá) életútjáról szóló könyvekben szereplő híres történet, amikor is közel tízezer muszlimmal mehetett be a Szent Városba.

A nem észlelhető, rejtett dolgokról való közlés, mint az angyalokról, a Dzsennáról [kertek és paloták, melyek a hívőknek vannak előkészítve] és a Nárról [túlvilági hatalmas tűz, amely a hitetlenek, és az engedetlenek számára van előkészítve] – amelyekről hírt adtak a Kor’ánt megelőző kinyilatkoztatások.

Harmadszor: A törvénykezési oldalról

Erre legnyilvánvalóbb példa az öröklés rendszere, amely a Kor’ánban részletesen lett kinyilatkoztatva, és amely az igazságosságra, a szolidaritásra, a bölcsességre és a magántulajdon tiszteletben tartására épül, mindez aprólékosan és sorrendben leírva, amely minden régi és új törvényt felülmúl.

Negyedszer: A tudományos oldalról

A Kor’án sok tudományos jelenséget jellemzett, megelőzve mindenki mást, és úgy magyarázta el, hogy kétségtelenül a Bölcstől és a mindent Ismerőtől származik.

Példák:

A tudósok felfedezték azt, hogy a föld kérgének hasadásokkal teli lemezei folyamatos, de lassú mozgásban vannak, amelyet nem lehet megérezni, és ezek a törések behálózzák az egész földet. Allāh azt mondta a Kor’ánban: [És esküszöm a földre, amelyen hasadások vannak!] [86. szúra, 12. ája]. Ezt a tényt 1400 éve senki sem tudhatta.

Azt is mondja Allāh, a Magasztos a 78. szúra, 7. ájában: [A hegyeket ékeknek tettük meg]. A tudósok felfedezték, hogy a hegyek földfelszíni része körülbelül csak egy kilencede a teljes hosszuknak, ahogyan a földbe vert cölöpöknél láthatjuk.

Allāh [hegyeket tett a földbe, hogy az szilárdan álljon veletek]. Azt a tényt is nemrég fedezték fel a tudósok, hogy az ékszerű hegyek teszik szilárddá a föld kérgét.

 !          !          !