A Hatalmas és Fenséges Allâh létezésének igazolása

Az ember létezésének titka a legnagyobb titok, amelynek kutatásával az emberiség valaha is foglalkozott. Tudnilik, ha az ember megnézi magát, és megfigyeli belső felépítésének tökéletességét, azt kérdi magában: „Ki teremtett engem?”. És ha megfigyeli maga körül a világot, amelyről észre fogja venni, hogy olyanná tétetett, mely kiszolgálja őt, és eleget tesz a szükségleteinek, mintha csakis érte teremtetett volna, azt mondja: „Ki teremtette az összes létező dolgot? És ki állította az életünk megkönnyítésének szolgálatába?”. És ha figyelmet szentel képességei határának, és tudása gyengeségeinek a létező dolgok bölcs rendszerű teremtéséről, észreveszi, hogy a Teremtő nem ember, mint ő. És ha megvizsgálja az őt körülvevő dolgokat, akkor azt fogja látni, hogy az emberi fajon kívüli teremtmények mind gyengébb képességűek és alacsonyabb értelmi szintűek nála. Ha ezt látja, meg fogja tudni, hogy a világmindenség Teremtője nem a teremtmények fajából származik. És erről meg fog bizonyosodni, amikor olyan dolgokat lát, melyek akarata ellenére történnek meg. Mint a halál, mert az felülkerekedik az ember akaratán, és legyőzi őt annak ellenére, hogy az ember nem akarja. Ez arra utal, hogy kevesebb ő annál, hogy teremtője vagy irányítója legyen az Univerzumnak.

Az emberiség csoportokra szakadt kultúra és gondolkodásmód alapján e kérdés megválaszolását illetően. Ezeket összefoglalva két fő válaszcsoport jön létre:

1) Az első csoport tagadja a Teremtő létezését, melyből az következik, hogy az Univerzum anyagi összetevői örökkévalók, és úgy fejlődött, alakult, hogy ezt a gyönyörű világmindenséget eredményezze teljesen véletlenül.

Ez a megválaszolási mód két dologra épül:

• Az első, hogy az Univerzum anyagi összetevői örökkévalók.
• Míg a második, hogy ezen anyagok fejlődése és csodálatossága véletlenszerű – vagyis teremtő nélküli.

Ami az első dolgot illeti, három szempontból nem állja meg a helyét:

1. a) Az a lélek, amely az embereket és az állatokat élteti, nem tartozik az Univerzumot alkotó anyagi összetevők közé. Eltér az összes létező dologtól mind tulajdonságában, mind az őt befolyásoló törvényekben. Ebből következik, hogy semmi összefüggés sincs a lélek és a világegyetem anyagi összetevői között.

És ha ez így van, akkor a világegyetemi összetevők örökkévalóságának bizonyítása nem vonatkozik a lélek örökkévalóságára, így nyitott marad az a kérdés, hogy ki a lélek teremtője.

1. b) A modern tudomány bebizonyította azt, hogy létezik folyamatos hőmérséklet-átadás a meleg hőmérsékletű tárgyaktól a hideg hőmérsékletűek felé. Ebből az következik, hogy a világegyetem afelé tart, hogy a testek hőmérséklete fokozatosan kiegyenlítődjön. Ez azt fogja eredményezni, hogy megszakad az energia, és leáll az összes kémiai- és életfolyamat. Így ha a világegyetem örök lenne, akkor az átadás végtelen idővel ezelőtt befejeződött volna. Ez azt jelenti, hogy ha feltételeznénk a világegyetem örökkévalóságát, régóta kiegyenlítődött volna a hőmérséklete, és megszakadt volna minden tevékenység az Univerzumban. A valóság pedig ennek ellentmond.
2. c) A modern tudomány megközelítőleg megállapította a Föld korát különböző módszerekkel, és azt is, hogy az Univerzum körülbelül ötbillió évvel ezelőtt alakult ki, és ezért nem lehet az, hogy az Univerzum örökkévaló legyen.

Ami viszont a második dolgot illeti, hogy az ősanyag teljesen véletlenszerűen – irányító nélkül – fejlődött, ésszerűtlen, tudománytalan, és érzékelhetetlen. Ez a következő pontokból derül ki:

1. a) A véletlen nem alkothat megalapozott folyamatos rendszert, a dolgok létezésének kezdetétől a világ végéig. Igen, a véletlen sikeresen létrehozhat egy részleges és időszakos rendszert, térben és időben behatárolva. De ami ennek a rendszernek a folyamatosságát és alaposságát illeti, nem hozható össze a napjaink valóságából ismert véletlen gondolatával. Vegyük azt a példát, hogy egy ládába beleraktuk az ábécé betűit összekeverve, majd egymásután belenyúlva kivesszük belőle a betűket – anélkül, hogy belenéznénk a dobozba – azért, hogy szavak és részletek álljanak össze, és a kivétel sorrendjében egymás mellé rakjuk őket: előfordulhat, hogy sikerül néhány szót kiraknunk. Viszont nem sikerülhet a véletlenre támaszkodva egy olyan teljes könyv összeállítása, amely egy meghatározott célt szolgál, stilisztikailag csodálatos és párját ritkítja, és a felépítése gyönyörű. Ez lehetetlen, hogy megtörténjen.
2. b) A modern felfedezések minden válfaja határozott módon, folyamatosan bizonyítja azt, hogy a földi élőlények életfolyamata, a kémiai folyamatok, a bolygók és csillagok mozgása, és minden tevékenység a látható Univerzumban sajátos törvények szerint történik, és nem csupán a vak véletlen műve.

A tudomány úgyszintén felfedezte és bebizonyította, hogy lehetetlen, hogy az élőlények – az emberek és az állatok – a véletlen folytán jöjjenek létre, mivel olyan bonyolult felépítésűek, és olyan rendszerűek, mely sokkal pontosabb és rendszeresebb, mint az emberiség által valaha is gyártott gép.

2) A második csoport vallja a Teremtő létezését. Ehhez a csoporthoz tartozik a legtöbb ember, a legtöbb értelmiségi, bölcselkedő, filozófus, és a különböző tudományok tudósai. Erre a csoportra épül az összes vallás, és ezt támasztják alá és erősítik az égi küldetések.

Ez a csoport két részre oszlik:

1. Az első egy anyagi, látható teremtőben hisz, a teremtmények közül: a Nap, a Hold, a fény, a sötétség, vagy néhány emberi személy. Ez a hit hamis a józan ész szerint, mert az érzékelhető világegyetemi teremtmények vagy nem értelmesek, mint a Nap, a Hold, vagy más élettelen tárgyak, és az állatok. Az irányítás, teremtés ezeknek való tulajdonítása nem helytálló, mivel nincs olyan tudásuk, bölcsességük és akaratuk, amely szükséges az irányítás és teremtés feltételeihez. Vagy értelmesek – emberek -, akik képtelenek – és el is ismerik, hogy képtelenek – az Univerzum irányítására.
2. A második csoport hisz egy transzcendens teremtőben, amely rejtett a szem elől, mindenható, bölcs, mindentudó és akarattal rendelkező; aki teremtményeitől elkülönülő, és a létezéséhez nincs rájuk szüksége. Ezen csoport tagjai az égi vallások, amelyek a prófétákat követik – dicsőítés és béke velük -, Ádámtól kezdődően Mohammedig bezáróan. És ez kizárólagos igazság, három fő ok miatt:

!  Az első: Mert az ész számára nem felfoghatatlan, ugyanis nem tartalmaz az ész számára lehetetlen dolgot. A Teremtő transzcendens mivolta nem jelenti azt, hogy nem létezik, mert sok olyan létező dolog van, melyet nem látunk, és nincs a létezésére hatással az, hogy nem látható.

!  A második: Mert ez a gondolat pontosan egybevág azzal, amit az ész feltételez. Mert az ész felteszi azt, hogy a teremtményeknek van irányítójuk, és feltételezi az irányítóról, hogy olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyekkel képes lesz az irányításra; mint a mindenhatóság, a tudás, az akarat, a bölcsesség és ezen kívül mások. És minden, amit az ész feltételez, megtalálható ebben a gondolatban.

!  A harmadik: Mert ez a gondolat rengeteg bizonyítékra épül. Ezek közül:

1. a) Az érzékelhető teremtmények a bennük rejlő sajátságaikkal bizonyítják azt, hogy a Teremtőnek van tudása, bölcs és mindenre képes. És az anyagi világban nincs olyan, aki ezeket a tulajdonságokat tökéletes módon birtokolná, ezzel bizonyítva egy olyan teremtő létezését, aki ezen tulajdonságokat (a rejtett világban) tökéletes módon birtokolja.
2. b) A küldöttek tudósításainak, melyeknek hitelessége a küldöttek igazmondásából ered, elfogadása több okból elkerülhetetlen:

– Az egyik: a küldöttek életrajzai bizonyítják a hazugság kerülését életük minden területén. És ha az igazmondó tudtul ad valamit, akkor egészen addig kötelező annak elfogadása, amíg nem látunk tanúbizonyságot arról, hogy hazudik.

– A másik: olyan csodatettek véghezvitele, amelyek felülmúlják az emberi képességeket, és az, hogy ezeket a próféták a Teremtőnek tulajdonítják.

– A harmadik: a Teremtő kívánalmai iránti teljeskörű elkötelezettségük – amitől nem tántorították el őket sem az őket ért ártalmak, sem a csábítások – bizonyítékként szolgál a világmindenség Teremtőjébe vetett bizonyosságukra.

– A negyedik: azok a törvénykezések, amelyekkel eljöttek, arra ösztönöz, ami által megvalósulnak a társadalmak és az egyének érdekei, amely csakis egy mindentudó bölcstől eredhet.

– Az ötödik: azoknak az igazsággal tárgyilagos bölcseknek a legtöbbje, akik eljutottak hozzájuk, hittek abban, hogy igazat mondanak a küldöttek, és a bennük való hitük érdekében feláldoztak mindent, ami utal arra, hogy bizonyosak a próféták igazát illetően.

– A hatodik: a prófétákkal ellentétben állók, nem tanúságokkal és bizonyítékokkal ellenkeznek velük, hanem olyan eszközökhöz fordultak, amelyek teljes mértékben távol állnak a megvitatás alapjaitól, mint a gyilkosság és a koholt vádak, amely megmutatja azt, hogy nincs a próféták életrajzaiban és tudósításaiban olyan, ami semmissé tenné a Teremtő létezésének igaz voltát.

1. c) A józan ész is bizonyítja ezt három oldalról:

• Sok dolog a józan ésszel össze nem egyeztethető módon történik, mint a fortéllyal és szakértelemmel rendelkező értelmes emberek szegénysége; a lusta nehéz felfogásúak gazdagsága; az egészségesek halála; és a halálos betegek felépülése, és sok más dolog, ami rámutat egy, a világegyetemen kívüli erő létezésére, amely működteti és irányítja azt, és ezek a módok csakis az ebből az erőből eredő folyamatos hatással érvényesek.
• A küldöttek követői kipróbálták a fohászkodást és a segítségkérést ehhez a Teremtőhöz fordulva, és meglelték a közvetlen választ, a legsötétebb körülmények és a legnehezebb állapotok alkalmával. Nincs olyan a küldöttek követői közül, aki ne tudna több tíz példát hozni erre.
• Sok nép nyilvánosan kijelentette hitetlenségét a Teremtőben, és megtagadták Őt, ezért olyan büntetések érték őket, amelyeknek nincs párja a történelemben. Ami viszont azokat az egyéneket illeti, akiket ilyen és hasonló büntetések értek, fizetségük a hitetlenség kinyilvánítása és a Teremtő kétségbevonása végett több, mint hogy azt megszámolhatnánk. A történelem sok olyan történetet feljegyzett, melyeket összegyűjtöttek a különböző csoportokhoz és vallásokhoz tartozó történészek a műveikben.

És végül: a Teremtő létezése magától értetődő az ész és az érzékelés szerint, akit csakis a makacs, ellenkező tagadhat; és az elméből semmi sem ép, ha a nappalra szükséges bizonyíték.