Szerző: Jahja ibn Sarafu-d-dín an-Nawawij
Fordító: Karasszon Attila
1. Abú Hafsz cUmar ibn al-Hattāb t mondta:
“Halottam Allāh Küldöttét mondani:- <A tettek mértékadója csakis a szándék, s minden személynek csakis a szerint, amit szándékozott. Így akinek kivándorlása Allāhért és Küldöttéért történt, akkor annak kivándorlása Allāhért és Küldöttéért történt. Ám akinek kivándorlása evilági dolog eléréséért, vagy asszony házasságáért történt, akkor annak kivándorlása azért történt, amiért kivándorolt.>”.
Feljegyezte ezt, a hagyománytudósok két imámja, Abú cAbdu-Llāh Muhammed ibn Iszmácíl ibn Ibrāhím ibn al-Muġíra ibn Bardizbah al-Buhārij, és Abú al-Huszejn ibn al-Huddzsádzs ibn al-Muszlim al-Kusejrij an-Nejszábúrij a két Szahíh-ban, mely két gyűjtemény a leghitelesebb megírt könyv.
*
2. Ugyancsak cUmar-tól t, aki így szólt:
“Miközben mi egy napon Allāh Küldötténél ültünk, egyszer csak megjelent előttünk egy hófehér ruhájú, koromfekete hajú férfi. Nem látszódott rajta az utazás semmi nyoma, sem pedig közülünk nem ismerte őt senki. Míg azután leült a Profétához r, s térdét a térdéhez támasztotta, kezét pedig a combjára tette, s azt mondta:- <Ó Mohammed! Tájékoztass engem az Iszlámról!>, mire Allāh Küldötte így felelt:- <Az Iszlám az, hogy tanúsítod, hogy nincs más isten csakis Allāh, és hogy Mohammed, Allāh küldötte; és végrehajtod az imádkozást; és kiadod a zaká-t; és böjtölöd Ramadān-t; és zarándokolsz a Házhoz, ha módot találsz rá>. Azt mondta:- <Igazat mondtál>, erre elcsodálkoztunk rajta: kérdezi őt, és igazat ad neki. Azt mondta:- <Nos, tájékoztass engem a hitről!>, s így felelt:- <Az, hogy hiszel Allāhban, s angyalaiban, s írásaiban, s küldötteiben, s az Utolsó Napban, s hiszel a sorsban, annak jó és rossz oldalában>. Azt mondta:- <Igazat mondtál>. Azt mondta:- <Tájékoztass engem a jóságról!>, s így felelt:- <Az, hogy úgy imádod Allāhot, mintha látnád ám, még ha nem is látod, hát Ő bizony lát téged>. Azt mondta:- <Tájékoztass engem az Óráról!>, s így felelt:- <A felőle kérdezett sem tudja jobban, mint a kérdező>. Azt mondta:- <Akkor tájékoztass engem a jeleiről!>, s így felelt:- <Az, hogy a rabszolganő megszüli az úrnőjét, s hogy látod a szegény mezítelen mezítlábas birkapásztorokat, hogy magasra nyújtják az épületeket>. Majd elment, s én hosszú ideig maradtam. Majd azt mondta:- <Ó cOmar! Tudod-e ki volt a kérdező?>, azt feleltem:- <Allāh és az Ő Küldötte a legjobb tudója!>. Azt mondta:- <Nos, ő bizony Gábriel volt, eljött hozzátok, tanítani nektek a vallásotokat>.”
Feljegyezte ezt: Muszlim.
3. Abú cAbdu-r-Rahmán cAbdu-Llāh ibn cUmar ibn al-Hattāb-tól t, aki mondta:
“Hallottam Allāh Küldöttét mondani:- <Az Iszlám öt dologra építtetett: a nincs más isten, csak Allāh, és Mohammed Allāh küldötte tanúsítására; s az imádkozás végrehajtására; s a zaká-t kiadására; s a Házhoz való zarándoklatra; s a Ramadān böjtölésére>.”
Feljegyezte ezt: Al-Buhārij és Muszlim.
*
4. Abú cAbdu-r-Rahmán cAbdu-Llāh ibn Maszcúd-tól t, aki azt mondta: Allāh Küldötte mondta nekünk, aki az igazmondó, az igazmondónak tartott:
“Bizony mindegyikőtök kialakulása összeáll az anyja hasában, negyven napon [sperma]cseppként, majd megtapadt [vérrög]ként ugyan ennyit, majd falatnyi húsdarabként ugyan ennyit, majd elküldetik hozzá az angyal, s beléfújja a lelket, és négy szóra utasíttatik: az ellátása, élettartama, tette, s hogy boldogtalan-e vagy boldoguló leírására. Ezért esküszöm Allāhra, akin kívül nincs más isten! Bizony van, hogy egyikőtök, a Kert lakói tetteit cselekszi addig, amíg már nem lesz közte és a Kert között, csak egy karnyújtás, ám az írás felülmúlja őt[1], s ennek következtében megcselekszi a Tűz lakói egy tettét, s ezért odakerül. És bizony van, hogy egyikőtök a Tűz lakói tetteit cselekszi, amíg már nem lesz közte és a Tűz között, csak egy karnyújtás, ám az írás felülmúlja őt, s ennek következtében megcselekszi a Kert lakói egy tettét, s ezért oda kerül.”
Feljegyezte ezt: Al-Buhārij és Muszlim.
*
5. A hívők anyjától, Umm cAbdu-Llāh cÁisa-tól, aki mondta:
“Allāh Küldötte mondta:- <Aki egy olyan dolgot újított[2] ebbe a mi dolgunkba, amely nem belőle való, az visszautasított>.”
Feljegyezte ezt: Al-Buhārij és Muszlim. S Muszlim-nál ennek egy másik változata:
“Aki egy olyan tettet cselekedett meg, amely nem egyezik a mi dolgunkkal, az visszautasított.”
*
6. Abú cAbdu-Llāh an-Nucmán ibn Beshír t mondta:
“Hallottam Allāh Küldöttét azt mondani:- <Bizony ami megengedett, az egyértelmű, és ami tiltott, az is egyértelmű, ám e kettő között vannak kétes dolgok, azonban azokat sok ember nem ismeri. Ezért aki óvakodik a kétes dolgoktól, az bizony a vallása és hírneve tisztaságát keresi. Ellenben aki beleesik a kétes dolgokba, az beleesik a tiltott dologba. Mint a pásztor, aki a védett terület körül legeltet, az kis híján belelegeltethet. Bizony! Minden királynak van védett területe. S bizony! Allāh védett területe a tilalmai. S bizony! A testben bizony van egy húsdarab. Amikor jóvá válik, jóvá válik az egész test, ám amikor rosszá válik, rosszá válik az egész test. S csakugyan, ez a szív!”
Feljegyezte ezt: Al-Buhārij és Muszlim.
*
7. Abú Rukajja Tamím ibn Awsz ad-Dárij-tól t, hogy a Próféta azt mondta:
“<A vallás, az őszinteség.> Azt kérdeztük:- Ki iránt? Azt felelte:- <Allāh, s az Írása, s a Küldötte, s a muszlimok imámjai és köznépei iránt>.”
Feljegyezte ezt: Muszlim.
*
8. Ibn cUmar-tól t, hogy Allāh Küldötte azt mondta:
“Arra utasítattam, hogy harcoljak az emberek ellen azért, hogy tanúsítsák azt, hogy nincs más isten, csak Allāh, és Mohammed Allāh küldötte, s hogy elvégezzék az imát, s hogy kiadják a zaká-t. Amikor ezt megteszik, megóvják tőlem vérüket és vagyonukat, kivéve az Iszlám jogát illetően. És számonkérésük Allāhra tartozik.”
Feljegyezte ezt: Al-Buhārij és Muszlim.
*
9. Abú Hurejra cAbdu-r-Rahmán ibn Szahr t mondta:
“Hallottam Allāh Küldöttét mondani:- <Amitől eltiltottalak benneteket, azt kerüljétek el, és amire utasítalak benneteket, abból teljesítsetek annyit, amennyire képesek vagytok. Ugyanis az előttetek élteket csupán a sok kérdéseik, és a prófétáiktól való eltéréseik, pusztították el.”
Feljegyezte ezt: Al-Buhārij és Muszlim.
*
10. Abú Hurejra-tól t, aki azt mondta:
“Allāh Küldötte mondta:- <A fenséges Allāh jóságos, s nem fogad el, csakis jót! S Allāh bizony arra utasította a hívőket, amire a küldötteket is utasította. Ezért mondta a Fenséges: [Ó, ti küldöttek! Egyetek a jókból, és cselekedjetek jót!] [23; 51]. [Ó ti, akik hívők lettetek, egyetek azon jókból, amikkel elláttunk benneteket…] [2; 172]. Majd említést tett arról a férfiról, aki hosszan utazik, kócosan és porosan, felnyújtja kezét az ég felé:- <Ó Uram! Ó Uram!>, s az étele tiltott dolog, s az itala tiltott dolog, a ruházata tiltott dolog, s tiltott dologgal lakattatot jól. Nos miként válaszoltatna meg számára?”
Feljegyezte ezt: Muszlim.
*
11. Abú Muhammad al-Haszan ibn cAlij ibn Abú Tālib Allāh Küldöttének unokájától, és kedvencétől t, aki azt mondta:
“Megőriztem Allāh Küldöttétől r:- <Mellőzd azt, ami aggaszt [cserébe] azért, ami nem aggaszt>.”
Feljegyezte ezt: at-Tirmidzij és an-Neszáij. S at-Tirmidzij azt mondta: jó és hiteles hagyomány.
*
12. Abú Hurejra-tól t, aki mondta:
“Allāh Küldötte mondta:- <Az illető iszlámjának tökélye, annak elhagyása, ami nem érinti őt>.”
Jó hagyomány [amely valójában hiteltelen]. Feljegyezte ezt így: at-Tirmidzij és mások.
*
13. Abú Hamza Anasz ibn Málik-tól t, Allāh Küldötte szolgájától, aki Allāh Küldöttétől r, aki azt mondta:
“Addig nem teljes hívő egyikőtök sem, amíg nem szereti testvérének azt, amit magának is szeret!”
Feljegyezte ezt: Al-Buhārij és Muszlim.
*
14. Ibn Maszcúd-tól t, aki azt mondta:
“Allāh Küldötte mondta:- <Nem megengedett egy muszlim személy vére, csakis a három eset valamelyikekor: a szüzességét már elvesztett paráználkodó; a lelket lélekért; a vallását elhagyó a közösségtől elkülönülő esetében>.”
Feljegyezte ezt: Al-Buhārij és Muszlim.
*
15. Abú Hurejra-tól t, hogy Allāh küldötte azt mondta:
“Aki hisz Allāhban és az Utolsó Napban, az bizony jót mondjon, vagy hallgasson! S aki hisz Allāhban és az Utolsó Napban, az bizony tisztelje meg a szomszédját! S aki hisz Allāhban és az Utolsó Napban, az bizony tisztelje meg a vendégét!”.
Feljegyezte ezt: Al-Buhārij és Muszlim.
*
16. Abú Hurejra-tól t:
“Egy férfi azt mondta a Prófétának r:- Adj nekem jó tanácsot! Azt mondta:- <Ne légy haragos!>, majd sokszor elismételve, mondta:- <Ne légy haragos!>.”
Feljegyezte ezt: Al-Buhārij.
*
17. Abú Jaclá Seddád ibn Awsz-tól t, aki Allāh Küldöttétől r, aki azt mondta:
“Bizony Allāh mindenre a jóságot írta elő. Ezért amikor öltök[3], akkor jól végezzétek az ölést! S amikor levágtok, akkor jól végezzétek a levágást, s élesítse meg mindegyikőtök a pengéjét, s nyugtassa meg a levágandó állatot!”.
Feljegyezte ezt: Muszlim.
*
18. Abú Dzarr Dzsundub ibn Dzsunáda-tól t, és Abú cAbdu-r-Rahmán Mucádz ibn Dzsebel-től t, akik Allāh Küldöttétől r, aki azt mondta:
“Óvakodj Allāhtól bárhol is légy! S a rossz tettet jóval kövesd, eltörli azt! És kedvesen bánj az emberekkel!”
Feljegyezte ezt: at-Tirmidzij és azt mondta: jó hagyomány. Ám néhány példányban: jó és hiteles.
*
19. Abú al-cAbbász cAbdu-Llāh ibn cAbbász-tól t, aki azt mondta:
“Egy napon a Próféta mögött voltam, majd azt mondta nekem:- <Ó ifjú! Én bizony megtanítalak néhány mondásra:- Őrizd meg Allāhot, megőriz téged! Őrizd meg Allahot, magaddal szemközt találod őt! Amikor kérsz, akkor Allāhot kérd! S amikor segítséget kérsz, akkor Allāhtól kérj segítséget! S tudd meg, hogy a közösség, ha összegyűlne azért, hogy hasznodra legyenek valamivel, nem válnak hasznodra, csakis azzal, amit Allāh már megírt számodra! S ha összegyűlnének azért, hogy károdra legyenek valamivel, nem válnak károdra, csakis azzal, amit Allāh már megírt számodra! Felemeltettek a tollak, s megszáradtak a lapok.”
Feljegyezte ezt: at-Tirmidzij és azt mondta: jó és hiteles hagyomány. Ám más változat szerint:
“Őrizd meg Allāhot, megőriz téged! Ismerd meg Allāhot a jólétben, megismer téged a szűkölködésben. S tudd meg, hogy ami eltévesztett téged, nem érhetett el téged. S ami elért téged, az nem téveszthetett el téged! S tudd meg, hogy a győzelem a türelemmel együtt jár, s hogy a kiút a szenvedéssel együtt jár, s hogy a nehézség könnyebbséggel együtt jár!”
*
20. Abú Maszcúd cUkba ibn cAmr al- Anszārij al-Bedrij-tól t, aki azt mondta:
“Allāh Küldötte mondta:- <Az egyik, ami az emberekhez eljutott az első próféták szavai közül: ha nem szégyelled, akkor tégy, amit akarsz>.”
Feljegyezte ezt: Al-Buhārij.
*
21. Abú cAmr – mások Abú cAmra-nak tartották – Szufján ibn cAbdu-Llāh-tól t, aki azt mondta:
“Mondtam:- Ó, Allāh Küldötte! Mondj nékem az Iszlámban egy olyan mondást, amely felől nem kérdezek meg senkit rajtad kívül.
Azt mondta:- <Mondd:- Hívővé lettem Allāhban!
Ezután járj az egyenes úton>!”
Feljegyezte ezt: Muszlim.
*
22. Abú cAbdu-Llāh Dzsábir ibn cAbdu-Llāh al-Anszārij-tól t:
“Egy férfi megkérdezve Allāh Küldöttét r, azt mondta:- Mi a véleményed arról, ha imádkozom az előírtakat, böjtölöm Ramadān-t, megengedettnek nyilvánítom a megengedettet, s tiltottnak a tiltottat, és nem teszek ezen felül semmit. Belépek-e a Kertbe? Azt felelte:- <Igen>.”
Feljegyezte ezt: Muszlim.
*
23. Abú Málik al-Hárit ibn cÁszim al-Ascarij-tól t, aki azt mondta:
“Allāh Küldötte mondta:- <A tisztaság, a hit fele. S ’a dicsőítés Allāhot illeti’ (al-hamdu li-Lláh), betölti a Mérleget. S a ’magasztaltasson Allāh’ (szubhána-Llāh) és ’a dicsőítés Allāhot illeti’ betöltik – vagy betölti – azt, ami az ég és a föld között van. S az imádkozás világosság, s az adakozás bizonyíték, s a türelem ragyogás. S a Korán érv melletted, vagy ellened. Az emberek mindegyike elindul reggel, majd kereskedik a lelkével, s vagy felszabadítója lesz annak, vagy elveszejtője.”
Feljegyezte ezt: Muszlim.
*
24. Abú Dzarr al-Ġaffárij-tól t, aki a Prófétától abban, amit a mindenható és magasztos Urától közölt, hogy Ő azt mondta:
“Ó, imádóim! Én megtiltottam magam számára a jogtalanságot, s közöttetek is tiltottá tettem azt, ezért ne viselkedjetek jogtalanul egymással szemben!
Ó, imádóim! Mindegyikőtök tévelygő kivéve azt, akit én vezéreltem, tehát kérjétek tőlem a vezérletet, s én vezérellek titeket!
Ó, imádóim! Mindegyikőtök éhező, kivéve azt, akit én tápláltam, tehát kérjétek tőlem az ételt, s én táplállak benneteket!
Ó, imádóim! Mindannyian ruhátlanok vagytok, kivéve azt, akit én ruháztam, tehát kérjétek tőlem a ruházatot, s én ruházlak titeket!
Ó, imádóim! Ti bizony éjjel és nappal hibáztok, és én megbocsátom az összes bűnt, tehát kérjétek tőlem a megbocsátást, s én megbocsátok nektek!
Ó, imádóim! Ti bizony nem fogjátok elérni a nekem való ártást, hogy ártsatok nékem, sem a nekem való használást, hogy használjatok nékem!
Ó, imádóim! Ha bizony, az elsőtök s az utolsótok, és az emberetek s a dzsinnetek, egyetlen közületek való legóvakodóbb[4] férfi szívével rendelkeznének is, az nem növelné semmiben sem az én királyságomat.
Ó, imádóim! Ha bizony, az elsőtök s az utolsótok, és az emberetek s a dzsinnetek, egyetlen közületek való legzüllöttebb férfi szívével rendelkeznének is, az nem csökkentené semmit sem az én királyságomat.
Ó, imádóim! Ha bizony, az elsőtök s az utolsótok, és az emberetek s a dzsinnetek, egyetlen helyen állna, s kérne engem, s én megadom mindegyiknek a kért dolgát, az csak annyival csökkentené azt, ami a birtokomban van, mint amennyivel a tű csökkenti a tengert, amikor belemárttatik.
Ó, imádóim! Ezek csupán a ti tetteitek, melyeket megszámlálok nektek, majd fizetséget adok számotokra azokért. Így hát, aki jót talál, az dicsőítse Allāhot, ám aki mást talál, az csakis saját magát hibáztassa!”
Feljegyezte ezt: Muszlim.
*
25. Ugyancsak Abú Dzarr-tól t:
“Néhány ember Allāh Küldötte kortársai közül, mondta a Prófétának r:- Ó, Allāh Küldötte! Elviszik a jómódúak a jutalmat, úgy imádkoznak, ahogy mi imádkozunk, úgy böjtölnek, ahogy mi böjtölünk, és adakoznak a vagyonaik feleslegével.
Azt mondta:- <S vajon Allāh nem tett-e nektek valamit, amivel adakozhattok? Bizony minden teszbíha-ban (szubhána-Llāh: magasztaltasson Allāh!) adomány rejlik, s minden tekbíra-ban (Allāhu akbar: Allāh mindennél nagyobb!) adomány rejlik, s minden tehmíde-ben (al-hamdu lilláh: a dicsőség Allāhot illeti!) adomány rejlik, s minden tehlíle-ben (lá iláha illá-Llāh: nincs más isten csakis Allāh!) adomány rejlik, s elismertre való utasításban adomány rejlik, s elvetettől való eltiltásban adomány rejlik, és mindegyikőtök nemi életében adomány rejlik.>
Azt mondták:- Ó, Allāh Küldötte! Vajon, ha valamelyikünk végrehajtja a [nemi] vágyát, akkor abban jutalomban rejlik?
Azt felelte:- <Mit gondoltok, ha tiltottba (harām) teszi, jár-e neki érte vétek? Nos ugyan úgy, amikor megengedettbe (halál) teszi, fizetség jár neki érte>.”
Feljegyezte ezt: Muszlim.
*
26. Abú Hurejra-tól t, aki mondta:
“Allāh Küldötte mondta:- <Az emberek minden egyes porcikájára jutalom vár, minden olyan napon, melyen felkel a Nap. Ha kibékítesz két embert, az adomány; segíted a férfit az állatával kapcsolatban, rásegíted őt, vagy felemeled rá a portékáját, az adomány; a jó szó, az adomány; s minden egyes lépésben, amit az imádkozásra gyalogolva teszel, adomány rejlik; s az ártó dolog útról való eltávolítása adomány.”
Feljegyezte ezt: Al-Buhārij és Muszlim.
*
27. An-Nawwász ibn Szemcán-tól t, aki a Prófétától r, aki azt mondta:
“A birr (jóság, jóindulat) a jó modor, s a bűn az, ami [aggodalmat] sző a lelkedben, s nem szeretnéd, ha rálátnának az emberek.”
Feljegyezte ezt: Muszlim.
Wábisza ibn Macbad-tól t, aki mondta:
“<A birr-ről (jóság, jóindulat) jöttél kérdezni?>
Mondtam:- Igen.
Mondta:- <Kérd a szíved véleményét! A birr az, ami felől megnyugszik a lélek, és ami felől megnyugszik a szív is. S a vétek az, ami [aggodalmat] sző a lélekben, s zavart kelt a kebelben, még ha az emberek véleményt is mondanak neked és rólad.”
Jó hagyomány, melyet a két imám Ahmed ibn Hanbal és ad-Dáremij musznad-jaiban (a Prófétához felmenő láncolattal rendelkező hagyományok gyűjteménye) jegyeztünk fel jó láncolattal.
*
28. Abú Nedzsíh ibn al-cIrbád ibn Szárija-tól t, aki azt mondta:
“Allāh Küldötte olyan intéssel intett bennünket, amelytől megremegtek a szívek, s könnyben úsztak a szemek. Ezért mondtuk azt neki:- Ó, Allāh Küldötte! Mintha ez búcsúztató intés lenne, ezért adj számunkra meghagyást.
Erre azt mondta:- <Meghagyom számotokra a hatalmas és fenséges Allāhtól való óvakodást; s a meghallgatást és engedelmeskedést, még ha egy rabszolga is állíttatik vezetőtökül. Nos bizony az, aki élni fog közületek, majd sok nézeteltérést fog látni. Így kötelező számotokra az én szokásom (szunna), és a vezetett és vezérelt kalifák szokásai, harapjatok rá az őrlőfogakkal! S őrizkedjetek az ügyek újításaitól, mert minden újítás kitaláció, s minden kitaláció tévelygés, s minden tévelygés a Tűzben lesz>.”
Feljegyezte ezt: Abú Dáwud és at-Tirmidzij, aki azt mondta róla, hogy jó és hiteles hagyomány.
*
29. Mucádz ibn Dzsebel-től t, aki azt mondta:
“Mondtam:- Ó, Allāh Küldötte! Tájékoztass engem egy tettről, mely bejuttat engem a Kertbe, s eltávolít a Tűztől.
Azt felelte:- <Bizony hatatalmas dologról kérdeztél! Nos ez bizony fölöttébb könnyű arra nézve, akinek ezt Allāh megkönnyíti: Allāhot imádod, s nem társítasz mellé senkit; s az imádkozást elvégzed; s a zaká-t kiadod; s a Ramadān-t böjtölöd; s a Házhoz zarándokolsz.>
Majd azt mondta:- Ne mutassam-e meg neked a jóság kapuit? A böjt védelem; s az adakozás kioltja a tévedéseket, mint ahogy a víz kioltja a tüzet, s a férfi imádkozása is az éjszaka közepén.> Majd recitálta: [távol maradnak az oldalaik a fekvőhelyektől], amíg el nem ért a [cselekedtek]-hez [32; 16-17].
Majd azt mondta:- <Ne tudassam-e veled az ügy fejét, oszlopát, és púpjának csúcsát?>
Mondtam:- Dehogynem, ó Allāh Küldötte!
Azt mondta:- <Az ügy feje az Iszlám, az oszlopa az imádság, s a púpjának csúcsa a dzsihád (küzdelem).>
Majd mondta:- <Ne tudassam- e veled ennek az egésznek a lényegét?>
Mondtam:- Dehogynem, ó Allāh Küldötte!
Erre megfogta a nyelvét, s azt mondta:- <Tartsd ezt vissza!>
Azt kérdeztem:- Ó, Allāh Prófétája! Vajon mi elítéltetünk azért, amit kimondunk?
Erre azt felelte:- <Veszítsen el téged az anyád![5] Vajon mi más veti az embereket az arcukkal a Tűzbe – vagy úgy mondta: az orrukkal – mint nyelveik termései>!”
Feljegyezte ezt: at-Tirmidzij, aki azt mondta, hogy jó és hiteles hagyomány.
*
30. Abú Taclaba al-Husenij Dzsurtúm ibn Násir-től t, aki Allāh Küldöttétől r, aki azt mondta:
“Allāh, a Fenséges, kötelességeket szabott, nos ne hagyjátok el azokat! S meghúzott határokat, nos ne hágjátok át azokat! S megtiltott dolgokat, nos ne szegjétek meg azokat! Néhány dologról pedig hallgatott könyörületből irántatok, s nem feledésből, nos ne kutassatok utána!”
Jó hagyomány, melyet feljegyzett: ad-Dárakutnij, s mások.
*
31. Abú al-cAbbász Szehl ibn Szacd asz-Szacdij-től t, aki azt mondta:
“Jött egy férfi a Prófétához r, s mondta:- Ó, Allāh Küldötte! Mutass nekem egy olyan tettet melyet, ha megcselekszem, megszeret engem Allāh, s megszeretnek az emberek.
Azt felelte:- <Mondj le az e-világról, megszeret téged Allāh. S mondj le arról, amit az emberek birtokolnak, megszeretnek téged az emberek>.”
Feljegyezte ezt: Ibn Mádzsah és mások, jó láncolatokkal.
*
32. Abú Szecíd Szacd ibn Málik ibn Szinán al-Hudrij-től t, hogy Allāh Küldötte azt mondta:
“Nem szabad ártani, sem viszontártani!”[6]
Jó hagyomány. Feljegyezte ezt: Ibn Mádzsah, ad-Dárakútnij, és mások, a Prófétához felmenő láncolatúként.
S feljegyezte ezt: Málik a Muwatta’ c. művében cAmr ibn Jahjá-tól, aki az apjától, aki a Prófétától r, ám kihagyta Abú Szecíd-et. S olyan láncolatai vannak még, melyek egymást erősítik.
*
33. Ibn cAbbász-tól t, hogy Allāh Küldötte azt mondta:
“Ha az embereknek megadatna az, amiért perbe szálnak, akkor bizony férfiak perbe fognának másokat vagyonaikért és véreikért. Azonban a világos bizonyítás, kötelező a perbefogóra nézve, s az eskütétel arra, akit perbe fogtak.”
Jó hagyomány. Feljegyezte ezt: al-Bejhakij és mások is hasonlóképp, s néhányuk a két Szahíh-ban található.
*
34. Abú Szecíd al-Hudrij-tól t, aki azt mondta:
“Hallottam Allāh Küldöttét mondani:- <Aki közületek egy elvetendő dolgot lát, akkor az változtassa azt meg a kezével. Ám ha nem képes, akkor a nyelvével. Ám ha nem képes, akkor a szívével, ez azonban a hit leggyengébbike>.”
Feljegyezte ezt: Muszlim.
*
35. Abú Hurejra–tól t, aki azt mondta:
“Allāh Küldötte mondta:- <Ne irigykedjetek egymásra! Ne verjétek fel az árakat egymás becsapására! Ne gyűlölködjetek egymással! Ne forduljatok el egymástól! Ne adjon el egyikőtök sem, a másik adásvétele ellenébe.[7] Ám legyetek – ó Allāh imádói – testvérek! A muszlim, a muszlim testvére. Nem igazságtalan vele szemben; és nem hagyja el; és nem hazudik neki; és nem nézi le. Az óvakodás itt van – s háromszor a mellére mutatott. Eléggé [nagy] gonoszság egy személy részéről az, hogy lenézi a muszlim testvérét. Minden muszlim számára tiltott a másik muszlim vére, vagyona, és jó hírneve>.”
Feljegyezte ezt: Muszlim.
*
36. Abú Hurejra-tól t, aki a Prófétától r, aki azt mondta:
“Aki enyhít egy hívő egyik evilági gondján, akkor Allāh enyhíteni fog egy, az ő Feltámadás Napi gondján. S aki könnyít egy szorult helyzetben lévőn, azon könnyít Allāh az evilágon, és a túlvilágon. S aki elleplezett egy muszlimot, azt Allāh el fogja leplezni az evilágon és a túlvilágon. S Allāh segítségére van az imádójának, amíg az imádó is segítségére van a testvérének. S aki egy olyan úton jár, melyen tudást keres, annak Allāh emiatt megkönnyít egy utat a Kertbe. S bármikor összegyűlik egy csoport Allāh valamelyik házában, s Allāh könyvét recitálják, és közösen tanulják, leszáll rájuk a nyugalom, s beborítja őket a könyörület, s körülveszik őket az angyalok, s Allāh megemlíti őket azok között, akik Nála vannak. S akit késleltet a cselekedete, azt nem sietteti a származása.”
Feljegyezte ezt ezzel a szöveggel: Muszlim.
*
37. Ibn cAbbász-tól t, aki Allāh Küldöttéről hagyományozta arról, amit ő az áldott és fenséges Urától hagyományozott, mondta:
“Bizony Allāh leírta a jót és a rosszat, majd ezt világossá tette: nos aki eszébe vett egy jót, ám nem teszi azt meg, Allāh azt számára egy teljes jónak írja. Ám ha eszébe vette, majd meg is tette, Allāh azt tízszerestől, hétszázszoroson át, sokkal többszörösig írhatja. Ám ha egy rosszat vett eszébe, majd nem tette azt meg, Allāh azt számára egy teljes jónak írja. És ha eszébe vette azt, majd meg is tette, Allāh azt számára egyetlen rossznak írja.”
Feljegyezte ezt: al-Buhārij és Muszlim, a két Szahíh c. művükben szó szerint.
*
38. Abú Hurejra-tól t, aki azt mondta:
“Allāh Küldötte mondta:- <A fenséges Allāh mondta:- Aki egy az én pártfogoltammal ellenségként bánik, az ellene harcot hirdetek. És nem közeledhet felém az imádóm semmi olyannal, ami szeretettebb lenne számomra, mint az, amit előírtam neki. S az imádóm addig közeledik felém a szorgalmi dolgokkal, amíg megszeretem. S amikor megszerettem, akkor én vagyok a hallása, amellyel hall, és a látása, amellyel lát, és a keze, amellyel lecsap, és a lába, amellyel megy. S ha kér, bizony megadom neki, és ha menedéket kér tőlem, bizony menedéket adok neki>.”
Feljegyezte ezt: al-Buhārij.
*
39. Ibn cAbbász-tól t, hogy Allāh Küldötte azt mondta:
“Bizony Allāh elengedte nekem a közösségem részéről történő hibát, s a feledést, s azt, amire kényszeríttettek.”
Jó hagyomány, melyet feljegyzett: Ibn Mádzsah, al-Bejhakij és mások.
*
40. Ibn cUmar-tól t, aki mondta:
“Allāh Küldötte megfogta a vállam, majd azt mondta:- <Légy olyan az evilágon, mintha idegen lennél, vagy utazó>!”
S Ibn cUmar t azt szokta mondani:
“Ha megérted az estét, ne várd a reggelt, s ha megérted a reggelt, ne várd az estét! S végy az egészségedből a betegséged számára[8], s végy az életedből, a halálod számára!”
Feljegyezte ezt: al-Buhārij.
*
41. Abú Muhammed cAbdu-Llāh ibn cAmr ibn al-cÁsz-tól t, aki mondta:
“Allāh Küldötte mondta:- <Egyikőtök sem hisz addig, amíg a vágya nem követi azt, amit én elhoztam>.”[9]
Jó és hiteles hagyomány [amely valójában hiteltelen], melyet a Kitáb al-Huddzsa c. művünkben jegyzetünk fel hiteles láncolattal.
*
42. Anasz-tól t, aki azt mondta:
“Hallottam Allāh küldöttét mondani:- <A fenséges Allāh mondta:- Ó, Ádám fia! Bizony te, amíg hozzám fohászkodsz, és tőlem remélsz, megbocsátom számodra azt, amit elkövettél, s nem törődöm vele. Ó, Ádám fiam! Ha az égig is érnek a bűneid, s te a megbocsátásomat kéred, én megbocsátok számodra! Ó, Ádám fia! Ha te a Földhöz hasonló méretű bűnökkel jössz is hozzám, s úgy találkozol velem, hogy nem társítasz mellém semmit, én bizony hozzá hasonló méretű megbocsátást adok neked.”
Feljegyezte ezt: at-Tirmidzij és azt mondta: jó és hiteles hagyomány.
*
[1] Mást tartalmaz a Megőrzött Táblára a teremtés kezdete előtt felírt sors.
[2] Olyan kitalált dolgot, amelyet az Iszlám másként tanít.
[3] Büntetés végrehajtásakor.
[4] Legistenfélőbb.
[5] Allāh Küldötte ezzel nem a fohász lényegét szándékozta, vagyis hogy haljon meg az anyád fia, hanem ez egy arab szólás, amelyet abban az értelemben használtak, hogy: Ejnye! Mit gondolsz?
[6] Nem szabad ártani magunknak, sem másnak, és viszonozni sem szabad az ártalmat.
[7] Ez a következőképpen néz ki: valaki elad valamit, erre a riválisa a vevőt az adásvétel felbontására szólítja fel azért, hogy ugyan olyan, vagy jobb árút adjon el kevesebb összegért.
[8] Cselekedj az egészségesen eltöltött idődben többet, mert ha beteg leszel, nem fogsz tudni cselekedni.
[9] Az embernek kötelessége a Korán és a Szunna szerint cselekednie, és a cselekedeteiben a Prófétát követnie.