A HIT ALAPJAINAK MAGYARÁZATA AZ ISZLÁMBAN

Szerző:

Mohammed bin Szálih al-Othejmin

Fordította:

Ahmed Abdulrahman Okváth Csaba

Lektorálta:

Abu Abdulrahman Raid Smadi

A könyörületes és irgalmas Allah nevében.

Előszó

A hála Allahot illeti, Őneki mondunk hálát, Őhozzá fordulunk segítségért, Őhozzá fordulunk bocsánatért, Őhozzá térünk meg. Őhozzá menekülünk lelkünk rosszaságaitól és cselekedeteink bűneitől.

Akit Allah az Igaz Útra vezet, nem térítheti le onnan senki sem.

Akit Allah a rossz útra térít, nem vezetheti azt senki sem az Igaz Útra.

Tanúsítom, hogy nincs más isten, az egy igaz Allahon kívül és nincs Neki társa. Tanúsítom, hogy Mohammed az Ő szolgája és küldötte. Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget. És a háza népét és az ő Társait és mindazokat, akik őt követik.

A hit Allah egyedülvalóságában /at-tawhíd/ a legnemesebb tudomány. Mivel ez nem más, mint a magasztos Allah ismerete és elismerése, továbbá az Ő neveinek, tulajdonságainak és az Őt szolgálók kötelességeinek ismerete.

Ez az Allahot vezető kulcs és az Ő törvényeinek az alapja. Ezért az összes próféta és küldött összefogott ennek terjesztéséért.

A magasztos Allah szava: „Csak olyan prófétát küldtünk előtted, akinek elküldetett a sugallat… nincs más isten csak Én és Engem imádjatok.” (21:25)

A magasztos Allah tanúságot tett az Ő egyedüli voltáról és tanúságot tettek erről az angyalok és a tudósok is.

A magasztos Allah szava: „Tanúságot tett Allah, hogy nincs más isten, kivéve Ő, és tanúságot tettek erről az angyalok és a tudással bírók, nincs más isten, csak a kegyes, és bölcs Allah.” (3:18)

Minden muszlim számára kötelező az egyistenhittel tanulva, vagy tanítva foglalkozni. Hinnie kell benne, azért, hogy vallását szilárd alapra építhesse, megnyugvást találjon benne, és élvezze annak gyümölcsit.

Az iszlám vallás

Az iszlám vallás (a vallás, amely Allahtól leküldetett Mohammedhez) által Allah lezárta a vallások sorát, és tökéletessé tette azt az Ő szolgái számára. Teljessé téve ezáltal az irántuk érzett kegyességet. Egyetlen vallássá tette azt. Nem fogadható el ezután más vallás követése.

A Magasztos Allah szava: „Mohammed nem volt egyikőtök apja sem, hanem Allah küldötte és a próféták pecsétje.” (33:40)

Allah szava: „Ezen a napon kiteljesítettem nektek a vallásotokat, tejessé tettem számotokra a kegyelmet, és kiválasztottam számotokra vallásotok gyanánt az iszlámot.” (5:3)

Allah szava: „Az Allahnál lévő vallás az iszlám.” (3:19)

Allah szava: „Aki nem az iszlám, hanem más vallás után vágyakozik, attól az nem fog elfogadtatni, és a túlvilágon a kárvallottak közé fog tartozni.” (3:85)

Allah mindenki számára kötelességé tette, hogy higgyen Őbenne. Így szólt a Prófétához beszélve:

Mondd: „Ti emberek: Én Allah küldötte vagyok valamennyiőtökhöz –annak a küldötte, akié az egek és a föld királysága. Nincs más isten rajta kívül. Ő kelt életre, és Ő küld halálba. Higgyetek hát Allahban és küldöttében és az írástudatlan Prófétában –aki hisz Allahban és az Ő szavaiban – és kövessétek Őt! Talán az igaz útra vezéreltettek.” (7:158)

Muszlim, Szahíh című hagyománygyűjteményében találjuk az Abu Hurejrától származó hagyományt, hogy Mohammed Próféta –Allah dicsérje és üdvözítse- azt mondta: „Arra esküszöm, kinek a kezében van a lelkem, hogy az emberek közül egy zsidó vagy keresztény úgy hal meg, hogy nem hisz bennem és abban , amivel Allah küldött engem, az a Pokol emberei között lesz.”

A hit benne: igaznak ismerni, elfogadni és engedelmeskedni mindannak, ami Allahtól származik. Csupán igaznak elismerni, az nem elég. Ezért nem mondható, hogy Abu Tálib (a Próféta nagybátyja és nevelője) hitt a Prófétában és muszlim lett volna, mert igaznak ismerte el ugyan azt, amit a Próféta közölt, és az iszlámot a legjobb vallásnak tartotta, de a többi feltételnek nem felelt meg.

Az iszlám vallás magában hordozza mindazokat az előnyöket, amiket az összes addigi vallás külön-külön tartalmazott. Jellemzője, hogy érvényes minden időben, mindenhol, minden nemzetre.

Allah szava: „Leküldtük hozzád (Mohammed) az Írást az Igazsággal, hogy bizonyítsa azt, ami az Írásból előtte volt és hitetlenségét tanúsítsa.” (5:48)

Mindennek az értelme pedig a következő: az iszlámhoz való ragaszkodás, előírásainak a betartása soha és sehol nem káros egyetlen nemzetre sem. Ellenkezőleg, ez minden nemzet boldogulásának az útja. Ez nem jelenti azt, hogy ez lealacsonyítaná, vagy igába hajtaná.

Az iszlám az igaz vallás, amely által Allah biztosítja azoknak, akik őszintén és tiszta szívvel vannak iránta a boldogulást, és segít mindazok ellenében, akik ezzel szemben állnak.

Allah szava: „Ő az, aki elküldte az Ő küldöttét az útmutatással és az igazság vallásával, hogy győzelemre vigye ezt az összes többi vallással szemben, akkor is, ha ez a pogányoknak nem tetszik.” (9:33)

Allah szava: „Allah megígérte azoknak, akik hisznek köztetek, és jótetteket cselekszenek, hogy őket teszi meg a hitetlenek utódjának a földön, amiképpen utóddá tette azokat, akik őelőttük éltek, és hogy szilárdan megerősíti nekik a vallásukat, amelyet jóváhagyott nekik, és miután féltetek, biztonságot ad nektek. Engem szolgálnak egyedül, és nem társítanak mellém semmit. Akik azonban ezután is hitetlenek, azok a bűnösök!” (24:55)

Az iszlám vallás, hit, dogmatika /aqída/ és az Allah által elrendelt törvények összessége /saría/, e kettő együtt tökéletes és teljes egészet alkot.

1. Elrendeli a hitvallást Allah egyedüliségében, megtilt mindenféle társítást. Allahhoz nem társítható senki, és semmi, és nem is hasonlítható.

2. Elrendeli az igazságot, igazmondást, tilt mindenféle hazugságot.

3. Elrendeli az egyenlőséget olyan dolgok között, amelyek megérdemlik az egyenlőséget. Különbséget tesz olyan dolgok között, amelyek különbséget érdemelek.

4. Elrendeli az őszinteséget, a megbízhatóságot, és tilt mindenféle csalást.

5. Elrendeli a hűséget, és tilt mindenféle árulást.

6. Elrendeli, a szülők iránti tisztes viselkedést, és tilt mindenféle ellenszegülést és engedetlenséget.

7. Elrendeli a rokonság tiszteletben tartását, és tilt mindenféle szakítást azzal.

Összességében az iszlám előírja a jó és kegyes cselekedetek gyakorlását, az igazságot, a méltányosságot, és tiltja a rossz cselekedeteket.

Allah szava: „Allah illendő bánásmódra, s a rokonoknak való adakozásra szólít fel, s eltilt attól, ami hitvány és elvetendő, s a jogtalan erőszaktól. Talán hallgattok az intő szóra.” (16:90)

8. Elrendeli a jó szomszédságot, tilt mindenféle ellenségeskedést, rosszat azzal.

AZ ISZLÁM PILLÉREI /arkán al-Iszlám/

Az iszlám vallás öt oszlopra épül. Ibn Omár híradásában maradt fenn a Prófétáról a következő hagyomány: „Az iszlám öt dologra épül: tanúsítani, hogy nincs más isten az egy istenen (Allahon) kívül, és azt, hogy Mohammed az Ő szolgája és küldötte. Az imádkozás az alamizsna, a Ramadán hónap böjtje és a zarándoklat.”

1. A TANÚSÁGTÉTEL /sahadatein/

A tanúságtétel arról szól, hogy nincs más isten, kivéve az egy igaz Allah és Mohammed az Ő szolgája és küldötte. Ez nem más, mint abszolút és feltétel nélküli elfogadása a fentieknek. Annak ellenére, hogy itt két dologról teszünk tanúságot, ez egy oszlopnak számít, ennek kettős magyarázata van:

Egyrészt: a Próféta a Magasztos Allah hírnöke, mindannak a továbbadója, ami Allahtól származik, így annak az elismerése, hogy Ő Allah szolgái közé sorolja magát, és az isteni küldetés /riszála/ birtokosa, letéteményese. Ez a legtökéletesebb tanúságtétel arról, hogy nincsenek istenek, akik megérdemlik, hogy imádják, csak az Egyedüli és Magasztos Allah.

Másrészt: ez a két tanúságtétel az alapja a cselekedetek és azok elfogadásának az érvényességének. (Allah által) Mivel nem érvényes a cselekedet és nem fogadtatik el, csak az Allahban való őszinte hit és odaadás által és a Próféta követésében.

Az Allahban való őszinte hit által valósul meg a hitvallás /sahada/ első fele, míg a Próféta követésében a második.

A tanúságtétel gyümölcse és erkölcsi haszna: a szív és a lélek megszabadulása attól, hogy teremtett lény szolgái legyünk és kizárása annak, hogy mást kövessünk, mint a küldöttek.

2. AZ IMÁDKOZÁS /asz-szalát/:

Nem más, mint Allah szolgálata, teljes odaadás, amit őszintén kell elvégezni, a megszabott időkben és az előírt formula szerint.

Erkölcsi haszna: a lélek megnyílása és felemelkedése, a szem gyönyöre, tartózkodás, és elfordulás minden bűntől, és megvetendőtől.

3. AZ ADAKOZÁS /zakát/:

Allah szolgálata abban, hogy az egy évig álló pénz után alamizsnát adjunk.

Erkölcsi haszna: a lélek megtisztítása az emberi romlottságtól (fösvénység), az iszlám és a muszlimok szükségleteinek a segítése.

4. RAMADAN HAVI BÖJT /szijám/:

Tartózkodás az ételtől és az italtól –és mindentől, ami a torkon lemegy- hajnalhasadástól, naplementéig.

Erkölcsi haszna: a lélek megtisztítása, és kordában tartása azáltal, hogy lemondunk a kedvelt dolgainkról egy bizonyos időre, hogy Allah tetszését keressük.

5. A ZARÁNDOKLAT /haddzs/

Allah szolgálata, azáltal, hogy felkeressük a Szent Házat /al-Béjt al-Haram/, hogy ott a zarándoklat előírásainak megfelelően teljesítsük az Allah által előírt szertartást.

Erkölcsi haszna: az iszlám ötödik pillére testi és anyagi erőkifejtésre készteti a hívő muzulmánt, ezzel is bebizonyítva őszinte és teljes odaadását Allah iránt. Többek között ezért is szokás a zarándoklatot a Szent Harc /dzsihád/ egyik fajtájaként emlegetni.

Ezek az erkölcsi előnyök, és a fent említett oszlopai az iszlámnak, és azok, amelyekről itt most nem esett szó, teszik a közösséget egységes, megtisztult muszlim közösséggé /umma/. Amely az igaz hit őszinteségével imádja Allahot, és amelyben az emberek őszintén és igazságosan működnek együtt. Mert ami ezen kívül van –az iszlám isteni törvényeiből– csak ezen oszlopok hitelessége, őszintesége, és istenes volta által érvényesülhet. Az iszlám umma élete csak vallásának őszinte volta által virágozhat, s annak mértékében romlik az élete, s romlik erkölcsi tisztasága, amennyire vallása dolgait elhanyagolja.

Aki ennek magyarázatára kíváncsi, olvassa el a Szent Koránból a következőket:

„És ha a város lakói hittek volna, és istenfélők lettek volna az ég és a föld minden áldását. Ők azonban hazugsággal vádolták küldötteinket, és akkor büntetéssel sújtottuk őket azért, amire a földi életükben szert tettek. A városok lakói vajon biztonságban érzik magukat attól, hogy nem lepi meg őket a mi büntetésünk éjszaka, amikor játszanak? Vagy vajon a városok lakói biztonságban érzik magukat attól, hogy a büntetésünk nem lepi meg őket fényes reggel, amikor játszanak? Hát biztonságban érzik magukat Allah cselvetésétől? Allah cselvetésétől csupán a kárvallott nép érzi magát biztonságban.” (7:96-99)

Vagy nézzük meg a történelmet, a régvolt népek sorsát, mindezekben világos bizonyítékai vannak annak, amit elmondtunk, az ésszel bírók, és azok számára, akik szemét nem takarja fátyol. És Allah az, akihez menekülünk.

AZ ISZLÁM DOGMA ALAPJAI

Amint azt már korábban elmondtuk, az iszlám vallás dogma és az isteni törvények összessége. Szóltunk néhány törvényéről, és említést tettünk az oszlopairól, amelyek törvényeinek az alapját alkotják.

Az iszlám dogmatikájának az alapjai a következők:

-hit Allahban;

-az Ő angyalaiban;

-az Ő könyveiben;

-az Ő küldötteiben;

-az Utolsó Napban;

-az elrendelésben /qadar/, /predesztináció/, és abban, hogy a jó és a rossz is eleve elrendeltetik. Ezeket támasztja alá Allah Könyve, és az Ő Prófétájának hagyománya. Allah áldja meg.

A Szent Koránban olvashatjuk:

„Nem az a jámborság, hogyha orcátokat Napkelet vagy Napnyugat felé forgatjátok. A jámborság az, ha valaki hisz Allahban, a Végső Napban, az angyalokban, az Írásban, és a prófétákban.” (2:177)

Az elrendelésről pedig így szólt: „Mim mindent meghatározott mértékre teremtettünk. A mi döntésünk csupán egyetlen szó, mint a szempillantás.” (54:49-50)

A Próféta –Allah dicsérje és üdvözítse – hagyományában pedig a következőket olvashatjuk, amikor Mohammed – Allah dicsérje és üdvözítse – válaszol a Gábriel /Dzsibríl/ által feltett kérdésére a hitről:

„A hit az, hogy hiszel Allahban, az Ő angyalaiban, az Ő könyveiben, az Ő küldötteiben, a Végső Napban, és hiszel az elrendelésben, és abban, hogy a jó és a rossz is abból származik.” Muszlim jegyezte le.

HIT A MAGASZTOS ALLAHBAN

Négy dolgot tartalmaz.

Az első: Hit a Magasztos Allah létezésében. Az Ő létezésére a következő dolgok utalnak: a fitra (az ember belsejében rejtőző, veleszületett tulajdonsága), az ész, a vallás, az érzékek.

1. A fitra bizonyítékai az Ő létezésére: minden ember úgy születik, hogy a jó hit benne van anélkül, hogy tanítanák rá. Ezt a veleszületett érzést nem hagyja el, csak ha mondják neki. A Próféta –Allah dicsérje és üdvözítse- azt mondta: „Minden ember fitrán születik, de a szülei teszik őt zsidóvá vagy keresztényé, vagy tűzimádóvá.”

2. Az ész érvei az Ő létezésére: a teremtményeknek, a teremtett dolgoknak szükségük van a teremtőre, aki létrehozza őket, mivel lehetetlen, hogy valami saját magát hozza létre. Az sem lehetséges, hogy véletlenszerűen, a dolgok esetleges egybeesése folytán jöjjön létre valami. Lehetetlen, hogy önmagát teremtse meg, mivel létezése előtt nem létezik. Hogyan lehetséges, hogy egy „semmi”, vagy a „semmi teremtő legyen?

A véletlenszerű önmegalkotás sem lehetséges, mivel minden esemény, illetve történés szükségszerűen feltételez egy teremtőt, egy alkotót. Továbbá: megfigyelve a természetet, a bennünket körülvevő világ szerveződését, észre kell vennünk annak tökéletességét, harmóniáját, és a szoros kapcsolatot a létező és annak előidézője között. A létező dolgok egymás közötti tökéletes harmóniája is kizár minden esetlegességet.

Ha sem az „önmagát elképzelő semmi”, sem a véletlenszerű teremtődés nem tartható fenn, akkor törvényszerűen következik egy teremtő, aki nem más, mint Allah, a Világok Ura. Erről szól Allah a Szent Korán Túr c. fejezetében: „Vagy a semmiből teremttettek? Vagy talán ők a teremtők?!” (52:35)

Vagyis ők nem teremtő nélkül jöttek létre, és nem ők azok, akik saját magukat megteremtik. Ezek után már világos, hogy a teremtő a Magasztos Allah. Érdemes megemlíteni Dzsubajr bin Mutim történetét. A következő idézetet hallotta a Prófétától, amikor a Koránt olvasta:

„Vagy a semmiből teremttettek? Vagy talán ők a teremtők?! Vagy ők teremtették az egeket és a földet? De nem! Nincs szilárd bizonyosságuk semmiben. Vagy náluk lennének a te Urad tárházai? Vagy ők azok, akik az uralmat gyakorolják?” (52:35-37)

Dzsubayr ekkor még pogány volt és társító. A következőket mondta: „A szívem majd kijött a helyéről, és ez volt a hitnek az eleje, amely beragadt a szívembe.”

Vegyünk egy példát, hogy érthetőbb legyen:

Tételezzük fel, hogy valaki beszél neked egy hatalmas palotáról, amelyet kertek vesznek körül, a kertekben pedig patakok és folyók találhatók. A palota be van rendezve, be van bútorozva, ellátva minden szükséges luxuscikkel. Ezek után azt mondaná neked: Ez a palota, és minden, ami benne van, önmagát hozta létre, vagy véletlenszerűen jött létre anélkül, hogy teremtője, vagy megalkotója lenne. Azonnal kétségbe vonnád ennek lehetőségét, és hazugsággal vádolnád azt, aki ezt állítja. Ezek után lehetséges-e, hogy ez a hatalmas földi lét, az ég, az égitestek, egyedülálló rendszerűek, és önmagukat hozzák létre, vagy véletlenszerűen alakulnak ki?

3. A vallás bizonyítékai az Ő létezésére: az égi könyvek, a kinyilatkoztatott vallás könyve mind, minderre bizonyíték, erről szól. És mindazok a törvények, amelyek a teremtmények érdekeit szolgáljál, szemmel láthatóan egy bölcs és a teremtmények érdekeit figyelembe vevő Úrtól származnak.

4. Az érzékek bizonyítékai az Ő létezésére: látjuk és halljuk a hozzá fohászkodók, és az elnyomottak segélykérésére adott választ. Ez döntő bizonyíték az Ő létezésére.

Allah így szólt: „És Noét! Emlékezz arra, amikor annak előtte hozzánk kiáltott! És mi meghallgattuk és megmentettük Őt. „ (21:76)

Allah így szólt: „És emlékezz arra, amikor segítségért fohászkodtatok az Uratokhoz! És Ő meghallgatott benneteket.” (8:9)

Imám al-Bukhári Szahíh c. hagyomány-gyűjteményében olvashatjuk Anász bin Melik tudósításában: „Bejött az egyik pénteki imára egy beduin, és azt mondta: Ó Allah küldötte! Elpusztult a birtok, megéheztek a gyerekek, fohászkodj értünk Allahnál. Felemelte a Próféta a kezét, és fohászkodott. Tele lett az ég felhővel, és elkezdett esni az eső. A Próféta akkor jött le a helyéről, amikor vizes lett a szakálla, és víz csepegett le róla. A következő pénteki imára bejött ugyanaz a beduin (vagy más) és azt mondta: Ó Allah küldötte! Tönkrement a birtok, és lesüllyedt minden. Fohászkodj értünk, hogy vigye el Allah az esőt tőlünk. Felemelte a kezét, és azt mondta: „Ó Allahom, körülöttünk, és ne ránk”, aztán el is múlt.”

Másrészt, itt vannak a próféták jelei, más szóval a „csodák”. Ezeket látják az emberek, és hallanak róluk. E „csodák” elrendelője és leküldője a prófétákra a Magasztos Allah. Ezek a dolgok túl vannak az emberi képesség határán – a próféták viszont emberek. Így ezek irányítója Allah – áldassék az Ő Neve.

Mózes példája, amikor Allah megparancsolta neki, hogy üssön a botjával a tengerre. Ráütött, és az 12 száraz ösvényre hasadt szét.

Így szólt Allah: „És mi azt sugalltuk Mózesnek: „Üss a botoddal a tengerre!” és széthasadt az, s mindegyik rész olyan lett, mint egy hatalmas hegy.” (26:63)

Jézus példája, amikor Allah segítségével feltámasztja a halottakat.

Erről így szól a Korán: „…Meggyógyítom –Allah engedélyével- azt, aki születésétől fogva vak, s meggyógyítom a leprást és föltámasztom a halottakat…” (3:49)

Mohammed példája: amikor is a Qurays törzs egy jelet kért tőle, ő a holdra mutatott, amely kettéhasadt. És látták ezt az emberek.

Így szól Allah: „Közel van immár az Óra, és kettéhasadt a Hold. Ha azonban csodás jelet látnak, elfordulnak, és azt mondják: „Hatalmas varázslat.”” (54:1-2)

Ezek azok a kézzelfogható, és valós jelek, példák, amelyeket a Magasztos Allah tár elénk, ezzel is megerősítve az Ő küldötteit. Döntő bizonyítékként állnak az Ő létezésére.

A második: hit az Ő istenvoltában. Abban, hogy Ő az egyetlen Úr, nincs társa Neki, se segítője. Az Úr pedig nem más, mint az, akié a teremtés, a hatalom és a dolgok elrendezése. Nincs más teremtő, mint Allah, és nincs más birtokos sem. Nem rendelkezik rajta kívül senki.

Így szólt Allah: „Övé a teremtés és a parancs.” (7:54).

„Íme ez Allah, a ti Uratok. Övé az országlás. Akikhez őhelyette fohászkodtok, azoknak annyi sincs, a hatalmukban, mint datolyamagon a hártya.” (35:13).

Senkiről sem ismeretes, hogy tagadta volna Allah istenvoltát, csak olyan, aki fennhéjázó, arrogáns, és nem tudja, mit beszél.

Ahogy ez meg is történt a Fáraó népével. Így szólt a népéhez: „Én vagyok a ti legnagyobb uratok” és folytatta: „Ti előkelők: nem ismerek nektek más istent rajtam kívül.” (28:38)

De ez nem a hitből való, nem abból fakad.

Így szólt Allah: „Miután a mi jeleink eljöttek hozzájuk, világosan látható módon, azt mondták: „Ez bizony nyilvánvaló varázslat!” És noha lelkük mélyén meg voltak győződve róla, vétkes és fennhéjázó módon megtagadták azt.” (27:13-14)

Így szólt Mózes a Fáraóhoz: „Tudhatod pedig –mondta ő-, hogy a jeleket senki más, csakis az egek, és a föld Ura küldte le, látható bizonyságok gyanánt. Fáraó! Úgy vélem, hogy elvesztél.” (17:102)

A pogányok azért tettek így, mert hittek az isten voltában, jóllehet társítást követtek el.

Így szólt Allah: „Mondd: Kié a föld, s az, aki rajta van –ha tudjátok? Azt fogják mondani: minden Allahé. Mondd: Hát nem hallgattatok az intő szóra? Mondd: Ki a hét ég Ura, és ki a hatalmas trónus Ura? Azt fogják mondani:[Minden] Allahé. Mondd: Hát nem akartok istenfélők lenni? Mondd: Kinek a kezében van az uralom mindenek fölött, úgy, hogy Ő ad védelmet, ám Őellene nincs védelem –ha tudjátok? Azt fogják mondani: [Minden] Allahé. Mondd: Miféle varázslat tart hát igézetében benneteket?” (23:84-89)

Így szólt Allah: „És ha megkérdezed őket, hogy ki teremtette az egeket és a földet, bizonyosan azt mondják: ˝A hatalmas és [mindent]tudó teremtette azokat.˝” (43:9)

Az Úr figyelme /amr/ átfogja a lét és a törvény dolgát, úgy, hogy Ő a lét rendezője. Bíró abban, úgy, ahogyan Ő akarja, az Ő bölcsességének megfelelően. Ugyanígy Ő a döntőbíró. Aki mást választ –Allahon kívül- törvényhozónak és döntőbírónak, az társítást követ el, és a hit ellen vét.

A harmadik: hit az uluhíjában, vagyis, hogy Ő az egyetlen igaz Isten, nincs társa.

Így szólt Allah: „A ti istenetek egyedüli isten. Nincs isten, csak Ő, a Könyörületes, az Irgalmas.” (2:163)

„Tanúságot tett Allah, hogy nincs más isten rajta kívül, és tanúságot tettek erről az angyalok is, és a tudással bírók is. Nincs más isten, kivéve Őt, a Hatalmasat, a Bölcset.” (3:18)

Minden más, amit Allahon kívül imádnak, téves. Így szólt Allah: „Allah az igaz, minden más, amit rajta kívül imádnak az hamis, Allah a Magasságos és Hatalmas.” (22:62)

Így szólt Allah al-Lát és al-Uzza és Manát (pogány kori istenségek) kapcsán: „Ezek csak nevek, amellyel ti, és atyáitok neveztétek el őket, amire nézvést nem küldött le Allah semmiféle bizonyítékot.” (53:23)

József a börtöntársának így szól: „Vajon az egymás között megosztott urak-e a jobbak, avagy az egyedülvaló és mindenható Allah? Őhelyette puszta neveket szolgáltok, amellyel ti és atyáitok hamis isteneiteket elneveztétek, amire nézvést Allah semmiféle bizonyítékot nem küldött le.” (12:39-40)

Ezt mondták a próféták: „Allahot dicsőítsétek, nincs más isten számotokra.” De ezt a társítók megtagadták, és más isteneket fogadtak el.

Allah különböző érveket hozott fel ezek ellen:

1. Ezekben az istenekben, amelyeket elfogadtok, semmi olyan jel nincs, ami az egyisten voltukat bizonyítaná. Ti teremtettétek őket, teremtve vannak, nem ők a teremtők. Az őket imádók semmilyen előnyt sem szerezhetnek tőlük, és nem képesek a csapásokat elhárítani. Az élet és a halál felett nincs hatalmuk.

Így szól Allah: „Ők azonban más isteneket választottak helyette, akik nem teremtenek semmit, hanem ők maguk teremtmények, akik még saját maguknak sem képesek ártani vagy használni, és nincs hatalmuk sem halálon, sem életen, sem feltámadáson.” (25:3)

„Mondd: Fohászkodjatok csak azokhoz, akiket Allahon kívül [istenségeknek] véltek! Nincs hatalmukban egy porszemnyi súly sem, az egekben és a földön. És nincs nekik semmi részük égen és földön. És nincs senki közöttük, aki az ő segítője lenne. És nem használ majd közbenjárás, csak akinek engedélyt ad.” (34:22-23)

„Vajon olyasmiket akarnak társítani [mellé], amik nem teremtenek semmit, hanem ők maguk teremtmények, és amelyek nem képesek sem őket, sem saját magukat megsegíteni?” (7:191-192)

Nos, ha ezen istenségek ilyenek, akkor őket választani a legnagyobb ostobaság és butaság.

2. Ezek a társítók elismerték, hogy Allah az egyedüli teremtő, akinek a kezében van minden dolog. Ő az, aki menedéket nyújt, de vele szemben nem lehet zsarnokoskodni. Ez az, ami szükségessé teszi, hogy egyedül őt imádják.

Így szólt Allah: „Ti emberel! Szolgáljátok Uratokat, aki teremtett benneteket és azokat, akik előttetek éltek. Talán istenfélők lesztek. Szolgáljátok Őt, aki a földet fekhelyetekké az eget építménnyé tette, és aki az égből vizet küldött le, s azzal mindenféle gyümölcsöt termesztett –táplálékul nektek. Ezért ne helyezzetek Allah mellé hozzá hasonlót [isteneket], holott ti tudjátok ezt.” (2:21-22)

„Ha megkérdezed őket, ki teremtette azokat, bizonyosan azt fogják válaszolni: „Allah!” Hogyan fordulhatnak ennyire el tőle?!” (43:87)

„Mondd: Ki lát el benneteket az égből és a földből, vagy kinek van hatalma a látás és a hallás fölött? És ki hozza a világra az élőt a halottból, és a halottat az élőből? És ki irányítja az Igét? Azt mondják majd: Allah. Mondd: Nem akartok hát istenfélők lenni? Íme, ez Allah, a ti igazi Uratok. Mi egyéb lenne az igazságon túl, mint a tévelygés? Hogyan fordulhattok így el Allahtól?” (10:31-32)

3. A hit az Ő neveiben és attribútumaiban. Vagyis elismerni, és megerősíteni mindazt, amit Allah magáról mondott az Ő könyvében, vagy az Ő prófétája, anélkül, hogy azokat elferdítenénk, félremagyaráznánk, vagy a mibenlétét tudakolnánk.

Így szólt Allah: „Allahot illetik meg a legszebb nevek. Fohászkodjatok hozzá ezekkel, és hagyjátok azokat, akik istentagadást követnek el az Ő neveivel. Megkapják majdan a fizetségüket azért, amit tettek.” (7:180)

„Övé a legnagyobb példa az egekben, és a földön, Ő a Hatalmas és a Bölcs.” (30:27)

„Semmi sem hasonlatos hozzá, Ö a Látó és Halló.” (42:11)

Ezen a téren két csoport eltévelyedett. Az egyik: /almuattila/, akik tagadják Allah neveit és attribútumait, vagy azokból néhányat, azt gondolva, hogy ha elismerik azokat, akkor Allahot emberhez hasonlítanák.

Ez egy téves álláspont, több okból is:

1. Allah a Koránban több helyen beszélt az Ő tulajdonságairól, és neveiről. Allah kijelölte maga számára a neveket és attribútumokat, és tagadta, hogy valami is hasonló legyen hozzá.

2. Ha a két dolog neve vagy jelzője hasonlít, vagy megegyezik, ez nem vonja maga után szükségszerűen azt, hogy a két dolog azonos vagy hasonló.

Pl.: Van két személy, egyeznek mindketten abban, hogy emberek, látók, hallók, beszélők. De ez mégsem jelenti azt, hogy az emberi tulajdonságaik azonosak legyenek, még kevésbé azt, hogy a két személy egy és ugyanaz. Vagy az élőlényeknek állatoknak van kezük, lábuk, mancsuk, szemük, de ez mégsem jelenti azt, hogy ezen szerveik hasonlók vagy azonosak. Ha a különbség nyilvánvaló a teremtmények terén, annak ellenére, hogy azonos jelzőket alkalmazunk rájuk, akkor a Teremtő és a teremtmények közötti különbség még kézenfekvőbb.

A másik csoport: /al-musszábiha/ azok, akik Allah neveit és jelzőit emberi értelemben használják. Allahot a teremtményeihez hasonlítják, azt gondolva, hogy ez összhangban van az Írások bizonyítékaival, mivel Allah oly módon szól teremtményeihez, hogy azok Őt megértsék. Teljesen téves álláspont. Allah valóban úgy szól teremtményeihez, hogy azok értsék, de a valódi jelentését, ésa kijelentések mibenlétét, milyenségét Allah elrejtette. Ezek valós értelmét, jelentését megtartotta magának. Allah azt állítja magáról, hogy Ő „halló”, a „hallás”, a szó alapja ismert: „a hangok felfogása”, de ha ezt a hallást Allahra értjük, akkor ennek valódi jelentését nem ismerjük, mivel a hallás milyensége még a teremtmények között is különböző. Hát még mekkora a különbség a Teremtő, és a teremtett között.

A Magasztos Allah magáról szólva elmondja, hogy a Trónon van. A lát tudott, ismert dolog, de a valódi jelentése, a lényege, Allahról szólva nem ismert. Valójában azt sem tudjuk, Allah hogyan van a Trónon.

AZ ALLAHBAN VALÓ HIT ERKÖLCSI HASZNA A HÍVŐ SZÁMÁRA

1. Az egyistenhit megerősítése, mádtól nem kérni segítséget, mástól nem, félni, és főleg mást nem imádni,

2. Allah tökéletes szeretete, az Ő magasztalása. Allah szép neveivel és jelzőinek megfelelően.

3. Az Ő szolgálatának megvalósítása azzal, amit megparancsolt, és elkerülni azt, amit letiltott.

HIT AZ ANGYALOKBAN

Az angyalok, a szem elől rejtett világ lakói. Allah a saját szolgálatára teremtette őket. Semmilyen isteni tulajdonsággal, hatalommal nem rendelkeznek. Allah a fényből hozta létre, és ellátta őket az Ő parancsai végrehajtásához szükséges erővel.

Így szólt Allah: „És akik nála vannak, nem tartják méltóságon alulinak az Ő szolgálatát, és nem lankadnak el. Éjjel-nappal fáradhatatlanul magasztalják Őt.” (21:19-20)

A számukat csak Allah ismeri. Amikor Gábriel a Prófétát Mekkából Jeruzsálembe vitte, és onnan fel az égre, Allah parancsára, akkor a hetedik ég fölött a Próféta látta al-Béjt al-Maurt, ahol naponta hetvenezer angyal jár, akik soha nem térnek vissza oda. Vagyis nagyon nagy számban vannak az angyalok. Számukat csak Allah ismeri.

Az angyalokban való hit négy dolgot foglal magában:

1. Hit a létükben.

2. Hit azokban, akiket név szerint ismerünk /Dzsibríl/, akiket pedig nem, azonban név nélkül, összességében hiszünk.

3. Hit az ő alakjukban, külső formájukban, ha arról tudósítás van. Mint Gibril, akiről a Próféta meséli, hogy úgy látta, ahogyan teremtetett, 600 szárnnyal, amely lezárja a horizontot.

Az angyalok Allah parancsára átalakulnak emberi alakra –mint Dzsibríl, amikor Allah elküldte őt Máriához, vagy amikor Mohammedhez küldetett. Ekkor Mohammed –Allah dicsérje és üdvözítse- a barátai közt ült, és megjelent egy fehér ruhás ember fekete hajjal. Nem látszott rajta az utazás nyoma, senki sem ismerte. Leült a Próféta mellé, a térdük összeért, és kezét a Próféta térdére tette, és kérdezte a Prófétát az iszlámról, a hitről, az ihszánról, a Végső Óráról, annak jeleiről. A Próféta jól válaszolt a kérdésekre, s ezután az ismeretlen elment. Miután eltávozott, a Próféta közölte a barátaival, hogy Dzsibríl jött el, hogy tanítsa nektek a vallásotokat. (Imám Muszlim jegyezte fel)

4/ Hit azokban a cselekedeteikben, amiket Allah parancsára hajtanak végre. Allah magasztalása /teszbíh/, szolgálata éjjel-nappal, fáradság és szünet nélkül. Némelyiknek speciális feladata van. Például:

Dzsibríl, Allah sugallatának a továbbítója a küldöttekhez, prófétákhoz.

Mikáil, az esővel és a növényekkel van megbízva.

Iszráfil, a Kürt megfúvásával, a Végső Órán.

Melik, a Tűz őre.

Halál angyala: a lelkek elragadása halálkor.

A méh angyalai: (magzat) Ha az embrió a negyedik hónapot eléri az anya méhében, Allah elküld egy angyalt, aki megírja a táplálékát, életkorát, cselekedeteit, és azt, hogy boldogul, vagy elkárhozik.

Angyalok, akik az ember cselekedeteit jegyzik fel. Két angyal van, az egyik az ember jobbján, a másik a balján.

Angyalok, akik a halott kikérdezésével vannak megbízva. Miután sírba kerül, két angyal megkérdezi az Urától, vallásáról, prófétájáról.

AZ ANGYALOKBAN VALÓ HIT ERKÖLCSI ELŐNYEI

1. Allah nagysága, ereje és hatalma ismerszik meg ezáltal.

2. Allah gondoskodása az emberek felé, mivel angyalokat bíz meg olyan dolgokkal, amelyek az ember javát szolgálják.

3. Az angyalok szeretete azért, mert amit csinálnak, az Allah iránt való odaadásból fakad.

A különböző alaptalan, és rossz nézeteket vallók tagadják, hogy az angyalok testek volnának. Azt mondják, hogy ezek nem mások, mint a teremtményekben lévő erő, amely képes jó cselekedetekre. Ez a Magasztos Allah szavainak és a Próféta Szunnájának, hagyományának, és az egész muszlim közösség /iqma/ -közmegegyezésének a meghazudtolása lenne.

Így szól Allah: „Dicsőség Allahnak, az egek és a föld teremtőjének, aki az angyalokat szárnyas küldötteké tette –kettesével, hármasával, négyesével.” (35:1)

„Ám hogyan lesznek majd ők, amikor az angyalok magukhoz szólítják őket, s közben az orcájukat és a hátukat verik.” (8:50)

„Bárcsak látnád, amikor a vétkesek a halál kínjaiban vergődnek, s az angyalok kinyújtják feléjük a kezüket, mondván: Adjátok ki a lelketeket.” (6:93)

„Mikor végül elcsitul szívükben a félelem, azt mondják: Mit mondott az Uratok? Az Igazságot -mondják ők. Ő a Magasztos és a Nagy.” (34:23)

„És az angyalok minden kapun át bemennek hozzájuk, mondván: Békesség veletek! Ez a jutalmatok azért, mert állhatatosak voltatok. Milyen pompás végső lakhely.” (13:23)

Bukhári hagyomány-gyűjteményében található a következő hagyomány – Abu Hurejra közlése, hogy a Próféta a következőket mondta: „Ha Allah szereti az Ő szolgáját, akkor szól Dzsibrílnek, ezután Dzsibríl bejelenti azt az ég népének, hogy Allah kedveli azt, hát szeressétek ti is. És szereti őt az ég népe, és utána Allah előírja, hogy a földi népe is szeresse.”

Szintén Abu Hurejrától való, hogy a Próféta azt mondta: „Mikor eljön a péntek, a mecset minden ajtajánál angyalok állnak, és egyenként mindenkit feljegyeznek. És ha az imám leül, összetekerik a papirost, és jönnek, hogy hallgassák az istentiszteletet.”

E szövegrészletek világos magyarázata arra, hogy az angyalok testek. Testtel rendelkeznek, és nem csak szellemi erőként kell elképzelni őket, ahogyan azt néhányan tévesen hiszik. Ez a muszlim közösség közmegegyezése.

HIT ALLAH KÖNYVEIBEN

Értelme, jelentése: Azok az iratok, amelyeket a Magasztos Allah leküldött a prófétáinak, kegyelem gyanánt, minden teremtménye számára útmutatásként, hogy ezek segítségével elérjék az evilági és a túlvilági boldogulásukat.

Négy dolgot foglal magába:

1. Hit abban, hogy ezek mind Allahtól származnak.

2. Hit azokban, amelyeket név szerint ismerünk, mint a Tóra, amely Mózesnek, az Evangélium, ami Jézusnak, a Zsoltár /zabúr/, mely Dávidnak, a Korán /Qurán/, amely Mohammednek küldetett le, végül, amelyeknek a nevét nem ismerjük, összességében hiszünk bennük.

3. Hit ezen könyvek híradásában, mint pl. a Korán híradásában, amin nem történt változtatás.

4. Ezek szerint való cselekvés –amennyiben azt a részt el nem törölte Allah- a bennük foglalt törvények, és előírások szerint. El kell fogadnunk, akár megértettük az ezekben rejlő bölcsességet, akár nem. Minden könyv, amely a Korán előtt érkezett, a Korán által eltöröltetett.

Így szólt Allah: „Leküldtük hozzád az Írást az Igazsággal, hogy bizonyítsa azt, ami az Írásból előtte volt, és törölje azt. Ítélkezz hát közöttük azzal, amit Allah leküldött.” (5:48)

Ezek alapján csak a Korán szerint szabad élni, és cselekedni, vagy ami a Koránt megelőző könyvekből a Koránban megerősítést nyert.

ERKÖLCSI HASZNA:

1. Annak tudata, hogy Allah mindenkivel törődik, minden szolgájával, mivel minden népnek leküldött egy könyvet, hogy az által vezesse őket.

2. Allah bölcsessége, mivel minden népnek a neki megfelelő törvényt szabta. Ahogy Allah mondta:

„Ne kövesd az ő kényüket, eltérve attól, ami az igazságból eljött hozzád! Mindenki számára kijelöltük a cselekvés egy meghatározott zsinórmértékét és egy meghatározott utat.” (5:48)

3. Allah kegyelmének köszönete.

HIT A KÜLDÖTTEKBEN

Küldött az, aki sugallatot kapott az emberek közül valamilyen törvényre és annak terjesztésére. Az első küldött Noé /Núh/, az utolsó pedig Mohammed – Allah dicsérje és üdvözítse.

Így szólt Allah: „Sugalltuk néked, ahogy sugalltuk Noénak és az őutána következő küldötteknek.” (4:163)

„Mohammed egyetlen férfinak sem az apja közületek, hanem Allah küldötte és a próféták pecsétje! Allah minden dolog tudója.” (33:40)

Nincs olyan nép, amelyhez Allah ne küldött volna valakit, aki az Ő törvényeit e népnek elvitte.

Így szólt Allah: „Minden néphez elküldtünk egy küldöttet, hogy Allahot imádják, és kerüljék a hamis isteneket, bálványokat.” (16:36)

„Nem volt olyan közösség, amelyhez ne lett volna korábban intő.” (35:24)

„Leküldtük hajdan a Tórát Izrael fiainak, útmutatással és fényességgel benne, hogy a próféták, akik alávetik magukat Allahnak, aszerint ítélkezzenek azok között, akik zsidók.”

A küldöttek teremtett emberek, semmi isteni eredetük, jellemzőjük nincs. Így szólt Allah az Ő prófétájáról, Mohammedről, aki a küldöttek ura és legnemesebbike:

„Mondd: nem áll hatalmamban az, hogy használjak, vagy ártsak magamnak, kivéve, ha Allah úgy akarja. Ha ismerném, ami rejtve van, akkor számos jóra tennék szert, és nem érne engem semmi rossz. Ám én, csupán intő vagyok és jó-hír hozó olyan embereknek, akik hisznek.” (7:188)

„Mondd: Én nem tudok se kárt okozni, sem utat mutatni nektek. Mondd: Senki nem fog megvédelmezni engem Allahhal szemben, és nem találok majd rajta kívül menedéket.” (72:21-22)

Ezek az emberek, emberi tulajdonságokkal: betegség, élelem, ital iránti szükséglet, halál, stb.

Így szólt Allah Ábrahámról: „És aki enni és inni ad nekem, és ha megbetegszem, akkor ő gyógyít meg, és aki a halálba küld, aztán életre kelt engem.” (26:79-81)

Mohammed próféta azt mondta magáról: „Én bizony ember vagyok, csakúgy, mint ti, felejtek úgy, mint ti, és ha elfelejtek valamit, emlékeztessetek.”

Allah úgy írta le küldötteit, mint akik az istenszolgálat legmagasabb fokán állnak, és ezért dicséri őket.

Így szólt Noéról: „Ő /Noé/ hálás szolga volt.” (17:3)

Mohammedről: „Áldott legyen az, aki leküldte az útmutatást az ő szolgájának, hogy intés legyen a teremtményeknek.” (25:1)

Ábrahámról, Izsákról és Jákobról: „És emlékezz szolgánkra, az erőskezű és látnok Ábrahámra, Izsákra és Jákobra! És különösképpen őket választottuk ki a túlvilági lakhelyre való intéssel.” (38:45)

Jézusról, Mária Fiáról: „Ő is csak egy szolga, akivel szemben kegyet gyakoroltunk, és példaként állítottuk Izrael fiainak.” (43:59)

A hit a küldöttekben négy dolgot foglal magában:

1. A hit abban, hogy küldetésük, missziójuk valóban Allahtól való. Ha valaki egyikőjük küldetését is megtagadja, akkor megtagadja az összest ezáltal.

Allah így szólt: „Noé népe eltagadta a prófétákat.” (26:105)

Vagyis Noé népe nemcsak őt, hanem az összes prófétát eltagadta azzal, hogy tagadták el. Ebből kifolyólag, ha a keresztények tagadják Mohammedet, akkor azzal Jézust is tagadják.

2. A hit azokban, akiket név szerint ismerünk, pl.: Mohammed, Ábrahám, Jézus, Noé – béke legyen rajtuk.

Allah két helyen említi őket együtt a Koránban:

„És emlékezz arra, amikor egységet kötöttünk a prófétákkal és veled és Noéval, Ábrahámmal, Mózessel, és Jézussal, Mária fiával.” (33:7)

„Azt a törvényt szabta nektek a vallásban, amit Noénak parancsolt meg, s amit néked sugalltunk, s amit Ábrahámnak, Mózesnek, és Jézusnak parancsoltunk meg, mondván: Tartsátok be a vallás előírásait, és ne szakadjatok szét szakadár felekezetekre.” (42:13)

Akik nevét nem ismerjük, azokban összességében hiszünk. Így szólt Allah: „Már teelőtted leküldtünk küldötteket az emberekhez. Egyesekről közülük már beszéltünk neked, másokról még nem beszéltünk neked.” (40:78)

3. A hit abban, ami igaz az ő híradásaikból.

4. Azon isteni törvények /Saría/ alapján cselekedni, amelyek elküldettek a Próféták Pecsétjéhez, Mohammedhez, aki az emberiség egészéhez jött.

Így szólt Allah: „De nem, az Uradra! Mindaddig nem lesznek hívők, ameddig nem tesznek téged döntőbírónak abban, ami vita tárgyát alkotja közöttük, nem éreznek feszélyezettséget a lelkükben amiatt, amit döntöttél, s teljes alázattal alá nem vetik magukat annak.” (4:68)

ERKÖLCSI HASZNA:

1. Ezáltal tudunk Allah irántunk való kegyelméről és gondoskodásáról, mivel küldötteket küldött hozzánk, hogy általuk vezessen bennünket az Ő útjára, és megmutassa az Ő szolgálatának módját, mert az emberi ész erre képtelen.

2. Hála ezért a kegyért

3. A próféták szeretete, magasztalása, és dicsérete, ahogyan illik, mivel ők Allah küldöttei. Ők Allahot szolgálják, az Ő üzenetét továbbítják, és az istenhívőket jó tanácsokkal látják el.

Sokan hazugnak tartották a követeket azt gondolva, hogy Allah követei nem emberek. Erről így szólt Allah: „És amikor eljött hozzájuk az útmutatás, csupán az akadályozta az embereket abban, hogy higgyenek, hogy azt mondták: Vajon Allah embert küldött el küldött gyanánt? Mondd: ha angyalok lennének a földön s háborítatlanul jármának, akkor bízvást angyalt küldött volna le hozzájuk az égből, küldött gyanánt.” (17:94-95)

Továbbá így cáfolja Allah ezt a hibás álláspont: a föld népe emberekből áll, tehát a hozzájuk küldötteknek is embernek kell lenni. Ha a föld népe angyalokból állna, akkor angyalt küldött volna, hogy hasonló legyen hozzájuk.

Így szólt Allah azokról, akik hazugnak tartották a küldötteket: „Mi csak hozzátok hasonló emberek vagyunk, mondták nekik a küldöttek. Ám Allah a kegyében részelteti a szolgái közül azt, akit akar. Nem a mi feladatunk az, hogy valami nyilvánvaló hatalommal álljunk elő – ha csak nem Allah engedelmével. Allahra kell a hívőknek hagyatkoznia.” (14:11)

HIT A VÉGSŐ NAPBAN

A Végső Nap: a Feltámadás Napja, amikor az emberek a számadás és a jutalmazás elé néznek. Azért ez a neve, mert utána már nincs több nap, mivel a Paradicsom /dzsenna/ népe a Paradicsomban, a Pokol népe a Pokolban marad.

Három dolgot foglal magában:

1. Hit a feltámadásban: Ez a holtak feltámadása a második kürtszóra. Ekkor az emberek mezítláb, mezítelenül, és körülmetéletlenül lesznek.

Így szólt Allah: „Ahogyan véghez vittük az első teremtést, megismételjük azt. Ígéret ez, amely minket terhel. Így cselekszünk.” (21:104)

A feltámadás /bát/: Bizonyos igazság, amelyre utal a Korán, a Szunna /hagyomány/, és a muszlim közösség konszenzusa. Így szólt Allah: „Ezután holtak lesztek, majd a Végső Napon feltámasztattok.” (23:16)

A Próféta mondta: „Az emberek a Végső Napon meztelenül és körülmetéletlenül fognak összegyűlni.”

A muzulmánok közt közmeggyezés uralkodik ennek a valóságáról. Kell hogy legyen ennek a teremtésnek egy helye, ahová megtér, ahol Allah megjutalmazza a hívőket azért, a Próféta és a küldöttek útján kirótt rájuk.

Így szólt Allah: „Azt gondoljátok vajon, hogy játékból teremtettünk benneteket és hogy nem lesz visszatérésetek hozzám? (23:115)

Allah a Prófétának azt mondta: „Az, aki kirótta rád a Koránt, Ő lesz az, aki a visszatérésedet irányítja.” (28:85)

2. Hit a számadásban és a jutalomban. Az embereknek számot kell adni a cselekedeteikről, és ezek arányában részesülnek a jutalomban. Erre bizonyíték a Korán, a Szunna, a konszenzus. Így szólt Allah: „Hozzánk lesz az ő visszatérésük, és a mi dolgunk lesz, hogy elszámoljunk velük.” (88:25-26)

„Aki majdan valami jó tettel jön elő, annak 10-szer annyi lesz a jutalma, aki pedig valami rossz cselekedettel jön, annak fizetsége ugyanannyi lesz csupán. Nem fognak jogtalanságot szenvedni.” (6:160)

„És igazságos mérleget állítunk fel a Feltámadás Napján, és egyetlen lélek sem fog igazságtalanságot elszenvedni semmiben. Ha egy mustármag súlya lenne is –előhozzuk! Elégséges számonkérők vagyunk.” (21:47)

Ibn Omártól jegyezték le a Próféta következő szavait: „A Feltámadás Napján Allah közelre hívja a hívőt, és elfüggönyözi az emberek elől, és azt mondja neki: Elismered azt a bűnt? Ő azt mondja: Igen. Addig csinálja azt vele, amíg azt hiszi, hogy el fog pusztulni. Akkor Allah azt mondja: a Földön nem tettem a bűneidet közzé, most pedig megbocsátom. És akkor megadják neki a jó cselekedeteket tartalmazó könyvet. De a hitetlenkedőket, képmutatókat szólítják mindenki előtt, azokat, akik Uruknak hazudtak. Allah átka legyen a kegyetlenekre.”

A Próféta még azt is mondta: „Akiknek szándékában áll jót cselekedni, és azt meg is teszi, azt Allahnál tízszeresének írják kétszázezerig, vagy még többig. Az pedig, akinek szándékában az áll, hogy rosszat cselekedjen, és azt meg is teszi, annak az egyszeresét írják.”

Közmegegyezés, konszenzus uralkodik a cselekedeteken alapuló jutalom elszámolásáról a muszlimok között. Allah leküldte a Könyveket, a küldötteket, és megparancsolta az Ő szolgáinak, hogy el kell fogadni mindazt, amit a Könyvek, a küldöttek hoztak, és úgy kell cselekedni. És elrendelte a harcot az ezekkel szembefordulókkal. Ha nem lenne számonkérés, sem jutalom, akkor minden csak játék és tréfa lenne. Mennyire fölötte áll a Bölcs Úr mindezeknek. Így szólt Allah: „Bizony kérdőre vonjuk azokat, akikhez elküldetett az üzenet, és kérdőre vonjuk a küldötteket is. És bizony valóságos tudás alapján elbeszéljük nekik az eseményeket, hiszen nem voltunk mi távol azoktól.” (7:6-7).

3. Hit a Paradicsomban /dzsenna/ és a Pokolban, a Tűzben /nár/. E kettő a teremtmények örök lakhelye.

A Paradicsom: a kegyelem, kényelem, örök pihenés helye, melyet Allah készített az igazhívők számára, akik abban hisznek, amit Allah megparancsolt, továbbá Allahnak és az Ő küldöttének engedelmeskednek, szolgálják és teljes odaadással vannak Allah és az Ő Prófétája iránt. Itt többféle kegy várja az igazhívőket: mit szem még nem látott, fül még nem hallott, és emberi ész olyat még el nem képzelt. Így szól Allah: „Akik azonban hisznek, és jótetteket cselekszenek, azok a teremtmények között a legjobbak. Fizetségük az ő Uruknál az Éden kertjei lesznek, amelyek alatt patakok folynak, s örökké ott időznek. Tetszését leli bennük Allah, és ők is tetszésüket lelik benne. Ez azt illeti meg, aki féli az Urát.” (98:7-8)

„Egy lélek sem tudja, hogy milyen öröm rejlik fizetségképpen az emberek számára azért, amit cselekedtek.” (32:17)

A Pokol: a Büntetés helye, amit Allah a hitetleneknek és a bűnösöknek készített, akik megtagadták Őt, és a Prófétának ellenszegültek. Így szólt Allah: „Féljétek a Tüzet, mely a hitetleneknek készíttetett.” (3:131)

„A vétkeseknek a túlvilágon tüzet készítettünk elő, amelynek a füstsátra körülveszi őket. És ha segítségért könyörögnek, akkor vizet kapnak segítségül, amely olyan, mint az olvasztott érc és sütni fogja az orcájukat. Szörnyű ital, és szörnyű pihenőhely.” (43:29)

„Azon a napon, amikor orcájuk ide-oda forog a tűzben, azt mondják, bárcsak engedelmeskedtünk volna Allahnak és a küldötteknek.” (33:66)

A végső napbeli hithez kapcsolódik még minden, ami a halál után van. Például:

1. A sírbeli próbatétel. Ez nem más, mint a halott kikérdezése a temetése után az Uráról, a vallásáról, a Prófétájáról. Allah megsegíti azokat, akik hisznek, hittek és akik azt mondják: Az és uram Allah, a vallásom az Iszlám, a prófétám Mohammed. Tévútra vezeti viszont Allah a bűnösöket. Azt mondja a hitetlen: hm, hm, nem tudom. A képmutató pedig: nem tudom, hallottam valami, hogy az emberek ezt-azt beszélnek.

2. A sírbeli büntetés és jutalmazás. A büntetés a hitetleneknek és a képmutatóknak lesz osztályrésze. Így szólt Allah: „És ki a vétkesebb, mint az, aki hazugságot kohol Allah ellen, vagy azt mondja: „Kinyilatkoztatásban részesültem”. –holott nem kapott semmiféle kinyilatkoztatást; és aki azt mondja: „Le fogok küldeni valami hasonlót, amit Allah küldött le.” Bárcsak látnád, amikor a vétkesek a halál kínjaiban vergődnek, s az angyalok kinyújtják feléjük a kezüket, mondván: Adjátok ki a lelketeket. Ma a megaláztatás büntetését kapjátok viszonzásul azért, hogy Allahhal szemben valótlanságot mondogattatok, és fennhéjázva elvetettétek az Ő jeleit.” (6:93)

Így szólt a Fáraó népéről: „És a tűz, amelyben elővezettetnek reggel és esete, és azon a napon, amikor beáll az óra, ilyen szó hallatszik: Részeltessétek a Fáraó népét a legsúlyosabb büntetésben. (40:46)

A sírban gyakorolt kegy az igazi hittel bírók osztályrésze. Így szólt Allah: „Azok, akik azt mondják, a mi urunk Allah, aztán az egyenes úton járnak, azokhoz lejönnek az angyalok, mondván: Ne féljetek, és ne legyetek szomorúak. Örvendezzetek a Paradicsomnak, amelyre ígéretet kaptatok.” (41:30)

„Ha a haldokló lelke a torkához érkezik, ti pedig körülnéztek akkor, miközben mi közelebb vagyunk hozzá, mint ti, de nem látjátok. Vajon, ha nem vár benneteket majdan Ítélet, miért nem térítitek vissza azt a testbe –ha az igazat mondjátok? Ha ő azok közé tartozik, akik közel állnak Allahhoz, akkor nyugalom, fűszeres illatú növények, és a gyönyörűség kertjei várják őt.” (56:83-89)

A VÉGSŐ NAP ERKÖLCSI HASZNAI:

1. Vágyakozás, hogy Allahnak engedelmeskedve éljen és cselekedjen az ember, jutalmat remélve azon a napon.

2. A tartózkodás a bűnös és ellenszegülő cselekedetektől, amiért büntetés jár ezen a napon.

3. A hívő megjutalmazása azzal, ami a Túlvilágon rá vár. A hitetlenek tagadják a halál utáni feltámadást, mondván, az lehetetlen. Ez egy téves állapot, aminek a hibájára mutat rá az isteni törvény, az érzékek és az ész.

Az isteni törvények:

Így szólt Allah: „A hitetlenek azt állítják, nem támasztatnak fel halottukból. Mondd: De igen, az Uramra, bizony fel lesztek támasztva. Aztán értesültök arról, hogy mit tettetek. Könnyű ez Allahnak.” (44:7)

Az összes égi kinyilatkoztatás gyanánt érkezett Könyv egyetért ezzel.

c) Ész érvei: Allah megmutatta a halott feltámasztását az evilágon, példái: a Koránban a II. /al-Baqara/ szúrájában azt mondták Mózesnek: „Nem hiszünk neked addig, amíg nem látjuk Allahot kézzelfogható módon, és Allah ekkor lecsapott rájuk a mennydörgéssel, a szemük láttára. Aztán feltámasztottunk benneteket a halálotok után, remélve, hogy hálával lesztek.” (2:55)

Így szólt Allah Izrael fiairól: „Emlékezzetek arra, amikor megöltetek valakit, és viszály támadt köztetek a gyilkost illetően! Allah azonban napfényre hozza azt, amit elrejtettetek. Mi azt mondtuk: Üssetek a halottra egyet a tehén egy darabjával! Így támassza fel Allah a halottakat és mutatja meg a jeleit. Talán így megjön az eszetek.” (2:72-73)

„Vajon nem láttad-e azokat, akik halálfélelmében ezrével hagyták el a lakhelyeiket? Allah így szólt hozzájuk: Halljatok meg! Aztán feltámasztotta őket. Bizony Allah kegyes az emberekhez. A legtöbben azonban nem hálásak.”

„Vagy nem láttad-e azt, aki elhaladt egy város mellett, amely romokban hevert s azt mondta: Hogyan éleszthetné föl Allah, miután kihalt? Allah pedig halált bocsátott rá 100 esztendőre. Aztán föltámasztotta őt, és azt mondta: Mennyi ideig időztél halálos álmodban? Egy napot, vagy még annyit sem időztem így –mondta az. Allah pedig azt mondta: Nem, 100 esztendőig időztél így. Nézz ételedre és italodra! A 100 esztendő ellenére nem romlottak meg, és nézz a szamaradra! S hogy intő jellé tegyünk téged az emberek számára, nézz a szamár csontjaira, hogyan keltjük életre azokat, s aztán felruházzuk hússal! Miután mindez megvilágosodott előtte, azt mondta: Tudom, hogy Allah mindenek felett hatalmas. És emlékezzetek arra, amikor Ábrahám azt mondta: Mutasd meg azt nekem, hogyan támasztod fel a halottat! Allah pedig azt mondta: Talán nem hiszed el? De igen –mondta-, ám hadd nyugodjon meg a lelkem! Végy hát 4 madarat, fordítsd magad felé és vágd le azokat! Aztán helyezz belőlük minden hegyre egy darabot, majd hívd azokat, szaporán jönnek hozzád! Tudnod kell, hogy Allah hatalmas és bölcs.” (2:259-260)

Ezek a megtörtént példák az érzékelés, a látás, a hallás alapján világítják meg annak a lehetőségét, hogy a halott feltámasztható. És az előzőekben már láttuk annak a példázatát, ahogyan Allah megmutatta hatalmát Mária fia Jézus által (a halott feltámasztása és kihozatala a sírból).

Az ész érvei:

1. A Magasztos Allah az egek és a föld teremtője és mindazoknak, ami közte van. Ő kezdte a teremtést, és meg is tudja ismételni.

Így szólt: „Ő az, aki kezdte a teremtést, és megismétli azt, mindaz könnyű neki.” (30:27)

„Ahogyan kezdtük a teremtést, majd megismételjük, ígéret ez tőlünk, bizony így cselekszünk.”

2. A föld kihalt, sivár, élettelen volt, nem volt rajta fa, zöldellő növény, élet. Lebocsátott rá esőt, és minden élettelen élettel telt meg, kizöldült. Allah képes újraéleszteni, miután halott volt, képes a holt földet újraéleszteni.

Így szólt: „Az Ő jelei közé tartozik az, hogy a szárazság miatt alázatosnak látod a földet, amikor azonban vizet bocsátunk le rá, mozgásba lendül, és zsendülni kezd. Az, aki életre kelti azt, bizony életre kelti a halottakat. Minden fölött hatalmas.” (41:39)

„És áldott vizet bocsátottunk le az égből, és kerteket sarjasztottunk általa, és learatni való gabonát, és magasba nyúló pálmafát, amelyen fürt, fürt hátán terem, szolgáink ellátására. És vele keltettük életre a holt vidéket. Eképpen lesz a halottak eljövetele.” (50:9-11)

A tévútón járók tagadták a sírbeli büntetést és kegyet. Ez téves állapot: Az isteni törvénykezés már cáfolta ez a fentiekben, ahol is bizonyítást nyert a sírbeli jutalmazás és büntetés. És ez a téves elképzelés Allah törvénye szerint, érzék szerint, és ész szerint.

Allah törvénye szerint: a már régebben említett Korán idézetek arra utalnak, hogy állításuk téves.

Ibn Abbász mondja: „Miközben a Próféta sétált a barátaival, hallotta két megkínzott ember sikítását. Akkor megkérdezte: „Kik azok?” A barátai megmondták, hogy kik ők. Akkor a Próféta azt mondta: „Az egyiket azért kínozzák, mert vizelés után nem mosta meg a nemi szervét, a másikat pedig, mert a rosszat terjesztette az emberek között.””

Az érzék: Az álmodozó ember álmában egy tágas kényelmes helyre képzeli magát, ahol jól érzi magát. Vagy ellenkezőleg, egy szűk helyre, ahol szenved, és úgy ébred fel, hogy az álmában érzett érzése megmarad annak ellenére, hogy az ágyában van, a szobájában. Így az álom a halál testvére, ezért szó Allah a halálról így:

„Allah szólítja magához a lelkeket, amikor meghalnak, és amelyik még nem halt meg, azt álmában szólítja magához. Visszatartja azt, akinek eldöntötte a halálát, és elbocsátja a másikat egy megszabott határideig.” (39:42)

Az ész: Az alvó ember álmodhat olyat, ami megegyezik a valósággal, miközben valójában nem is mozdult el az ágyából. Ha ez lehet a földi életben, miért ne lehetne a túlvilági életben. Azok, akik azt állítják, hogy ha kinyitnánk a sírt, semmi nyomát nem látjuk a kínzásnak, sem azt, hogy bővebb, vagy szűkebb lett volna a sír. Ez téves hozzáállás a következők miatt:

1. Nem szabad ellenkezni azzal, amit a vallás mond, mert a józan ész nem ellenkezhet eleve az igaz vallással.

2. A sírkínzás az elrejtett dolgok közé tartozik. Ha ez ki lenne mutatva, akkor semmi értelme nem lenne az elrejtett dolgokban való hitnek.

3. A sírkínzást, vagy a sír nagyságát illetve kissebségét csak a halott érzi. Ez pontosan olyan, mint ahogyan az alvó ember álmodhatja, hogy szép kertben van, szép zöld minden körülötte, vagy pedig szűk, sötét helyen van. Mindez történik anélkül, hogy a mellette lévő ember érezze.

4. Az ember agya korlátozott, tehát a gondolkodásnak határa van.

HIT AZ ELRENDELÉSBEN

Négy dolgot foglal magába:

1. Hit abban, hogy Allah mindent tud, minden dologról tud összességében, és részleteiben. Akár az Ő cselekedeteiről van szó, akár a szolgái cselekedeteiről.

2. Hit abban, hogy Allah mindezt megírta a jól őrzött Táblán /law mahfúz/.

Így szólt Allah: „Vajon nem tudod-e, hogy Allah tudja, hogy mi van az égben és a földön? Ez egy írásban, egy Könyvben van. Ez Allah számára könnyű.” (22:70)

Imám Muszlim Szahíh című munkájában olvasható, Abdullah bin Amr bin al-As közlése, hogy a Próféta azt mondta: „Allah előre megírta a teremtmények sorsát, azelőtt, hogy megteremtette volna az egeket és a földet 50000 évvel.”

3. Hit abban, hogy minden létező és leendő csak Allah akarata, és szándéka által jöhet létre /maszía/ akár az Ő, akár az ők cselekedeteikről van szó.

Így szólt Allah: „A te Urad azt teremt, és választ, amit akar.” (28:68)

„Allah azt tesz, amit akar. Ő az, aki megformál benneteket az anyaméhben, ahogy akar.” (3:6)

Az emberek cselekedeteiről így szólt: „Ha Allah akarta volna, hatalmat adott volna nekik fölöttetek, s akkor sikerrel harcoltak volna ellenetek.” (4:90)

„Ha Allah akarta volna, nem tettétek volna azt, hagyd hát őket és azt, amit kitalálnak.” (6:112)

4. Hit abban, hogy minden létező Allah teremtésének az eredménye, lényegüket, milyenségüket, és mozgásukat tekintve.

Így szólt Allah: „Allah minden dolgok teremtője, Allah mindenre felügyel.” (39:62)

„Allah minden dolgok teremtője, és mindennek mértéket és határt szabott.” (25:2)

„Allah megteremtett benneteket és azt, amit tesztek.” (37:96)

Hit az elrendelésben nem zárja ki azt, hogy a hívő ember ne rendelkezne akarattal a cselekedetei terén, és erővel és képességgel azok végrehajtásában.

Így szólt Allah: „És aki akarja, az Urához tér meg.” (78:39)

„Menjetek a szántóföldetekre, ahogyan akartok.” (2:23)

„Allah senkire sem ró ki nagyobb terhet, mint amit elbír, a cselekedetei mellette, és ellene is szólnak.” (2:86)

Minden egyes ember tudja, hogy neki van, rendelkezik akarattal, szándékkal és képességgel, ami által cselekszik. Különbséget kell azonban tenni aközött, ami az ő akarata szerint történik: pl. a járás, és aközött ami nem, pl. a remegés.

Az ember szándéka, képessége Allah akaratának függvénye. Így szólt Allah: „De ti nem akarjátok, csak ha Allah akarja.” (81:28-29).

Mivel az egész világ Allah birodalma, nem lehet az Ő birodalmában semmi sem az Ő tudta és szándéka nélkül. A hit az elrendelésben a hívő számára nem lehet mentesség arra, ha valami kötelességét nem teljesíti /vallási/, elhagyja valami Allahnak nem tetsző dolgot követ el, arra hivatkozva, hogy ez el volt rendelve.

Így szólt Allah: „Akik Allah mellé más isteneket társítanak, azt fogják mondani. Ha Allah úgy akarta volna, nem társítottunk volna Allah mellé más isteneket, sem mi, sem atyáink, és nem is tiltottunk volna meg semmit. Így vádolták hazugsággal Allah küldötteit már azok is, akik őelőttük voltak, amíg meg nem ízlelték a mi szigorunkat. Mondd: Van valami tudásotok, amit elénk tárhatnátok? Vélekedéseket követtek csupán, nem tesztek mást csak találgattok.” (6:148)

„[a küldöttekről], akik öröm-hírhozók, és intők gyanánt jöttek el, hogy a küldöttek fellépése után az embereknek ne lehessen érvük Allah ellen, mondván, hogy semmiről nem tudnak. Allah a hatalmas és bölcs.” (4:165)

Imám al-Bukhári Szahíhjából: Ali bin Tálib közlése, hogy a Próféta azt mondta: „Közületek mindenkinek meg van írva a helye vagy a Pokolban, vagy a Paradicsomban. Mondta egy ember: Vajon ne hagyatkozzunk Allahra a döntésben /ittikál/? Ne! Cselekedjetek, minden meg van írva. Majd ezt recitálta: „És az aki ad, és féli Allahot.””

Tehát az ember igyekszik, a többit Allahra bízza. Végül is az ember szabadon választhat, pl. hogy lopjon-e vagy sem, paráználkodjon-e vagy sem, stb.

Allah parancsokat és tiltásokat rendelt el az Ő szolgái számára, de csak olyat, amire képesek.

Így szólt: „Féljétek Allahot, amennyire képesek vagytok.”

„Nem ró ki rátok ki nagyobb terhet, mint amit elbír a hívő.” (2:286)

Ha a szolga kényszerítve lenne egy bizonyos cselekedetre /dzsabr/, akkor előfordulhat, hogy képességét meghaladó dologgal kerülne szembe. Ezért Allahhal szembeszegülő cselekedetet követ el tudatlanságból, feledékenységből, vagy kényszerből, akkor az nem róható fel vétekül.

Az Allah által történő lerendelés /qadar/ rejtett dolog csak akkor válik ismerté, tudottá, amikor az előre lerendelt dolog létrejön, megtörténik. A szolga szándéka megelőzi a cselekvést. Ezért az ember nem hivatkozhat, elrejtet dolgokra.

Továbbá: az ember mindent megpróbál megtenni, hogy jó élete legyen, és ebben nem hivatkozhat a qadarra, csak olyan dolgokban, amelyek pl. nem sikerültek jól.

Az elrendelésre való hivatkozás:

Pl. ha egy ember előtt két őt van, az egyik egy városba vezet, ahol káosz van, zűrzavar és félelem uralkodik, a másikút egy másik városba, ahol rend, szervezettség, kényelmes élet van. Melyik utat kell választani? Nyilvánvalóan a másodikat. Egyetlen, ésszel rendelkező ember számára sem lehetséges, hogy az első úton járjon, és az elrendelésre hivatkozzon. A túlvilági élet dolgában miért kell az evilágon tűz, a Pokol útján járni, és az elrendelésre hivatkozni. Másik példa: Látunk egy beteget, akinek az orvos előír egy gyógyszert, ami keserű, nem szereti bevenni. Ugyanakkor eltiltja egy ételtől, ami ízlik neki, de ártalmas a betegségére nézve. Minden a gyógyulás és a felépülés érdekében van. Nem lenne ésszerű elhagyni a keserű, de hasznos gyógyszert, az ízletes, de káros élelem miatt. Miért hagyja hát el az ember azt, amit Allah és az Ő prófétája megparancsolt, és miért teszi azt, amit Allah és az Ő prófétája megtiltott? Ha lenne egy ember, aki kirabol egy másik embert, és utána a qadarra hivatkozik, annak az embernek a hivatkozását senki sem fogadja el. Miközben ő nem tagadná el, hogy egy ember kirabolja őt, és utána a qadarra hivatkozik, hogy ez már elrendelt dolog volt.

Egy érdekes történelmi példa: Omár bin al-Khattáb az Igazhívők Fejedelme elé vittek egy tolvajt, akinek a büntetése a kézlevágás, s Omár megparancsolta, hajtsák végre. Erre a tolvaj így szólt: Ó Hívők Ura, Allah elrendelése alapján loptam. Omár válaszolt: Mi Allah elrendelése alapján vágjuk le a kezedet.

ERKÖLCSI HASZNA:

Lelki megnyugvás mind afölött, ami az emberrel történik, és nem bosszankodni amiatt, ami elkerüli őt. Mert minden Allah rendelése szerint történik.

Így szólt Allah: „Egyetlen sorscsapás sem történik a földön, vagy ér benneteket anélkül, hogy meg ne teremtettük volna –az Írásban ne állna- könnyű ez Allahnak. Hogy ne bánkódjatok amiatt, ami kicsúszott a kezetek közül, és ne örvendezzetek amiatt, ami néktek adatott, Allah nme szeret senkit, aki beképzelt, és dicsekvő.” (57:23)

A Próféta így szólt: „Csodálom a hívőt. Mert ha jó dolog éri el, akkor ezért ő hálát kér Allahtól, De ha rossz dolog éri, akkor türelmes azzal szemben, ami után majd jutalomban részesül.”

Az lerendelés kapcsán két csoport tévúton jár:

1. A dzsabaríja: akik azt mondják, a hívő a cselekedetre kényszerítve van, és ebben nincs szándéka, akarata.

2. A qadaríja: akik azt mondják, hogy a szolga független, önálló a cselekedeteit és tetteit illetően, és Allah akaratának ebben nincs szerepe.

A válasz ezekre:

A dzsabaríjának: Allah a szolgának akaratot és szándékot biztosított, amit összekötött a tettel. Így szólt Allah: „Van közöttetek olyan, aki az evilágot óhajtja és van olyan, aki a túlvilágot. (3:152)

„Mondd: Az Igazság a te Uradtól való, aki akar hívő lesz, aki akar hitetlen, a bűnösöknek tüzet készítettünk elő, amely körülveszi őket.” (18:29)

„Aki jót cselekszik, az a maga hasznára teszi, aki rosszat tesz, az a maga kárára cselekszik. A te Urad nem igazságtalan a szolgáival szemben.” (41:46)

Minden ember különbséget tud tenni a szándékos cselekedetek, amelyek az ö szándéka szerint vannak, pl. evés, ivás, vásárlás, eladás, és azon cselekedetei között, amelyek nem a szándékának, akaratának a termékei, mint pl. a lázas beteg remegése. Az első esetben szándékosan cselekszik, választ valamilyen cselekvést, nincs kényszer alatt, míg a második esetben nem akaratlagos a cselekvés, hanem kényszerű.

A qadaríjának adandó válasz: Allah minden dolgok teremtője, és minden dolog az Ő akaratának megfelelően jön létre. Ezt így magyarázza Allah:

„Ha Allah akarta volna, nem harcoltak volna azok, akik utánuk jöttek, azután, hogy megkapták a világos magyarázatokat –de ők különböztek, nem értettek egyet. Van közöttük, aki hisz, és van, aki nem. Ha Allah akarta volna, nem harcoltak volna, de Allah azt tesz, amit akar.” (2:253)

„Ha akartuk volna, minden léleknek megadtuk volna az útmutatást, így beteljesedett az általa kimondott szó: Bizony megtöltöm dzsinnekkel és emberekkel a gyehennát színültig.” (32:13)

A lét egésze Allah tulajdona, az ember ennek a része, és Allah által uralt. Nem lehetséges, hogy a rész –az uralt- változtasson az uraló hatalmán, csak annak engedelmével és akaratával összhangban.

AZ ISZLÁM DOGMATIKA CÉLJAI

1. Az őszinte szándék által az egyetlen igaz isten, Allah szolgálata, mivel Ő a teremtő, nincs neki társa.

2. Az ész és a gondolatok megtisztítása a téves eszméktől.

3. A lelki és gondolati nyugalom elérése. Így nincs zavar a lélekben és kuszaság a gondolatokban, mivel ez a hitvallás összeköti a hívőt az ő Teremtőjével, és örömét leli benne. Szíve és lelke megnyugszik az Ő elrendeléseiben, lelke nyitott lesz az iszlám számára, és örömét leli benne.

4. A cél és a cselekedet mentes lesz minden tévelygéstől, e hitvallás által. Egyrészt Allah szolgálatában, másrészt az egymás közötti viszonyban.

5. Elhatározottság és buzgalom érhető így el, mivel nem mulaszt el alkalmat, hogy kegyes és jó cselekedetet vigyen véghez, remélve a jutalmat, és elkerüli a rosszat, félve a büntetéstől.

Így szólt Allah: „Mindenkinek fokozatok vannak /járnak/ azért, amit cselekszik, a te Urad nem figyelmetlen az iránt, amit tesztek.” (6:132)

A Próféta is erre buzdít. Allahnak kedvesebb az erős és határozott hívő a gyengénél. Mindenki képes a jóra. Igyekezz hát azon, hogy azt tedd, mi hasznos neked. Kérdd Allah segítségét, és ne légy gyenge, ha valami csapás ér. Ne mondd azt, ha ezt vagy azt tettem volna, így vagy úgy lett volna, hanem mondd: Allah elrendelte, és amit Ő akar, azt megteszi.

6. Egy erős és cselekvőképes közösség létrehozása, amely a vallása érdekében mindenre képes.

Így szólt Allah: „Az igazhívők azok, akik hisznek Allahban és a küldöttében, aztán nem kételkednek, és harcba szállnak javaikkal és személyükkel Allah útján, ők azok, akik az igazat mondják.” (49:15)

7. Az evilági és a túlvilági boldogság: boldogulás elérése az egyén és a társadalom megreformálásával, megjavításával.

Így szólt Allah: „Aki jó tettel cselekszik, lett légyen ő férfi avagy nő, és amellett még hívő, azt bízvást jó életre fogjuk majd életre kelteni. És fizetségüket a legjobb tetteik szerint fogjuk viszonozni.” (16:97)

Néhányat említettünk az iszlám dogma /hit céljaiból/ kérjük Allahot, segítsen nekünk, és minden muzulmánnak ezek megvalósításában.