Jogok és kötelességek

JOGOK ÉS KÖTELESSÉGEK AZ ISZLÁMBAN

Írta: Muhammad bin Salih al-‘uthaymin
Fordította: Ahmad Abdulrahman Okváth Csaba
Lektorálta: Abu Abdulrahman Raid Smadi
1994/1414

TARTALOMJEGYZÉK

Előszó
1.  Kötelesség
2.  Kötelesség
3.  Kötelesség
4.  Kötelesség
5.  Kötelesség
6.  Kötelesség
7.  Kötelesség
8.  Kötelesség
9.  Kötelesség
10. Kötelesség
Utóirat

Előszó

Hála legyen Allāhnak, Őt imádjuk, Őhozzá fordulunk segítségért, Őtőle kérjük bűneink bocsánatát, Hozzá fordulunk bűnbánóan, Hozzá menekülünk a lelkünkben lakozó gonoszság elől, s a cselekedeteink által okozott rossz elől. Akit Ő vezet az igaz Útra, azt onnan nem térítheti le senki, akit Ő tévútra vezet, nem talál az vezetőre.
Tanúságot teszek, hogy nincs más isten kivéve az igaz Allāhot, Ő az egyedüli, nincs Neki társa.
Tanúságot teszek arról, hogy Mohammed az Ő szolgája és prófétája, Allāh  áldja meg és adjon neki örök üdvösséget. Allāh  áldja meg háza népét, társait és mindazokat, akik követték őt.
Allāh  törvénykezésének legnemesebb vonása az igazságosság mindenkori figyelembe vétele. Mindenkinek meg kell kapnia azt, ami jár neki. Mindenki, aki valamiféle joggal bír, azon jogokat a többi muzulmánnak tiszteletben kell tartani.
Ez csak akkor lehetséges, ha mindenki ismeri a saját magának járó és másoknak járó jogokat.
E rövid tanulmányokban megpróbáltuk összefoglalni és rövidített formában bemutatni azokat az elemi jogokat, melyek segítségével eleget tehetünk Allāh  előírásainak, a Próféta sunnajának, s így nagyobb megértés és béke fog a muzulmánok között uralkodni.

A magasztos Allāh  jogainak tiszteletben tartása.
/A hívő Allāh  iránti kötelessége./

Az e kategóriába tartozó jogok a legnemesebbek, a legfennköltebbek. Mindenki számára fenntartás nélkül kötelezőek, gondolkodás és megkérdezés nélkül teljesítendők, mivel ezek a Teremtő /háliq/, a mindent Birtokló /málik/, a dolgokat elrendező /mudabbir/ Úré.
Jogok, melyeknek Birtokosa által jött létre az Ég és a Föld, minden teremtett az Ő teremtése, mit emberi ésszel föl nem fogható bölcsességgel előre elrendezett és mindezeknek határt szabott.
Allāh  jogai, aki a semmiből teremtett téged, óvott, táplált mikor még csak édesanyád méhében voltál, s születésed után is hasonló kegyelemmel gondoskodott rólad: Allāh  hozott elő beneteket anyátok méhéből, úgy, ahogy nem tudtatok meg semmit. És adott nektekhallást, látást és sziveket. Talán hálásak lesztek (Korán, 16:78)

Ha csak egy pillanatra is levenné rólad tekintetét és elfordítaná kegyét rólad, azonnal elpusztulnál, s mindezért nem kér tőled semmit, sőt Ő ad neked: Nem kívánunk gondoskodást tőled. Mi gondoskodunk rólad.(Korán, 20:132)

A te feladatod Vele szemben csak az, hogy csak őt imádd, csak Őbenne higgy, ne állíts mellé társakat. Ezt kéri tőled, de ennek a haszna is hozzád tér vissza: A dzsinneket és az embereket azért teremtettem, hogy engem szolgáljanak. Nem kívánom, hogy gondoskodjanak rólam és nem kívánom, hogy tápláljanak engem. Allāh a gondoskodó, Övé az erő és Ő a szilárd támasz.    (Korán, 51:56-58)

Azt kéri tőled, alázatos és engedelmes szolgája légy /acbd/, engedelmeskedve előírásainak, elkerülve azt, amit megtiltott.
Képzelj el egy embert, aki neked nagyon segített és mindent megadott, te annak elfogadnád a parancsait a szeme láttára? Biztos, hogy igen.Hát akkor Allāhhal szemben hogy mersz olyat követni, amit Ő megtiltott, miközben Ő mindent lát és hall.

Bármi kegyben van részetek, az Allāhtól való. Aztán ha balsors sújt benneteket, hozzá kiáltotok segítségért. (Korán, 16:53)

És szálljatok harcba Allāhért a harc érdeme szerint! Ő titeket választott ki. És Ő nem szabott ki rátok a vallásban semmi olyat, ami terhes lenne nektek: atyátok, Ábrahám vallását szabta ki. Ő nevezett muszlimoknak benneteket, már korábban és most ebben a Koránban, hogy a küldött tanú legyen veletek szemben, ti pedig tanúk legyetek a többi emberrel szemben! Végezzétek el az Istentiszteletet, adjátok meg a zakát-ot (alamizsna), és védelmet keresve ragaszkodjatok Allāhhoz! Ő a ti pártfogótok. Milyen nagyszerű segítő. (Korán, 22:78)

A fenti idézetből világosan következik néhány kötelezettségünk Allāhhal szemben:
– az ima, ami által Allāh  eltörli a bűnöket, és magasabbra emel, ez mindenki kötelessége, képességei szerint: Féljétek hát Allāhot ahogyan csak tőletek telik. (Korán, 64:16)

A „képessége szerint” kifejezés mutatja nincs senki lehetetlenre kényszerítve: a Próféta -Allāh dicsérje és üdvözítse-  így szólt cImran bin al-Hussayn-hoz, amikor az beteg volt: „Imádkozz állva, ha nem vagy képes rá akkor ülve, ha arra sem, akkor oldaladra fordulva.” Imam Buhari.
– zakát: ez a vagyonod jelentéktelen részének a felajánlása a szükséget látó, szűkölködő muzulmánok számára, az úton lévőknek stb.
– egy havi böjt /siyam ramadan/ minden évben, de ez sem minden áron, mivel a Koránban ez áll: Ha pedig valaki úton van, akkor azonos számú másnapon kell böjtölnie. (Korán, 2:185)

Ha valaki pedig valami állandó betegsége miatt erre képtelen, minden egyes böjti napot a szegények táplálásával helyettesítheti.
– zarándoklat Mekkába /bayt haram/, a hívő életében egyszer, ha módja van rá.
Ezek Allāh  alapvető jogai velünk szemben.
Testvérem! Tartsd mindig szem előtt e könnyen teljesíthető kötelességeket, melyek jutalma felmérhetetlen, ha e szerint élsz, boldogulsz az evilágon és a túlvilágon is, és elkerülöd a tüzet, s a Paradicsomba jutsz: Akit éppen eltávolítanak a Pokol Tüzétől s a Paradicsomba vezetnek be, az diadalt aratott. Az evilági élet csupán csalóka holmi. (Korán, 3:185)

Allāh  prófétájával szembeni kötelesség.

Ez a legmagasztosabb feladata a teremtett lényeknek, embereknek, ezzel kapcsolatban így szólt a magasztos Allāh: Elküldtünk téged tanúnak /sahid/, örömhír-hozónak /mubassir/, és intőnek, hogy higyetek Allāhban és küldöttében és tiszteljétek őt. (Korán, 48:8-9)

E Quran vers ismeretében szükséges, hogy a próféta személyét, annak szeretetét a legelső helyre tegyük, önmagunk elé, sőt gyerekünk és szüleink szeretete elé. Egy prófétai hagyomány is ezt erősíti meg: „Addig egyikőtök sem lesz hívő míg kedvesebb nem leszek számára még a gyereke, szülője és az összes embernél is.” /Buhari és Muslim hagyomány gyüjteményéből./

A Prófétával szembeni kötelességünk tehát, hogy tiszteljük, becsüljük, nagyra értékeljük, de mindezt a megfelelő módon, anélkül, hogy megrövidítenénk vagy éppen ellenkezőleg túlzásba vinnénk személye iránti rajongásunkat. Életében tisztelték szokásait /sunna/ és személyét. Halála után tisztelendő a sunna-járól szóló híradás, és az Ő igaz törvénykezése. Aki ismeri milyen volt a Társak /szahába/ tisztelete a Prófétával -Allāh dicsérje és üdvözítse-  szemben, az tudja e kegyes emberek példáján okulva a helyes módot.
U‘rwa bin Mas‘ud egyszer így szólt a Qurays törzs vezetőihez, amikor azok elküldték őt a Prófétához -Allāh dicsérje és üdvözítse-  a Hudaybiyya-i szerződés kapcsán:
„Jártam a perzsa királynál, a római császárnál, a négusnál /etióp uralkodó/, de egyikük udvarában sem láttam az allatvalók részéről olyan mérvű tiszteletet, mint amilyennel a Prófétát a társai körülveszik. Ha parancsolt valamit, azonnal siettek azt teljesíteni. Ha elvégezte a rituális mosakodását /wudu/, igyekeztek szerezni a mosdóvizéből, ha beszélt elhallgattak.”
A Prófétával -Allāh dicsérje és üdvözítse-  szembeni kötelességünk továbbá: igaznak tartani és igazként elfogadni mindazt, amiről Ő tudósított – legyen akár szó a múlt vagy a jövő dolgairól – hasonlóképpen cselekedni, mint ahogyan Ő tett és elkerülni mindazt, amit Ő megtiltott.
Hinnünk kell abban, hogy az Ő vezetése a legtökéletesebb vezetés és az Ő törvénykezése a legtökéletesebb törvénykezés. Tudnunk kell azt, hogy nem létezik más törvény vagy rendszer mely felülmúlná azt, bármi legyen is az eredete.
Hudaybiyya: megegyezés a mekkai vezetők és Mohammed -Allāh dicsérje és üdvözítse-  között 628-ban, a következő évben elvégzendő zarándoklat lehetőségéről.

De nem, az Uradra! Mindaddig nem lesznek hívők, ameddig nem tesznek téged dontőbírának abban, ami vita tárgyát alkotja közöttük, nem éreznek veszélyezettséget a lelkükben amiatt, amit döntöttél, s teljes alázattal alá nem vetik magukat annak. (Korán, 4:65)

Mondd: ha szeretitek Allāhot, akkor kövessetek engem! Akkor Allāh szeretni fog benneteket és megbocsátja bűneiteket. Allāh megbocsájtó és könyörületes. (Korán, 3:31)

A Próféta -Allāh dicsérje és üdvözítse-  iránti kötelességünk közé számít továbbá az is, hogy megvédjük az ő törvénykezését és útmutatását, minden ember a képességeinek és a helyzetnek megfelelően kell, hogy cselekedjen. Ha az ellenfelek érvekkel és példákkal támadják a tanítást, ebben az esetben a védelme is hasonló módon, a tudás segítségével történik, érveik és példázataik cáfolatával, és azok hibás voltának a bemutatásával. Ha fegyverrel támadnak a tanítás ellen, úgy annak védelme is fegyverrel történik. Egyetlen muzulmán számára sem megengedett az, hogy ha hallja, hogy valaki a Próféta -Allāh dicsérje és üdvözítse-  tanítását vagy magát a Prófétát -Allāh dicsérje és üdvözítse-  támadja, ócsárolja, akkor ő hallgasson – miközben képes lenne annak védelmére.

A szülőkkel szembeni kötelességek

Senki sem tagadhatja a szülő fontosságát, magasabb rendű voltát a gyerekkel szemben, hiszen a szülők az „okok” a gyerek születésében. A gyereknek nagy felelősséggel és kötelességtudattal kell viseltetni a szülei iránt, mivel kis korától nevelik és nyugalma érdekében fáradoztak, és zavartalan álma fölött virrasztottak. Az anya gyermekét a testében hordja, és kilenc hónapig a saját egészsége rovására védelmezi, úgy ahogyan erről a Magasztos Allāh  is szól: Hiszen az édesanyja kínos-keservesen hordozta őt.     (Korán, 31:14)

Ezt követi a csecsemő gondozása, szoptatása majdnem 2 évig fáradság, törődés és nehézségek árán.
Ezalatt az apa a gyerek ellátásáért, élelmezéséért felel, kis korától egészen addig, míg nem képes önmagáról gondoskodni, mivel a gyerek egyedül képtelen élni. A fent említett dolgok miatt parancsolta meg a Magasztos Allāh  a gyereknek a szülei iránti tisztes bánásmódot és hálás viselkedést. Így szólt Allāh : Meghagytuk az embereknek a szüleivel kapcsolatban -hiszen édesanyja kínos-keservesen hordozta őt s az elválasztásig két év telt el, hogy légy hálás Nekem és szüleidnek! Hozzám jut el végül minden. (Korán, 31:14)
Majd így szólt továbbá: …és, hogy legyetek jók a szülőkhöz! Ha kettejük közül az egyik, vagy mindketten élemedett korba jutnak, ne mondd nekik azt hogy „pfuj!” és ne becsméreld őket, hanem tisztelettel beszélj velük! És terjeszd föléjük könyörületességből az alázatosság szárnyát és mondd: „Uram! Légy hozzájuk irgalmas, amiképpen ők felneveltek engem, amikor kicsi voltam. (Korán, 17:23-24)
Ez a Qurán vers világosan megmutatja a gyermek szülei iránti kötelességének a szükségességét, ennek hogyan kell megnyilvánulni? Tiszteletteljes beszédben, a gyerek cselekedeteiben anyagi és fizikai önfeláldozásban, de mindig szem előtt tartva azt, hogy ezen cselekedetek során ne kerüljünk olyan helyzetbe, amely Allāhhal szembeni engedetlenséghez vezetne /macsziya/, és saját magunknak se okozzunk ezáltal kárt.
Beszélj velük kedvesen, segíts nekik, állj a szolgálatukra mindig a megfelelő módon, és ne neheztelj rájuk ha már öregszenek vagy betegek és gyengék. Ne tekintsd ezt tehernek rád nézve az ő részükről, mert egyszer te is az ő helyükben leszel. Te is apa leszel – ahogyan szüleid is azokká lettek -, te is megöregszel a gyerekeid mellett, ha a hossszú élet rendeltetett a számodra, és öreg korodban szükséged lesz a gyerekeid tiszteletére és megbecsülésére, ahogyan a szüleidnek is szüksége volt a tiédre. Ha tisztelettel viseltettél irántuk, nagy jutalomban lesz részed és hasonló bánásmódban. Aki tiszteli szüleit, azt tisztelni fogják a gyermekei, aki szembe szegül, engedetlen szüleivel, azzal az ő gyermekei is engedetlenek lesznek. Ahogyan te ítélsz, úgy ítélnek meg téged is. A Magasztos Allāh  is magasra emelte a szülők jogait, hiszen az Őt és a Prófétáját -Allāh dicsérje és üdvözítse-  megillető jogok után közvetlenül ez következik.

Így szólt a Magasztos Allāh : Szolgáljatok Allāhot és ne állítsatok mellé semmit társként! Legyetek jók a szülőkhoz!  (Korán, 4:36)
És még: Légy hálás nekem és a szüleidnek. (Korán, 31:14)
Maga a Próféta is -Allāh dicsérje és üdvözítse-  nagyra értékelte a szülők tiszteletét, hiszen az Allāh  útján végzett hadakozás /dzsihád/ fölé emelte rangban azt. Erről azól Ibn Maszcug hagyománya: „Megkérdeztem a Prófétát, mely cselekedet a legkedvesebb Allāh  számára? Az ima ideje elején elvégzett ima” – válaszolta.
– Aztán mi következik?
– A szülők iránti tisztelet. – válaszolta.
– Aztán mi következik?
– Harc Allāh  útján. /dzsihád fi szabil Allāh /

E hagyomány Imam Buhari és Imam Muslim hagyomány gyűjteményeiben található.
Hát ez mutatja a szülők iránti viselkedést, amit sajnos nagyon sokan nem is tartanak be. Sokan nagyon rosszul bánnak a szülőkkel és nem is tartják őket tiszteletben. Azok meg fogják kapni a büntetésüket előbb vagy utóbb.

A gyermek jogai

Az arab gyerek szó magában foglalja mind a fiúkat, mind a lányokat, így a gyerekek iránti kötelesség mind a két nemre vonatkozik. A gyermek iránti kötelességek felsorolása nagyon hosszú lenne, ezért csak a legfontosabbakat említjük:
– nevelésük, aminek két legfontosabb alkotó eleme a vallásos nevelés és az erkölcsi nevelés. A Magasztos Allāh  erről így szólt: Ó ti hívők! Óvjátok meg magatokat és házatok népét egy olyan tűztől, melynek tűzelője az emberek és a kövek. (Korán, 66:6)
A Próféta -Allāh dicsérje és üdvözítse- pedig ezt mondta: „Mindegyikőtök őrző /szó szerint: pásztor/ és mindegyikőtök felelős a nyájáért. A férfi a háza népének őrzője és felelős érte.”
A szülők tehát a gyermek nevelésének a „gondnokai” és felelősséggel tartoznak érte a Feltámadás Napján.
Így szólt a Magasztos Allāh : Akik hittek, s  a leszármazottaik követték őket a hitükben, azokat egyesítjük majdan a leszármazottaikkal. És mi nem csorbítjuk semmiben a teteiket, érdemeiket. Mindenki a maga tetteinek a záloga. (Korán, 52:21)
A Prófétától származó hagyomány pedig ezt mondja: „Ha egy hívő meghal, az eddigi tetteinek a hatása megszakad, kivéve 3 dolgot: – működő adomány -, tudás, mely mások számára is hasznos /könyve/ -, hívő gyermeke, aki imádkozik érte.” Muszlim Imam gyűjteményéből.
A föntebb felsorolt dolgok mind a gyermek nevelés gyümölcsei. Ha jó nevelést kapott, akkor még a halál után is hasznos lesz a szülőknek.
A szülők gyakran hajlamosak semmibe venni gyermekük iránti kötelezettségüket, elfeledkeznek felelősségükről. Nem érdeklődnek gyermekeik fejlődéséről, barátairól, nem kérdezik meg hol tölti az idejét. Nem irányítják a jó és hasznos dolgok felé és nem tiltják el a káros dolgoktól, sokkal inkább lefoglalja őket a pénz utáni hajszájuk, sokkal inkább törődnek a vagyonuk gyarapításával, mintsem gyerekeikkel, holott gyerekeik iránti felelősségük előbbre való kellene, hogy legyen számukra.
Ahogy a szülőnek kötelessége gyermekének ruházása, táplálása, úgy az is a feladatai közé tartozik, hogy gyermekének lelki és szellemi szükségleteit a jó irányba terelje, hogy felkeltse gyermekében a tudás iránti vágyat, hogy lelkét megtöltse hittel és istenfélelemmel.
Továbbá a szülő feladatai közé tartozik még az is, hogy ellássa gyermekét, áldozzon rá – a megfelelő mértékben, anélkül, hogy túlzásba vinné – azokból az anyagi javakból, melyek Allāh  jóságából a rendelkezésére állnak, ezzel mintegy megköszönve Allāh  iránta való kegyét.
A gyermekek jogai közé tartozik még az is, hogy a szülők egyenlő mértékben lássák el őket, ajándékokkal, kedvességgel, ne engedjék meg az egyiknek azt, amit a másiknak megtiltanak, mert zsarnokság és bűn, Allāh  pedig nem szereti a bűnösöket. Ez a megkülönböztető bánásmód egyébként is a családi béke felomlásához vezet, ellenségeskedést szül a kiváltságos és a tilalom alá eső között, vagy talán a szülő és a valamitől megfosztott gyermeke között. Előfordul, hogy egyes szülők megkülönböztetett figyelemmel viseltetnek azon gyermekük iránt, aki nagyobb tisztelettel és hálával él velük szemben, azt akarják megjutalmazni. Ennek a megítélése nem a szülőre tartozik, Allāh  fogja a jutalmat adni ezért.
Imam Buhari és imam Muszlim jegyezte fel a következő hagyományt erre vonatkozóan: „Nucman bin Basír közlésében, mely így szól: – Az apja, Basír bin Scad megajándékozta őt – Nucmant – egy szolgálóval. Ezt ő elmondta a Prófétának, mire a Próféta a következőt kérdezte: – Vajon minden fiadnak hasonló ajándékot adtál?
– Nem. – Válaszolta az apa.
– Akkor vedd azt vissza
.”
Ugyan ennek a hagyománynak van egy másik variációja is, melynek a szövege ez: „Féljétek Allāhot és mérjetek egyenlő mércével gyermekeitek között.”
Allāh  Prófétája – Allāh  áldja meg és adjon neki örök üdvösséget – azt a tettet, amikor az apa az egyik gyerekét a másiknál jobban szereti, és ezt tetteivel is nyilvánvalóvá teszi, igazságtalanságnak /dzsawr/ nevezte. Az igazságtalanság pedig bűn /dzulm/ és tiltott dolog /harám/.
De ha arról van szó, hogy az egyiknek szüksége van valamire, míg a másiknak ugyanarra nincs szüksége – mint például iskolai írószerek, orvosi kezelés – és így kapja meg, ez nem számít megkülönböztetésnek a gyerekek között, és így jogos adománynak tekinthető /nafaqa/.
Ha ezeket a dolgokat a szülők betartják, akkor a gyerekek olyan jó nevelést kapnak, hogy majd visszaadják a szüleiknek, ha azoknak szükségük lesz rá.

A rokonság

A rokon, aki valamilyen fokon rokonságban van veled – mint például az apai nagybácsi, vagy az anyai nagybácsi, ezek gyerekei stb. – bizonyos jogokkal rendelkezik veled szemben, te pedig meghatározott kötelességeket tartozol betartani vele szemben. Ezen kötelességek mértéke függ a rokonság fokától.
Add meg a rokonoknak, ami meg illeti őket. (Korán, 17:26)
Legyek jók a szülőkhöz és a rokonokhoz…”  (Korán, 4:36)
A fenti két Korán vers értelmében, a rokonságnak kijár a tisztes bánásmód, az illendő beszéd, egymás kölcsönös segítése – szavakkal, tettekkel, és ha kell anyagilag is.
Ha elfordultok, vajon romlást okoztok-e a földön és elvágjátok-e a vérrokonség kötelékeit? Ők azok, akiket megátkozott Allāh, süketté tette őket és a tekintetüket elvakította. (Korán, 47:22-23)
Sokan manapság elfeledkeznek erről a kötelességről – rokonságról – s ezzel nyíltan Allāh  egyértelmű előírásaival szembe fordulnak.
Az emberek közül nagyon sokan vannak, akik rá se néznek a rokonaikra, sem felhívni, sem meglátogatni nem akarják őket. Ezért nagyon távol kerültek egymástól az emberek és elszakadtak azok a nemes emberi kapcsolatok.

A házaspár kötelességei

A házasság meghatározó változás az emberek életében, mely egy férfit és egy nőt köt össze. Ezzel mindkettőjüket kötelezi, hogy bizonyos jogokat és kötelességeket betartsanak egymással szemben /e kötelességek lehetnek fizikai, anyagi és társadalmiak/. A házastársakra nézve kötelező, hogy a másikat mindig a megfelelő módon kell kezelni, az őt megillető jogok nem szenvedhetnek csorbát. Mindezt türelmesen, sok-sok megértéssel kell tenni. Erről így szólt a Magasztos Allāh :
És bánjatok illendő módon velük. (Korán, 4:19)
És továbbá: Az asszonyokat ugyanaz a jog   szerinti bánásmód illeti meg, férjük részéről, mint amivel ők tartoznak férjüknek. A férfiak azonban egy fokkal fölöttük állnak.(Korán, 2:228)
Ha mindezt figyelembe veszik mind a ketten, életük boldog lesz, a megértés fog közöttük uralkodni. Ha viszont nem, akkor a széthúzás, a viszály és veszekedés lesz az úr.
Sokat beszélt Mohamed Próféta /Allāh  áldása és békéje legyen rá/ a nő jogairól. Azt mondta: „Bánjatok jól a nőkkel, ugyanis a nő egy ferde bordából teremtődött. És ha az ember el akarja igazítani, akkor eltöri. Tehát bánjatok jól a nőkkel.” Buharitól és Muslimtól.
A Próféta azt is mondta: „Ne gyűlölje a hívő férfi a hívő nőt valamilyen viselkedése miatt. Mert ha ez a viselkedés nem is tetszik neki, akkor majd tetszeni fog egy másik.” Imám Muslim.
Ezekben a hagyományokban a Próféta megmutatta a bánásmódot a feleségekkel szemben. De sok férj a tökéletes feleséget akarja és olyan nincs, ahogyan nincs tökéletes férj sem. Azért a férjnek el kell néznie minden rosszat, amit a feleség csinál, amennyiben az nem szegül szembe a vallással.
A férj kötelessége a feleségével szemben:
 A férj kötelességei közé tartozik hogy a feleségét ellássa élelemmel, itallal, ruhával, lakóhellyel stb., mivel a Magasztos Allāh  erről így rendelkezett: A gyermek apjának kötelessége megfelelő módon eltartani és ruházattal ellátni az anyákat. (Korán, 2:233)
Megkérdezték a Prófétát /Allāh  áldása és békéje legyen rá/ mi a kötelességünk a feleségünkkel szemben? A Próféta azt mondta: „Hogy ellásd őt is, ha te ellátod magad, és ruházd őt is, ha te ruházod magad, és ne verd az arcát, és ne szidd le és ne hagyd el a házát büntetésképpen.”
A feleség jogai közül való az is, hogy a férjnek igazságot kell teremtenie közte és a másik felesége közt, amennyiben van. Ruházattal, ellátással, házzal és mindenben, amiben tud igazságot teremteni. De ha nem tud, akkor tilos másik feleséget elvenni, erről Allāh  azt mondta: …akkor házasodjatok meg a néktek tetsző nőkkel: ketesével, hármasával, négyesével! Ám ha féltek, hogy nem tudtok igazságosak lenni hozzájuk, akkor vegyetek feleségül csak egyet. (Korán, 4:3)
Tehát az, hogy „… vegyetek feleségül csak egyet” azt jelenti, hogy az aki igazságot nem tud teremteni, például a szeretetben, ami a szívben van, ilyenkor nem szabad, hogy kimutassa azt nekik vagy mondja bármelyiknek, hogy őt jobban szereti a másiknál.
A feleség kötelességei a férjével szemben:
 A férj jogai nagyobb súllyal bírnak, mivel a Magasztos Allāh  erről így rendelkezett:
Az asszonyokat ugyanaz a jog szerinti  bánásmód illeti meg férjük részéről, mint amivel ők tartoznak férjüknek.(Korán, 2:228)
És még:  A férfiak fölötte állnak a nőnek, mivel Allāh előnyben részesített közülük egyeseket másokkal szemben, s amiatt, amit javaikból a nőkre költenek. (Korán, 4:34)
A feleség kötelessége tehát, hogy engedelmeskedjen férjének, de ezt úgy kell tennie, hogy Allāh  előírásait és parancsait ne szegje meg. Továbbá őrizze meg férje titkát, és őrködjön annak vagyona felett. A feleség köteles továbbá eleget tenni házastársi kötelezettségének, ha a férje hívja. Erről egy prófétai hagyomány így elmékezik meg: „Ha egy férfi a feleségét hívja az ágyába, és az – a nő – azt megtagadja, és emiatt a férj mérgesen tölti az éjszakát, azt a nőt az angyalok reggelig szidalmazzák.”
Ide tartozik még az is, hogy a feleség nem tehet olyasvalamit, ami a férjének a vágyakozását utána csökkentené, még ha az a dolog önként vállalt kegyes cselekedet is /tatawwuc/. Erre is egy prófétai hagyomány adja meg a magyarázatot: „Tilos a feleség számára az önkéntes böjtölés, ha otthon van a férje, és csak az ő beleegyezésével. És a férje házába is csak annak engedélyével engedhet be valakit.”
Egy – Imam Ibn Madzsa és Imam Tirmidi által megőrzött – hagyomány szerint a Próféta feltételül szabta a feleség Paradicsomba való jutásának, hogy a férje elégedett volt-e vele, mely így szól: „Ha bármely asszony meghal, s férje kedvelte, elégedett volt vele, örömét lelte benne /radiacanha/, a feleség a Paradicsomba jut.”

Az alattvalók és a vezetők kötelességei

Vezetőnek tekintjük azokat, akik a muzulmánok ügyének intézését magukra vállalják. Legyen az egy speciális feladat, mint például az államfő, vagy egy bizonyos intézmény vezetője, vagy egy bizonyos feladatra kijelölt személy. Nos, e vezetőknek kötelességeik vannak az alattvalókkal szemben, de ugyanakkor az allatvalóknak is be kell tartaniuk a rájuk nézve kötelező dolgokat a vezetőkkel szemben. A vezető és az alattvaló együttműködése csak a kölcsönös figyelem, egymás iránti tisztelet talaján valósulhat meg. Jó szándékú tolmácsokkal kell egymást segíteniük, figyelmeztetni a másikat ha letér az igaz útról. Mindezt a vallás előírásainak legmesszebbmenőkig történő figyelembe vételével kell végrehajtani, ezáltal úgy az evilági mint a túlvilági boldogulás is biztosítva lesz. Példának mindig álljon a szemünk előtt a Próféta -Allāh dicsérje és üdvözítse- életvitele, melyben a vezető és az alattvaló is megtalálhatja a maga számára követendő utat.
A vezetők, a megbízottak felelőssége a nagyobb, hiszen az ő döntéseiktől függ, hogy a rájuk bízott feladatot az alattvalók milyen módon tudják teljesíteni. Ezért fontos, hogy az alattvalók kövessék vezetőik utasításait, de csak akkor, ha az összhangban van a Quran és a Próféta hagyományával. Ellenkező esetben, vagyis ha szembeszegülnek a vezetőik utasításaival, akkor a szervezetlenség, a káosz üti fel a fejét a társadalomban. A Magasztos Allāh  erre nézve a következő utasítást küldte az embereknek: Ti hívők! Engedelmeskedjetek Allāhnak, és engedelmeskedjetek a Prófétának, és azoknak, akik jogosultak közületek a parancsolásra. (Korán, 4:59)
A prófétai hagyomány erről a következőt tanítja: „A muzulmán férfi kötelessége, hogy meghallgassa és engedelmeskedjen a vezetőinek, akár tetszik a döntés akár nem /as-samc wa at-taca/, kivéve ha az nyílt ellenszegülést tartalmaz Allāh hal szemben.

A szomszédok jogai

A szomszédodnak jogai vannak veled szemben és neked kötelességeid vele szemben. Ha a szomszédod rokonod is és muzulmán is, akkor te háromszoros kötelezettséggel tartozol neki: a szomszédság joga, a rokonság joga, és az iszlám joga okán. Ha muzulmán de nem rokon, akkor csak kétszeres /szomszédság, iszlám/, ugyancsak kétszeres, ha rokon, de nem muzulmán /szomszédság, rokonság/. Végezetül, ha se nem rokon, se nem muzulmán, akkor csak a szomszédság joga jár neki.”
Imam al-Bazzar jegyezte föl ezt a hagyományt.
A Magasztos Allāh  a szomszédságról így szól a Koránban:
Legyetek jók a szülőkhöz, a rokonokhoz, az árvákhoz, a szegényekhez, a rokon-szomszédhoz és az idegenből jött szomszédhoz. (Korán, 4:36)
A prófétai hagyomány viszont arról így szól: „Gibril (Gábriel angyal) addig mondta nekem a szomszédot, míg a végén azt hittem, hogy örökölhet engem.”
Miben nyilvánuljon meg ez a jóság?
Mindenekelőtt szavakban, illendő módon kell mindig a szomszédhoz fordulni. A segítő szándék vezessen mindig a szomszédoddal kapcsolatban, de tettekkel is járulj hozzá, hogy fenntartsd a jó viszonyt és elkerüld az ellenségeskedést. A prófétai hagyomány ezt így fogalmazza meg: „Ha valaki hisz Allāh ban és az Utolsó Itélet Napjában, az illendő módon viselkedjen a szomszédjával. Ha levest főz, tegyen bele több vizet, hogy tudjon a szomszédjának is adni.”
Továbbá a szomszédság kötelességei közé tartozik az is, hogy segíteni kell a baj elhárításában is, ha a szomszéd szorult helyzetbe kerül. Szavakkal és tettekkel is segíteni kell rajta. „Allāh ra mondom nem hívő, Allāh ra mondom nem hívő, Allāh ra mondom nem hívő, az aki nem siet a sorscsapás sújtotta szomszédja segítségére.”
Prófétai hagyomány imam Buhari gyűjteményéből.
Manapság az emberek hajlamosak a fenti kötelességeket figyelmen kívül hagyni, ezáltal nyíltan szembe szállnak azzal, amit Allāh  feladatul rótt az Ő híveire és azzal amit a Próféta tanított.

A muzulmánok egymással szembeni kötelességei

Ezen jogok felsorolása lehetetlen lenne ilyen kis helyen, ezért csak azokat említjük itt meg, melyek vagy imam Muslim, vagy imam Buhari hagyomány gyűjteményeiben helyet kaptak.
Az egyik prófétai hagyomány így szól: „Muzulmánnak muzulmánnal szemben hat kötelessége van. Ha találkozol vele, köszöntsd őt, ha hív vagy kér téged, akkor igennel felelj, ha tanácsot kér tőled, akkor adj neki jó tanácsot, ha tüsszent és utána mondta azt, hogy „hála legyen Allāhnak /al-hamdu lillah/”, akkor válaszolj /tasmít/ „Allāh  könyörüljön rajtad /yarhamukállah/”, ha megbetegszik, akkor látogasd meg, ha meghal, akkor kísérd el a halottas menetét.” Imam Muslimtól.
Az itt leírt hagyományból az első kötelesség a köszöntés.
A köszöntés /salam/ jól megalapozott hagyomány, elismert /sunna mu’akkada/, melynek célja a jó viszony, a harmónia és az egymás iránt érzett őszinte megbecsülés fenntartása. Erre utal a Prófétának azon kijelentése, mely szerint: „Allāhra mondom nem juttok addig be a Paradicsomba /dzsanna/, míg nem lesztek hívők /mu’minum/, és nem lesztek addig hívők, míg nem tisztelitek egymást. Vajon nem tudósítottalak-e benneteket arról a dologról, amit ha megtesztek, az az egymás iránti tiszteletet és szeretetet fogja jelképezni. Ez nem más, mint egymás köszöntése.”
A Próféta -Allāh dicsérje és üdvözítse- maga is mindig a köszöntéssel kezdte, ha valakivel találkozott, még a tőle fiatalabbaknak is előre köszönt, ha elment mellettük.
A köszönést illetően az a szokás, hogy a fiatalabb köszönti az idősebbet, a kisebb csoport a nagyobbat, a valamilyen járművön utazó a gyalogost. Ha viszont az, akinek kötelessége lenne előre köszönni, nem teszi azt meg, úgy tegye ezt meg a másik, hogy a köszöntés ne vesszen el, és a sunna fenntartassék.
A‘mmar bin Yasir mondása is a köszönés fontosságát hangsúlyozza: „Ha a következő három dolog megvan az emberben, tökéletesebbé teheti a hitét: igazságosság, mások köszöntése, adakozás a szegény ember részére.
Fontos még megemlíteni, hogy ha a köszönés kezdeményezése követendő hagyomány /sunna/, akkor annak viszonzása a közösségre nézve kötelező /fard kifaya/. Például ha valaki egy csoportot köszönt és a csoportból egy valaki viszonozza a köszönést, annak az egynek a köszönése elégséges, helyettesíti a többiekét is. A Magasztos Allāh  erről így szólt:
Ha illendő köszöntéssel köszöntenek benneteket, akkor még szebben köszönjetek vissza, vagy úgy viszonozzátok, ahogyan titeket üdvözöltek.(Korán, 4:86)

Ennek értelmében nem megfelelő az „as-szalamu ‘alaykum” /béke veled/ köszönésre az „ahlan wa szahlan” /isten hozott/ válasz, mert ez se nem szebb, se nem egyenlő vele. Ha valaki úgy köszön, hogy „as-szalamu ‘alaykum„, legyen a válaszotok „wa ‘alaykum as-salam” /és béke veled is./. Ha „ahlan„-t köszön, köszönj hasonlóan. A hagyományban említett második kötelesség: „Ha hív téged, fogadd el!” Vagyis ha a házába hív valami étkezésre vagy valami másért, akkor ne utasítsd vissza. A meghívás elfogadása követendő hagyomány /sunna mu‘akkada/. Kivétel ezalól az esküvői lakomára való meghívás, aminek az elfogadása minden körülmények között kötelező, bizonyos feltételek mellett. A legfontosabb azok közül, hogy ne legyen olyan valami az esküvőn, mely a vallással szembe szegülne.
Szintén ebbe a „ha hív téged” kategóriába tartozik az a kötelesség is, hogy az egyik muzulmánnak segítenie kell a másik muzulmánt, ha erre az megkéri, amint egy másik hagyomány is utal rá: „Az egyik hívő viszonya a másikhoz olyan, mint egy fal téglái, szorosan fogják egymást.
A fenti hagyomány harmadik kötelessége:
Ha tanácsot kér tőled, úgy adj neki tanácsot!” Vagyis ha hozzád fordul, akkor abban a dologban jó tanáccsal segíts rajta, mivel ez is a hit része, ahogyan a Próféta mondta: „A tanács az a vallásból van, a tanács Allāh nak, a Szent Könyvének, a Prófétának, a muzulmán vezetőknek és az átlagos embereknek.” Imam Muslimtól.
Ha nem is jön el hozzád, hogy tanácsot kérjen, de látod, hogy valami káros /darar/ vagy bűnös dolog /itm/ veszi körül, vagy valami ilyesmit csinál, akkor kötelességed figyelmeztetni és tanáccsal segíteni, mert ez a káros és megvetett /munkar/ dolgok elhárítását jelenti. Ha azt látod, hogy van hasznosabb dolog is amit csinálhatna, de semmi káros és ártó dolog nincs abban, amit éppen csinál, akkor nem kell tanáccsal segítened, csak akkor, ha kéri.
A hagyományban említett negyedik kötelesség:
Ha tüsszent valaki és közvetlenül utána hálát ad Allāh nak /hamada Allāh /, akkor mondd te is „yarhamuka’llah„. Ennek a válasz adásnak a neve: tasmit, /Allāh  könyörüljön rajtad/. Ha viszont nem mondd semmit, akkor neked sem kell semmit mondani.
Erre válaszolni is kell: „yahdikum Allāh  wa yuslihu bállakum„.
Ha továbbra is tüsszög, akkor háromszor kell ezt neki mondani, majd a negyedikben a „yarhamuka’llah” helyett „‘afakAllāh „.
A hagyomány ötödik kötelessége:
Ha megbetegszik, meg kell látogatni.” Ez az ő – a beteg – joga a többi muzulmánnal szemben. Az, hogy milyen időközökben kell meglátogatni, az függ a beteg állapotától és a betegségtől. Szokás a beteget látogató számára, hogy a beteg állapota felől érdeklődjön, miközben megpróbálja reménnyel és bizakodással eltölteni a beteget. Ajánlatos bátorítani kegyes mondásokkal, mint például: „E betegséged által nagy jótéteményre számíthatsz Allāh tól – mivel Allāh  e betegséged által eltávolítja rólad a bűneidet, tévedéseidet /hataya/, és eltörli általa a rossz cselekedeteidet /szayyae’at/.” Ezt sok fohász, ima és bűnbocsánat kérés kell, hogy kövesse.
A hagyomány hatodik kötelessége:
Ha meghal egy hívő, illő a halottas menetet elkísérni.”
Erre utal a Prófétának egy hagyománya: „Ha valaki elkíséri a halottas menetet egészen addig, míg elmondják az imát a halottra – jutalmat kap Allāh tól. Annyi jó pontot, mint Uhud hegy /nagy hegy Medinában/, ha addig marad míg el is temetik, akkor az előző jutalom kétszeresét kapja meg.”
E hagyomány lezárásához még érdemes annyit megemlíteni, hogy minden muzulmán köteles a másik muzulmán testvéréről a bajt elhárítani, a muzulmánok zaklatását megakadályozni, ahogyan erről a Magasztos Allāh  is megemlékezett:  És akik zaklatják a hívő férfiakat és nőket anélkül, hogy azok rászolgáltak volna, azok gyalázatot és nyilvánvaló vétket vettek magokra. (Korán, 33:58)
A prófétai tanítás értelmében is e szerint kell élnünk:
Ne gyűlöljétek egymást, ne hagyjátok el egymást és testvérek legyetek. A muszlim a másik muszlim testvére: ne alázza meg, ne utasítsa el és ne nézze le. Az ember elég rossz, ha csak lenézi a testvérét. Egyik muzulmán a másik muzulmán számára szent és sérthetetlen, ugyanúgy élete és vagyona.” Imam Muslim.
A muzulmánok egymás közötti rendező elvének mindenkor azt a prófétai hagyományt kell tekinteni, mely így szól: „Al-muslimu ahu l-muslim„, vagyis „a muzulmán a muzulmánnask testvére„.

 

A nem muzulmánokkal szembeni kötelesség

Ebbe a kategóriába az összes nem muzulmán – hitetlen – beletartozik, ezek négy csoportra oszthatók:
-harbi- abszolút hitetlen, az iszlám ellenségei -, ezekkel szemben semmiféle kötelesség nem terheli a muzulmánokat.
-muszta’min- egy bizonyos időszakra védettséggel „’áman” rendelkezők, őket az „’áman” érvényességéig adott időben és helyen meg kell védeni. Erről így szólt a Magasztos Allāh :  És ha egy pogány védelmet kér tőled, akkor nyújts neki védelmet, hogy meghalgassa Allāh szavát! Azután jutassd el őt biztonságos helyre! (Korán, 9:6)
– mu‘ahid – szerződéssel, egyességgel muzulmán földön tartózkodók
– a szerződés időtartamáig védelmet élvezők, ha azt betartják és nem sértik vallásunkat. Erről így rendelkezett a Magasztos Allāh :   Kivéve azokat a pogányokat, akikkel egyezséget kötöttek, és akik nem rövidítettek meg benneteket semmiben és nem segítettek senkit ellenetek. Velük szemben be kell tartanotok a megállapodásotokat a velük megszabott határidőig! Allāh  szereti az istenfélőket.  (Korán, 9:4)
És még:   Ám ha azután, hogy egyezséget kötöttetek, megszegik esküjüket és rágalmazzák a vallásotokat, akkor harcoljatok ellenük mint a hitetlenség mintaképei ellen! Számukra nem létezik esküvés.  (Korán, 9:12)
dimmi – fejadó ellenében muzulmán területen élők – ők rendelkeznek a legtöbb joggal a négy kategóriából, de őket már kötelességek is terhelik. A muzulmán vezetőnek az iszlám törvényei szerint kell róluk ítélni, a Quranban előírt büntetések – hadd /hudud/ – is vonatkoznak rájuk. És ha rosszat követnek el, ami az ő könyvükben meg van tiltva, akkor is el kell őket ítélni, kötelező számukra, hogy ruhájukban is jól el lehessen különíteni őket a muzulmánoktól. Tilos számukra bármilyen iszlámra káros dolog emlegetése, terjesztése. Tilos továbbá vallásuk jelvényeinek a viselése, mint például a harang, vagy a kereszt.
A dimmi-vel foglalkozó előírások megtalálhatók a tudósok könyveiben, ezért ezzel itt tovább nem foglalkozunk.

 

Utóirat

Hála legyen Allāh nak, a Világok Urának, és áldja meg a Prófétánkat Mohammadot, a háza népét, társait!
Figyelmeztetés: E jogok és kötelességek szem előtt tartása eredményezheti a muzulmánok közötti szeretetet és megértést, melyek megszüntetik az ellenségeskedést, az egymás iránti gyűlölködést, továbbá segít a rossz eltörlésében és a jó cselekedetek megsokszorosításában, fokokkal megasabbra emeli a hívőt.
Allāh  adjon nekünk erőt és kitartást ezekhez! Allāh  áldja meg Prófétánkat Mohammadot és adjon neki örök üdvösséget!!!

Hiteles információk az Iszlámról