2) Az ima „Szalát”
3) Az alamizsna „Zakát”
4) A böjt „Szijám”
5) Zarándoklat „Haddzs”
Ezek alkotják a muszlim élet vázát: hit, ima, törődés a nélkülözőkkel, öntisztítás, és a zarándoklat Mekkába annak, aki képes rá.
1) A TANÚSÁGTÉTEL (SAHÁDATAYN)
Nincs más isten (, aki méltó az imádatra), csak az egy igaz Isten és Mohammed az Ő küldötte. A hitnek ez a kinyilvánítása a Saháda, egy egyszerű formula, amit minden hithű ember kinyilvánít. Arabul az első rész lá iláha illa Allah – „nincs más isten az egy igaz Istenen kívül”; iláha (isten) minden olyan dologra utal, amit Isten helyére próbálunk állítani – pénz, hatalom, ilyesmi. Ezután következik illa Allah: „kivéve Istent”, minden teremtés forrását. A saháda második része Mohammed raszúl Allah, „Mohammed az Isten küldötte”. Az útmutatás üzenete egy közülünk való emberen keresztül jött el.
Szalát a neve a kötelező imáknak, melyeket naponta ötször végzünk el, és közvetlen kapcsolat az imádkozó és az Isten között. Nincs hierarchikus hatalmi rendszer az Iszlámban és nincsenek papok, így az imákat egy tanult ember vezeti, aki a legjobban tudja (fejből) a Koránt és a közösség elfogadja. Ez az öt ima tartalmaz verseket (ájákat) a Koránból, és egyéb dolgokat a kinyilatkoztatás nyelvén, arabul, de a személyes kérés történhet valakinek a saját anyanyelvén is.
Az imák: hajnali, déli, délutáni, naplementi és esti imáknak nevezzük, és ez meghatározza az egész nap ütemét. Bár az kívánatosabb ha az ember a mecsetben imádkozik, egy muszlim majdnem mindenhol imádkozhat, akár a mezőn, az irodában, gyárban és egyetemen is. A muszlim világ látogatói meglepődnek a mindennapi élet számtalan imáján.
Az imárahívás fordítása a következő:
Imárahívás az Abiquiu mecsetben.
Isten a Legnagyobb, Isten a Legnagyobb.
Isten a Legnagyobb, Isten a Legnagyobb.
Tanúsítom, hogy nincs más isten Allahon kívül.
Tanúsítom, hogy nincs más isten Allahon kívül.
Tanúsítom, hogy Mohammed Isten küldötte.
Tanúsítom, hogy Mohammed Isten küldötte.
Gyertek imádkozni! Gyertek imádkozni!
Gyertek a boldogulásra (az evilágon és a túlvilágon)! Gyertek a boldogulásra!
Isten a Legnagyobb, Isten a Legnagyobb.
Nincs más isten Allahon kívül.
A legfontosabb elvek egyike az Iszlámban az, hogy minden dolog Allahtól származik, és a vagyon az emberekre van bízva. A zakát szó „tisztítást” és „gyarapodást” jelent. A saját tulajdonunk megtisztul azáltal, hogy egy részét félretesszük a nélkülözők számára, és ez a lefaragás, – akár a növények metszése – egyensúlyba hoz és új növekedést okoz.
Minden muszlim saját magának számolja a zakátot. Ez évente az egy hold-évig álló készpénz után annak két és fél százalékát teszi ki.
Az istenfélő ember ezenkívül még annyit ad, amennyiben szadaqa-ként örömét leli, és ezt jobb titokban tenni. Ezt a szót általában „önkéntes adomány”-nak szokták fordítani, de tágabb értelmezése is van. A Próféta – béke legyen vele – azt mondta, „rámosolyogni a testvéredre, az is jótékonyság”.
A Próféta – béke legyen vele – mondta, „a jótékonyság minden muszlim szüksége”. Megkérdezték tőle: „Mi van akkor, ha valakinek nincsen semmije?” A Próféta azt felelte: „A két kezével dolgozzon a haszonért és abból adjon valamit jótékonyságként.” A társai megkérdezték: „Mi van, ha nem tud dolgozni?” A Próféta azt mondta: „Akkor segítsen a szegény és nélkülöző embereknek.” A társai tovább faggatták: „Mi van, ha még ezt sem képes megtenni?” A Próféta az mondta: „Ösztönözzön másokat a jócselekedetekre.” A társai azt mondták: „Mi van ha ennek is híján van?” A Próféta azt mondta: „Fogja vissza magát attól, hogy gonoszságot műveljen. Ez szintén jótékonyság.”
Minden év Ramadán havában a muszlimok böjtölnek hajnalhasadástól napnyugtáig, tartózkodva az ételtől, italtól és szexuális érintkezéstől. Azok, akik betegek, öregek vagy átutazóban vannak, és az asszonyok, akik várandósak vagy szoptatnak engedélyt kaptak, hogy megtörjék a böjtöt és azonos számú napot böjtöljenek az év egy későbbi pontján. Ha fizikailag képtelenek erre, akkor egy nélkülöző embert kell etetniük minden egyes elmulasztott napért. A gyerekeknek serdülőkoruktól kötelező a böjt (és az imádkozás), bár sokan korábban elkezdik.
Annak ellenére, hogy a böjtből főként az egészségügyi előnyök származnak, mégis leginkább az öntisztítás eszközeként tartják számon. Azzal, hogy megvonja magától a világi kényelmet, még ha egy rövid idore is, a böjtölő valódi együttérzést nyer az éhezőkkel, miként a lelki életében is gyarapodik.
Az éves megrendezésű zarándoklat – a Haddzs – csak azokra nézve kötelező, akik ezt mind fizikailag, mind anyagilag megtenni képesek. Mindazonáltal körülbelül 2 millió ember látogat el Mekkába minden évben a világ minden tájáról páratlan alkalmat biztosítva a különböző nemzetek embereinek a találkozásra. Igaz Mekka mindig tele van látogatókkal, az évenkénti Haddzs csak az Iszlám év tizenkettedik hónapján kezdődik (amit a hold pályája alapján számolnak és nem a napén, így a Haddsz és a Ramadán valamikor nyárra esik, valamikor télre). A zarándokok speciális öltözéket viselnek: egy egyszerű ruhát, ami mentes minden osztályra vagy kultúrára jellemző megkülönböztetéstől, így mindannyian egyenlőként állnak Isten színe előtt.
A Haddzs szertartása, ami ábrahámi eredetű, magába foglalja Ká’ba kő körüli hétszeri körbejárást, valamint a Safa és Marwa dombok közötti út hétszeri megtételét, ahogy azt Hágár is tette vízért kutatva. Ezután a zarándokok összegyűlnek Arafa széles síkságán és imába kezdenek Isten bocsánatáért, amiben gyakran gondolnak az Utolsó Ítélet közeledtére.
A korábbi századokban a Haddzs fáradtságos vállalkozás volt. Ma azonban Szaúd-Arábia emberek millióit látja el vízzel, modern szállítással és a legkorszerűbb egészségügyi adottságokkal.
A Haddzs végét egy hatalmas ünnepség, az ’Íd-ul-Adha jelzi, amit imákkal és ajándékozással ünnepelnek a muszlim közösségek világszerte. Ez és az ’Íd-ul-Fitr, ami a Ramadán végének ünnepnapja, a két fő ünnep a Muszlim naptárban.