Allahban való hit a teljes meggyőződést jelenti, hogy Allah mindenek az Istene, Királya és Teremtője, Ő az egyetlen, aki megérdemli, hogy Őt egyedül imádjuk: Neki imádkozunk, fohászkodunk, Benne reménykedünk, Tőle félünk, Neki alázkodunk, és Neki engedelmeskedünk. Őt illeti az összes tökéletes tulajdonság és Ő bármilyen hiánytól mentes.

Hiszünk abban, hogy Ő az egyetlen igaz Isten, Rajta kívül nincs más Isten, Őt áhítatosan szolgáljuk, és csak Ő Hozzá fordulunk segítségért és bűnbocsánatért mindenféle közbenjáró és közvetítő nélkül.

Hiszünk Allah uraságában, Rajta kívül nincs más úr, Allah istenségében, Rajta kívül nincs más isten, és Allah, neveinek és tulajdonságainak tökéletességében, Rajta kívül nincs tökéletes. Csak így lehet valaki hívő.

Az igaz egyistenhit négy követelményt foglal magában:

1. Hit a Magasztos Isten létezésében

A magasztos Allah létezésében való hit az összes hitkérdés alapja, hiszen ez az első dolog, amelyre fel kell hívni a figyelmet. Az Ő létezésére a következő dolgok utalnak:

1. Allah létének a megismerése a fitra (az ember belsőjében rejtőző veleszületett tulajdonság) által: Nincs olyan ember, akinek ne volna erősebb belső érzése az éhség és a szomjúság érzésénél arról, hogy Ő teremtmény és van teremtője, és annak a világnak, amelyet észlel, van létrehozója. Az ember lelkében, belsőjében, lelkiismeretében időközönként kiáltások hallatszanak, hogy téged emberré Isten formált, te Isten teremtménye vagy. Az emberi történelem legrégebbi koraiból fennmaradt leletek is arról tanúskodnak, hogy az emberiségnek nem volt egy pillanata sem, hogy ne lett volna valamiféle istenképzete, mindenhol és minden korban választott magának istent, így van ez napjainkban is a föld bármely pontján járjunk is, a sivatagban vagy városias kultúrában, az emberek mindenhol hisznek valamiféle istenben és szolgálják. Mindez arra mutat, hogy az istenképzet mélyen az emberi lélekben gyökerezik; van valami, ami arra készteti az emberi lelket, hogy istent szolgáljon, istent válasszon magának.
2. Allah létének ésszel való megismerése az Ő jelei által: „Az egek és a föld megteremtésében; az éjszaka és a nappal váltakozásában; a hajókban, amelyek sietve haladnak a tengeren, [szállítva] azt, ami hasznos az embereknek; abban, hogy Allah vizet bocsát le az égből, és újjáéleszti vele a földet, miután az már meghalt, és amelyet mindenfajta állattal szór tele; a szelek forgandóságában;, a felhőkben, amelyek az ég és a föld között szolgálni kényszerülnek – mindebben jelek vannak egy olyan nép számára, amely használja az eszét.” (Korán 2: 164). Bizonyára az, aki megfigyeli, hogyan fúj a szél, esik az eső, hogyan mozognak a csillagok az égen, hogyan váltakoznak az évszakok, a nappal és az éjszaka, hogyan érik a gyümölcs, a vetés egy folytonos elv hatása alatt, az látja, hogyan egyesül a sok különböző erő, hogy együttesen fejtsék ki hatásukat a rendszerben, s látja ennek a törvénynek és törvényszerűségnek a nagyszerűségét abból a szempontból is, hogy egy adott időben, hogyan történnek meg a különböző események, történések, milyen kölcsönös hatások fordulnak elő, késedelem nélkül. Nem lehet úgy értelmezni ezt a hatalmas világot, és ezt a tervezett, formált, precízen szabott világegyetemet, hogy a véletlen szüleménye lenne, vagy a dolgok esetleges egybeesése folytán jött volna létre. Az sem lehet, hogy saját magát teremtette meg, mivel létezése előtt nem létezett. Hogyan lehetséges, hogy egy semmi, vagy a semmi teremtő legyen? Allah így szól a Koránban: „Vagy a semmiből teremttettek? Vagy talán ők a teremtők?! Vagy ők teremtették az egeket és a földet? De nem! Nincs szilárd bizonyosságuk (semmiben).” (Korán 52: 36-36) Vegyünk egy példát, hogy érthetőbb legyen. Tételezzük fel, hogy valaki beszél neked egy hatalmas palotáról, melyet kertek vesznek körül, a kertekben pedig patakok és folyók folynak. A palota be van rendezve, be van bútorozva, ellátva minden szükséges luxuscikkel. Ezek után azt mondaná neked, hogy ez a palota és minden, ami benne van önmagát hozta létre, vagy véletlenszerűen jött létre anélkül, hogy teremtője vagy megalkotója lenne. Bizonyára azonnal kétségbe vonnád ennek a lehetőségét, és hazugsággal vádolnád azt, aki ezt állítja. Ezek után lehetséges-e, hogy ez a hatalmas földi lét, az égitestek, önálló rendszerűek, és önmagukat hozzák létre vagy véletlenszerűen alakuljanak ki? Ha sem az ”önmagát elképzelő semmi”, sem a véletlenszerű teremtődés nem tartható fenn, akkor ebből törvényszerűen következik egy teremtő, egy élő, létező Isten, aki nem hal meg soha; meg nem határozható, korlátok közé nem szorítható; önmaga által, senkire sem szorulva létező, aki mindenre képes, bölcs, soha nem követ el tévedést, mindent tudó, aki elől senki sem lehet elrejtve, Ő a mindenek felett hatalmas, vég nélküli erők birtokosa. Tőle függ ebben a létben mindenki életének minden mozzanata, s a gondolkodás is. Mentes Ő minden hiányosságtól és tökéletlenségtől. Senki sem képes az Ő dolgait befolyásolni, vagy azokba beavatkozni.

Allah a teremtője és fenntartója az egész világmindenségnek (láthatóknak és láthatatlanoknak egyaránt).

1. Allah létének a megismerése az Ő könyvei által: Az égi könyvek, a kinyilatkoztatott vallás által, amit a Magasztos a prófétái és küldöttei útján mindig és minden helyre elküldött. Elsőként Ádám kapta meg, majd Noé, Ábrahám, Mózes és a többi próféta és a sorban legvégül jött Mohammed . Amit ők hoztak, az mindarra bizonyíték, arról szól, hogy Isten létezik.
2. Allah létének a megismerése az érzékek által: látjuk és halljuk a Hozzá fohászkodók és az elnyomottakhoz adott választ „Vagy ki válaszol annak, aki szükségben van, amikor hozzá fohászkodik, és [ki] hárítja el a bajt és tesz benneteket utódokká a földön? Vajon Allah mellett egy [másik] isten? Kevéssé hallgattok ti az intő szóra!” (Korán 27: 62) „És ha valami baj éri az embert, akkor felfohászkodik az ő Urához, megbánással fordulva Hozzá” (Korán 39: 8) „Ő az, aki utaztat benneteket a szárazföldön és a tengeren. Amikor aztán a hajókon vagytok, s azok jó széllel futnak velük s örvendeznek afölött, viharos szél támad rájuk, s hullámok jönnek mindenfelől ellenük, és úgy hiszik, hogy [mindenhonnan] körülvétettek – [akkor] fohászkodnak Allahhoz úgy, hogy vallásukban őszintének mutatkoznak iránta: „Ha megmentesz minket e [veszedelemből], bizony hálásak leszünk a hálásak között!” (Korán: 10: 22)

 

2. Hit Allah egyedüli uraságában

Tauhíd ar-rubúbíja: azaz Allahnak tulajdonítjuk cselekedeteit.

Jelentése: A teljes meggyőződés, hogy Allah mindenek az Ura[1], Rajta kívül nincs más úr.

Magyarázata: El kell ismerni, hogy Allah egyedül a teremtmények Teremtője, a teremtmények Ura, Ő az, aki ellátja őket, titkaik és nyilvánvaló tetteik tudója és Ő az, aki szükség helyzetben fohászukra válaszol. Ő tudja a rejtett dolgokat, Kezében van a sors, Ő ad életet, rendeli el a halált, feltámasztja a holtakat és Ő ítélkezik a Feltámadás Napján „Őt illeti meg a teremtés és a parancs, áldassék Allah, a teremtmények Ura!” (Korán 7: 54).

Ehhez az egyistenhit fajtához tartozik még a hit abban, hogy minden új keletű dolog Allah tudása, akarata, és képességéből fakad. Más szóval Allah az abszolút cselekvő az univerzumban, Allah aki az Egek és a Föld Ura. Ő a Teremtő egyedüli és nincs Hozzá hasonló, Ő a Magasztos nincs felesége se fia, nem jött és nem jön ki belőle semmi. Magasztaltassék! Nincs Neki szüksége senkire, nekünk van mindannyiunknak rá szükségünk. Ő az Első nincs előtte semmi sem, és Ő az Utolsó nincs utána semmi sem. Győzelmes Ő a szolgái felett és mindenre képes, semmi sem teszi tehetetlenné. Megteremtette az összes létezőt és semmi sem tudott fölé kerekedni. Könnyű volt Neki az Egek és a Föld teremtése, és szétterjesztette a bolygókat és a csillagokat, mindannyian a saját meghatározott pályáján haladnak és onnan el nem tévednek. Allah azt mondta: „..és valamennyien az égbolton úsznak.” (Korán 36: 40) Megteremtette az embert és az állatokat, a köveket és a hegyeket, és elrendezte a teremtmények dolgait. Nem történik semmi csak az amit akar, még egy falevél sem hullik le anélkül hogy Ő tudna róla. Magára vette a teremtmények táplálását, megírta nekik pontosan, senki sem kap sem kevesebbet sem többet, mint ami meg van írva neki, legyen erős avagy gyenge, minden élőlény Allahra van utalva teljes mértékben, és senki nem vesz rész a cselekedeteiben. Magasztaltassék

A szemlélődés ezen lét rendszerén, annak törvényei felett, a rendszer folyamatosan ható rendezettségén, a sok isten hitűt /társítót/ is arra ösztönzi, hogy egy Istent tételezzen fel, egy Istent, aki a legnagyobb, mindenki felett döntő és mindenki előtt álló. Mivel ha ezek az istenségek különállók és önállóan ténykedők lennének, akkor ez a rendszer felbomlana, lét rendje szétfoszlana, a káosz és a romlás uralkodna el. „Ha az egekben és a földön Rajta kívül más istenek lennének, akkor bizony mindkettő romlásnak indulna. Magasztaltassék Allah, a trónus Ura! [Mennyire fölötte áll ő] annak, amit állítanak!” (Korán 21: 22)

Az Iszlám az egyistenhit vallása: tagadja a mágushitűek dualizmusát és a keresztények szentháromságát. Az Iszlámban Allah Egy és csakis Egyetlen. Senki nem osztozik vele uralmában és parancsaiban. Nincs neki társa, se segítője.

A Korán majdnem minden egyes szurája arról az egy fajta egyistenhitről beszél, ez az alapja a többi egyistenhitnek, mert a Teremtőt, a Gondoskodót megilleti az, hogy Hozzáforduljunk a tetteinkkel, a szolgálatainkkal, és az alázatainkkal, Ő egyedül, akinek jár a hála, az emlegetés, és az, hogy Neki fohászkodunk, Benne reménykedünk és Tőle félünk. És a szolgálat nem helyén való, ha nem annak lesz, akié a teremtés és a parancs.

Más részről, Ő egyedül, akit megillet a legszebb, a legtökéletesebb és legméltóságteljesebb tulajdonságokat, mert ezek a tulajdonságok a teremtmények Urát illeti, mert lehetetlen az uraságot és a királyságot bizonyítani annak, aki nem él, nem hall, nem lát, nem képes, nem beszél, nem csinálja, amit akar, és nem bölcs a cselekedeteiben és a beszédében.

Ezért látjuk, hogy a Korán említette ezt a fajta egyistenhitet Allahnak adott hála, imádat és alávetés összefüggésében, illetve Allah legszebb neveinek és tulajdonságainak említésekor:

Allahnak adott hála összefüggésében a Muszlim azt recitálja minden egyes rakában: „Dicsőség Allahnak, a teremtmények Urának” (Korán 1: 2) és Allah azt mondta: „Allahé a dicsőség, az egek és a föld Uráé, a teremtmények Uráé” (Korán 45: 36)

Allahnak való alávetés összefüggésében: „Mondd: „Allah útmutatása az [igazi] útmutatás. És azt a parancsot kaptunk, hogy vessük alá magunkat a teremtmények Urának” (Korán 6: 71)

Allahban való őszinte hit összefüggésében „Mondd: „Az imádkozásom az áldozat[i állat]om, az életem és a halálom Allahot illetik, a teremtmények Urát” (Korán 6: 162)

Csak Allahhoz való hozzáfordulás összefüggésében: „Mondd: „Vajon választhatnék-e más gyámolítót, mint Allahot, az egek és a föld teremtőjét, aki [teremtményeit] táplálja, ám ő nem tápláltatik?” Mondd: „ Azt a parancsot kaptam, hogy én legyek az első, aki aláveti magát [Allahnak], és ne légy társító a társítók között” (Korán 6: 14)

Az esedezés összefüggésében: „Bizony, Őt illeti meg a teremtés és a parancs. Áldassék Allah, a teremtmények Ura! Fohászkodjatok Uratokhoz alázatosan és titokban! Bizony Ő nem szereti azokat, akik áthágják [a parancsait].” (Korán 7: 54-55)

Az imádat összefüggésében: „És miért is ne szolgáljam azt, aki megteremtett engem és akihez majd visszatérésetek lesz?” (Korán 36: 22) „Ó emberek! Szolgáljátok az Uratokat, aki megteremtett benneteket és azokat, akik előttetek éltek, talán így istenfélők lesztek. [Szolgáljátok őt], aki a födet fekvőhellyé tette a számotokra, s az eget építménnyé, s az égből vizet bocsátott alá, mely által gyümölcsöket fakasztott, táplálékul nektek. Ne helyezetek Allah mellé hasonmásokat, hiszen ti tudjátok” (Korán 2: 21-22). Aki teremtette az egeket, a földet és azt, ami közöttük van, Ő egyedül megérdemli, hogy a szolga Őt tegye Istenné, gyámolítóvá, Neki vesse alá magát, Neki fohászkodjon és Hozzá forduljon.

Más részről a Korán összeköti Allah uraságát a Földnek, az Égnek és annak tulajdonításában, ami bennük van, a neveivel és tulajdonságaival „Allah – Rajta kívül nincs más isten – az élő, a magában-létező. Nem vesz rajta erőt szendergés, sem álom. Övé minden, ami az egekben és a földön van. Vajon ki az, aki engedélye nélkül közbenjárhatna Nála? Tudja azt, ami előttük van, és azt, ami mögöttük van. Ők azonban nem fognak föl semmit az ő tudásából, kivéve azt, amit Ő akar. Széke átöleli az egeket és a földet. Megőrzésük nem görnyeszti meg őt. Ő a Magasztos és a Hatalmas.” (Korán 2: 255) A föld és az ég Teremtője egyedül Ő az Élő, Aki nem hal meg, a Magában-létező, Aki mindenről tud, Aki mindent őriz, a Magasztos, és a Hatalmas. „Megteremtettük hajdan az embert és tudjuk, hogy sajátmaga milyen [gonosz gondolatokat] sugall néki. Mi közelebb vagyunk hozzá, mint a nyaki ütőere.” (Korán 50: 16) és „Az ne tudna (mindent) Ő, Aki teremtett? Ő az előzékeny [a szolgáihoz] és Ő, akinek (mindenről) tudomása van” (Korán 67: 14). Nincs vita abban, hogy a teremtmények Teremtője Ő az Őrző fölöttük, Aki tudja, mit cselekszenek.

Nem használ ez a fajta egyistenhit olyan embereknek, akik elismerik azt, hogy Allah mindennek Ura, és Teremtője, és ennek ellenére Allah mellé másokat társítanak az imádatban vagy Isten neveit, tulajdonságait félremagyarázzák, elferdítik vagy a teremtmények tulajdonságaihoz hasonlítják. A Magasztos Allah mesélte nekünk a Koránban a társítókról, hogy „Ha megkérdeznéd őket ki teremtette az egeket és a földet, az felelnék azokat a Hatalmas és a Tudó teremtette” (Korán 43: 9), „Mondd: Ki az, aki gondoskodik rólatok az égből és a földből, vagy ki az, aki a hallás és a látás fölött rendelkezik, s ki hozza elő az élőt a halottból, s ki hozza elő a halottat az élőből. Ki rendezi a parancsot. Azt fogják mondani: Allah! És te mondd: Hát nem lesztek istenfélők?” (Korán 10: 31) És így nem mindenki, aki elismeri, hogy Allah mindennek az Ura, egyistenhívő lesz Allah istenségében, neveiben és tulajdonságaiban.

E hit ellentéte azt hinni, hogy Allah mellett van másik, akinek a kezében van a jót elrendelni és a rosszat eltávolítani, vagy ,aki halálba küld és életre kelt. E hit ellentéte eltagadni a Teremtő létezését, a legtöbb ember viszont nem tagadja a Teremtő létezését vagy a teremtmények feletti uraságát, a legtöbb hitetlenségük abból fakad, hogy máshoz fordulnak a tetteikkel.

 

2. Hit Allah egyedüli istenségében

Tauhíd al-ulúhíja azaz Cselekedeteinkkel csak Allahhoz fordulunk!

Jelentése: A teljes meggyőződés, hogy Allah az igaz Isten[2], és nincs Rajta kívül más isten. Minden istenszolgálattal (imádkozás, böjtölés, adomány, áldozat, jócselekedetek) Hozzá fordulunk.

Magyarázata: Tauhíd al-ulúhíja azon alapszik, hogy őszinte hittel, hűségesen kell imádni Allahot egyedül, az Ő tetszését kell keresni minden fajta imádatunkban akár nyíltan akár titokban úgy, hogy ne legyen belőle semmi, ami Rajta kívül másnak lenne. Aki hisz Allahban, egyedül Őt imádja senki mást, csak Őt szereti, Tőle fél, Benne reménykedik, Neki fohászkodik, Neki engedelmeskedik, Neki alázkodik, Rá esküszik, és olyan életet próbál élni, ami Neki tetszik.

A hitetlenek vagy más vallásúak közül vannak, akik hisznek Isten létezésében, egyedüliségében; de máshoz imádkoznak, másra tesznek fogadalmat vagy Istenen kívül mástól kérnek segítséget. Bizonyíték: „Mondd: „Ki lát el benneteket az égből és a földből vagy kinek van hatalma a hallás és a látás fölött? És ki hozza a világra az élőt a halottból és a halottat az élőből? És ki irányítja az Igét? Azt mondják majd: „Allah”. Mondd: „Nem akartok hát Istenfélők lenni?” Íme ez Allah, a ti igaz Uratok. Mi egyéb lenne az igazságon túl, mint a tévelygés? Hogy fordulhattak így el Allahtól?” (Korán 10: 31-32),

Ez a fajta egyistenhit magában foglalja a többi fajta egyistenhitet is, de fordítva nem igaz, mert van, aki hisz Allah uraságában és abban, hogy Ő a Teremtő, a Király és Őt illeti a legszebb nevek és tulajdonságok, de nem Őt imádja vagy a Teremtőn kívül mást hív segítségül vagy másnak tesz fogadalmat. Az az ember viszont, aki elismeri, hogy egyedül Allahot megilleti az imádat és Allahon kívül senki nem érdemel semmit az imádatból, valójában elismeri, hogy Allah a teremtmények Ura és Övé a legszebb nevek és a legteljesebb tulajdonságok. Az őszinte hit csak a tökéletes Urat illeti, máskülönben hogyan lehet imádni azt, aki nem teremtett, és azt, aki nem intézi a teremtmények ügyeit? És hogyan lehet imádni azt, aki hiányban szenved?

Innen lett, hogy a tanúságtétel első fele tartalmazza az összes egyistenhit fajtait: „Lá iláha illa Allah” igazi jelentése: Allahon kívül nincs senki, aki az imádat érdemli, nincs Neki társa se az imádatban sem a királyságában, A Magasztos Allah azt mondta: „Ez azért [van így], mivel Allah az Igazság, és mivel az, amihez őhelyette fohászkodnak, az a hamisság és mivel Allah a Magasztos és a Nagy” (Korán 22. /2). És ezért ez a fajta egyistenhit a vallás eleje és vége, külseje és belseje, és miatta teremtette Allah a teremtményeket: „Azért teremtettem a dzsinneket és az embereket, hogy Engem szolgáljanak” (korán 51: 56) Tehát az az ember, aki ellenszegül Istenével szemben és méltóság alólinak tartja az imádatát, eltagadja azt a bölcsességet, amiért teremtett és eme viselkedése tanúsítja, hogy Allah játékból teremtette a teremtmények „Azt gondoltátok vajon, hogy játékból teremtettünk benneteket, és hogy nem lesz visszatéréseket Hozzám? És magasztaltassék Allah, a Király, az Igazság! Nincs más isten Rajta kívül. Ő a nemes trónus Ura! Aki Allah mellett másik istenhez fohászkodik, anélkül, hogy bizonysága lenne rá, annak egyedül Allahnál lesz a számadása. A hitetlenek nem boldogulnak” (Korán 23: 115-117).

Egyedül Allahot imádni, az első joga Allahnak a szolgáival szemben, és aki teljesíti ezt a jogot, megérdemli, hogy a Paradicsomba jusson, Mohammed azt mondta egyszer Muádnak (t): „Ó Muád, tudod mi a joga Allahnak a szolgaival szemben, és mi a joga a szolgáknak Allahhal szembe? Allah és a Küldötte tudja – válaszolt, azt mondta Allah küldötte : „ Allah joga a szolgaival szemben az, hogy Őt imádják és ne társítsanak Vele senkit. És a szolgák joga Allahhal szemben az, hogy nem bünteti azt, aki nem társít Vele semmit” (al-Buhári) Ibn Tejmiah azt mondja: ez a tauhíd a különbség az egyistenhívők és a társítók között, és ez alapján történik a büntetés, illetve a jutalmazás az életben, majd a túlvilágon. Aki nem teljesíti, a társítókhoz tartozik[3]. Allah (U) azt mondja: „Akik hisznek és nem homályosítják el igazságtalansággal[4] az ő hitüket, – azoké a biztonság. Ők azok, akik az igaz úton vezéreltetnek.” (Korán 6: 82), valamint Mohammed azt mondta: Bizony Allah megtiltotta a Tűznek azt, aki mondja: Lá iláha illa Allah (nincs más isten Allahon kívül), Allah Arcát akarva ezzel” (al-Buhári, Muszlim)

Emiatt az egyistenhitfajta miatt küldte Allah a Prófétákat és leküldte a könyveket „És nem küldtünk előtted egyetlen küldöttet sem, akinek sugalltuk volna azt, hogy nincs más isten Rajtam kívül. Engem szolgáljatok!” (Korán 21: 25), „s elküldtünk hajdan minden közösséghez egy küldöttet, [hogy hirdesse]: „Szolgáljátok Allahot és kerüljétek el atTagutot[5]!” (Korán 16: 36) Allah tudósított minket küldötteiről, Noéról, Hudról, Szalehről, és Suaibről, mind ugyanazt mondták a népüknek: „És elküldtünk közéjük egy közülük való küldöttet. [Azt mondta]: „Szolgáljátok Allahot! Nincs más istenetek Rajta kívül!” (Korán 23: 32) Ahogyan Allah tudósított minket Ábrahámról, hogy azt mondta népének: „Orcámat hanifként afelé fordítom, aki megteremtette az egeket és a földet. És nem vagyok társító a társítók között.” (Korán 6: 79) és Jákobról „Vagy talán szemtanúk voltatok, amikor Jákob a halálán volt? [Akkor], amikor azt mondta fiainak: „Mit fogtok imádni, ha én már nem leszek?” Azok [azt] mondták: „A te istenedet és atyáid: Ábrahám, Iszmail és Izsák Istenét, mint egyetlen Istent, és Néki vetjük alá magunkat.” (Korán 2: 133) és Mohammed -ról „Mondd: „Nékem csupán az a kinyilatkoztatás adatott, hogy a ti istenetek egyedülvaló Isten. Alávetitek magatokat [Néki]?” (Korán 21: 108)

Mivel ez a fajta egyistenhit az Iszlámvallás valósága, ezért a tanúságtétel[6] az első pillér e vallás pillérei közül, Allah küldötte azt mondta: „öt [pilléren] épült az Iszlám: tanúsítani, hogy Allahon kívül nincs más isten és Mohammed Allah küldötte, az ima elvégzésének betartása, a zakátot befizetése, Ramdán-hónap böjtölése, és a Házhoz való zarándoklat” (Muszlim)

Ez a fajta egyistenhit követeli, hogy csak Allahhoz fordulunk az imádat minden fajtájával és alakjával, és szabadítsuk a szívünket minden más irányzattól, és ez olyan fogalmazás, ami a következő dolgokat foglalja magában:

• Hűségesen és őszintén, teljes szívünkből szeressük Allahot[7], és a szolga nem tesz Allahnak hasonmást a szeretetben, akit úgy szeret, mint Allahot, vagy Allah szeretete előtt előbbre helyezi a hasonmás szeretetét. Aki így tesz a társítók közé való „Vannak az emberek között olyanok, akik Allah mellé hasonmásokat helyeznek, akiket úgy szeretnek, mint Allahot. A hívők azonban erősebbek Allah szeretetében” (korán 2: 165). Ha valaki hasonmást tesz Allah mellé, akit úgy szeret mint Allahot, olyan nagy társítást követ el, ami csak őszinte bűnbánattal bocsátható meg.

Allah iránti szeretet nem jelenti az eltörlését annak a velünkszületett tulajdonágnak, hogy a vagyont, az országot, a szülőket és magunkat szeretjük, vagy az imént említett dolgok szeretete tilos lenne az Iszlámban. Ez annyit jelent, hogy Allah és küldötte iránti szeretetnek minden más szeretet felül kell múlnia, Allahnak kell lennie, akit leginkább szeretünk, és Ő legyen számunkra a legnagyobbnak mindenek felett azért, hogy könnyen lehet lemondani róluk vagy áldozni őket abban az esetben, ha ellentét történne közöttük és aközött, amit Allah iránti szeretete követel tőlünk. Az Allah és Küldötte iránti szeretetnek minden más szeretetet el kell söpörnie, Allah azt mondja: „Mondd: Ha apáitok és fiaitok, és testvéreitek, feleségeitek, nemzettségetek, javaitok, amelyekre szert tettetek, s a kereskedelem, aminek félitek pangását, s lakhelyeitek, amikben örömötök lelitek kedvesebbek nektek Allahnál és a Küldötténél és az Ő Útján való harcnál, akkor várjatok, míg Allah el nem hozza a parancsát. Allah nem vezérli a vétkesek népét!” (Korán 9: 24).

• Egyedül Allahhoz (közvetlenül) forduljunk fohászkodással, kéréssel és Benne reménykedjünk „Ne fohászkodj olyasmihez, ami nem árt és nem is használ neked!” (Korán 10: 106).
• Egyedül Allahra hagyatkozzunk (Benne bízzunk) „Allahra hagyatkozzatok, ha hívők vagytok” (Korán 5: 23).
• Egyedül Allahban reménykedjünk „Bizony, akik hisznek és elvégzik a hidzsrát, és harcba szállnak Allah útján, azok reménykednek Allah könyörületében” (Korán 2: 218).
• Egyedül Allahtól féljük, és aki hisz abban, hogy néhány teremtmény tud kárt okozni saját akaratával és képességével, és ezért fél tőle, akkor társítást követ el. A Magasztos Allah azt mondja: „Ha Allah valami csapással sújt téged, azt nem háríthatja el senki, csupán Ő. És ha valami jót akar neked, akkor nem állhat senki útjában az Ő kezének. Eléri vele azt, akit csak akar az Ő szolgái között. Ő a megbocsátó és a könyörületes” (Korán10: 107).

A muszlim ember a remény és a félelem között él: Reménykedik abban, hogy Allah a Paradicsomba juttatja, és attól fél, hogy a Pokolba kerüljön „Az Ő kegyét remélik, és félnek a büntetésétől” (Korán 17: 57).

• Istennek engedelmeskedjük „Mondd: „Ha szeretitek Allahot, akkor kövessetek engem! Akkor Allah [is] szeretni fog benneteket és megbocsátja bűneiteket.” Allah megbocsátó és könyörületes. Mondd: „Engedelmeskedjetek Allahnak és a küldöttnek! Ha hátat fordítotok, [akkor hitetlenek vagytok].” Allah nem szereti a hitetleneket” (Korán 3: 31-32)
• Egyedül (közvetítő nélkül) Allahhoz forduljunk az ibadah-val, a szolgálattal.

Az Ibádah, melynek végrehajtása megparancsoltatott számunkra két pilléren alapszik, vagyis az a cselekedet, ami teljesedik benne a teljes alázatosság Allah előtt és félelem, ezzel együtt az Iránta érzett maximális reménység és szeretet[8]. Az Ibádah tehát minden olyan beszédet vagy cselekedetet foglal magában, amit Allah szeret és Neki tetszik, és Ő érte teszünk akár rejtett, illetve nyílt[9]. Pl.: Allahhoz imádkozunk, Neki borulunk le, böjtölünk, fogadalmat teszünk, Tőle kérünk bűnbocsánat és Őt emlegetjük.

Ezek és más szolgálatok csak akkor lesznek elfogadva, amikor őszintén egyedül Allahért tesszük meg és úgy, ahogy a küldötte mondott vagy tett.

Ha valaki azonban akár a cselekedetinek egyikét is Allahon kívül másnak fordítja, akkor a legnagyobb bűnt (társítás = sirk) követ el, „Aki Allah mellé [más isteneket] társít – annak Allah megtiltotta a Paradicsomot. Annak a lakhelye [majdan] a [Pokol] tüze lesz. A vétkeseknek nincsenek segítőik!” (Korán 5: 72) „Allah nem bocsátja meg, hogy társítást kövessenek el Vele szemben. Ám megbocsátja azt, ami ezen kívül van, annak, akinek akarja. Aki társítást követ el Allah-hal szemben, az bizony hatalmas bűnt eszelt ki” (Korán 4: 48). „A mecsetek egyedül Allahot illetik meg. Ne fohászkodjatok hát Allah mellett senkihez!” (Korán 72: 18) A Szahih-okban olvashatjuk, Ibn Maszúdtól: „kérdeztem: Ó Allah Küldötte: Melyik bűn számít a legnagyobbnak Allahnál? Így felelt: hasonmást állítasz Allah mellé, holott Ő teremtett meg” (al-Buhári, Muszlim)

 

4. Hit Allah Neveiben és Tulajdonságaiban

Tauhid el-Aszma vasz-Szifát

Jelentése: A teljes meggyőződés, hogy Allahot illeti minden teljes tulajdonság, és mentesül minden hiánytól, és Ő ezzel elkülönül a többi lényektől, vagyis elismerünk és megerősítünk minden nevet és tulajdonságot, amit Allah magáról mondott Koránban, és amit Mohammed tanított az embereknek. anélkül, hogy azoknak jelentését vagy hangzását elferdítenénk, félremagyaráznánk, megtagadnánk akár néhányat is, vagy amiben létét tudakolnánk, vagy a teremtmények tulajdonságaihoz hasonlítanánk.

Ezekkel a nevekkel és tulajdonságokkal megismerjük Allahot, dicsőítjük, magasztaljuk Őt, és fohászkodunk Hozzá. És senki mást nem illetünk Allah neveivel és tulajdonságaival. Így szólt Allah: „Allahot illetik a legszebb nevek. Fohászkodjatok Hozzá ezekkel, és hagyjátok azokat, akik istentagadást követnek el az Ő neveivel. Megkapják majdan a fizetségüket azért, amit tettek” (Korán 7: 180)

Ez a fajta Tauhid három követelményen alapszik, és tévelygő az, aki akár az egyikének nem tesz eleget:

1. A Magasztos Allah nem hasonlít egyik teremtményéhez sem és mentes minden hiánytól. Allah azt mondta: „Nincs semmi, ami hasonlítana Hozzá” (Korán 16: 74) Nincs Neki hasonmása, és senki nem hasonlítható Hozzá. Nincs Neki társa, se felesége, se fia, se segítője, se gyámolítója, [akinek] a megaláztatástól [meg kellene őt védenie]. Nem alszik, nem eszik, nem felejt, nem vesz rajta erőt szendergés, sem álom. Hisszük, hogy semmi sem akadályoztathatja vagy állhat ellen Őneki sem az egekben, sem a földön, tudásának és képességének tökéletessége miatt „Ha akar valamit, akkor bizony az Ő parancsa: Legyél! – és az lesz” (Korán 36: 82), és hisszük, hogy Őt sem fáradtság, sem gyengeség el nem éri, ereje tökéletessége miatt „Mi megteremtettük az egeket, a földet, és azt, ami a kettő között van hat nap alatt, és nem ért el bennünket fáradtság” (Korán 50: 38).

Az Iszlám azt tanítja, hogy alapvető különbség van Allah a Teremtő- és az Ő teremtményei között. Az ég, a Hold, a csillagok; a természet harmóniája és teljessége; az emberi test kecsesessége és szépsége, az emberi szellem nagyszerűsége; a nappal és az éjszaka, s az évszakok váltakozása; az élet és a halál titka – mindezek Allahra mutatnak, Aki nagyabb mindezeknél „Mondd: „Ő Allah, az Egyedülvaló, Allah, az Örökkévaló! Nem nemzett és nem nemzetett És senki nem fogható Hozzá.” (Korán 112).

2. El kell hinni Allah minden tulajdonságában és nevében, ami a Koránban szerepel vagy, amit Mohammed próféta mondott; anélkül, hogy félremagyaráznánk, elferdítenénk, vagy ezektől eltérnénk. És csak azokkal a nevekkel és tulajdonságokkal illetjük Allahot, amelyek szerepelnek a Koránban és Mohammed tanításában „Mondd: Az én Uram csupán a fertelmes dolgokat tiltotta meg akár nyilvánosak azok, akár rejtettek, s a bűnt, s a jogtalan erőszakot, s azt, hogy Allah mellé társítsatok, amire nem bocsátott le engedélyező bizonyítékot, s azt, hogy olyat mondjatok Allahra, amiről nincs tudásotok.” (Korán 7: 33). Hiszen az, amit Allah saját magáról igazolt, vagy magával szemben tagadott, az Allahtól való közlés önmagára nézve; és Ő, Aki mentesül minden hiánytól és hibától, Ő tudja és ismeri legjobban Magát, a legigazmondóbb és legszebben beszélő, a szolgálók pedig nem fogják Őt át tudásukkal. És, amit Allah Küldötte igazolt vagy tagadott Allahra nézve, az pedig közlés Allahtól Őrá nézve, és Allah Küldötte a legtöbb tudású az emberek között Urát illetően, a teremtmények legjobbja a tanács-adásban, a legigazmondóbb közülük, és a legtisztább beszéddel rendelkező közöttük.

Ez azt követeli tőlünk, hogy higgyünk a Koránban és a Próféta szunnájában előforduló nevek és tulajdonságokban, és nyilvánvaló értelmezése és valósága alapján magyarázzuk meg, amely illik az Erős és a Hatalmas Allahhoz. Mentesítjük magunkat azoknak az útjától, akik elferdítették ezeket olyan értelem felé irányítva azt, amely eltér nyilvánvaló jelentésétől, és mentesítjük magunkat azoknak az útjától, akik felfüggesztették vagy megtagadták a jelentését.

3. A túlzott kíváncsiság a tulajdonságok természetének megismerésére nem megengedhető sem lehetséges. Ez azt követeli, hogy Allah tulajdonságait nem képzeljük el, nem testesítjük meg, nem változtatjuk meg, nem hasonlítjuk emberi tulajdonságokhoz és nem is kutatjuk miben létét, milyenségét. Ez az oka annak, hogy amikor kérdezték az elődöktől (Szalaftól) Allah a Trón feletti elhelyezkedése felől, azt válaszolták, hogy az elhelyezkedés ismert, de hogyan? az ismeretlen. Hinni benne kötelező, és a kérdés felőle újítás.[10]

Az előbbiekből kiderül e hit ellentéte, amitől óvakodnia kell a muszlim embernek:

1. A hasonlítgatástól: azaz Allah neveit, tulajdonságait teremtményiéhez hasonlítani. Például: a keresztények szerint Jézus Mária fiát Allahhal hasonlítják, a társítók a bálványaikat Allahhoz hasonlították, és néhány csoport Allah arcát, hallását a teremtményekéhez hasonlítják.
2. A félremagyarázástól, a megváltoztatástól: azaz elferdíteni a nevek és a tulajdonságok hangzását vagy a kiejtést megváltoztatni illetve kifordítani a szavak jelentését.
3. A megtagadástól, azaz megtagadni Allah neveit és tulajdonságait vagy azokból néhányat, azt gondolva, hogy ha elismerik azokat, akkor Allahot emberhez hasonlítják.[11]
4. A megtestesítéstől: azaz megpróbálni magyarázni, megtestesíteni Isten tulajdonságait. Például: Allahnak van keze, de ezt még elképzelni sem szabad, hogy milyen, mert nem tudjuk, nem szabad emberi vagy más kézhez hasonlítani; ugyanakkor azt sem szabad mondani, hogy nincs keze és ez a kifejezés csak átvitt értelmű.
5. Attól, hogy olyan névvel illetjük meg Allahot, amit Ő nem említett.

Úgy elfogadni Allah tulajdonságait és neveit megtestesítés, megtagadás, elferdítés és hasonlítás nélkül, ez volt a szahábi elődök, az utánuk következők, és a következők hitvallása. As- Saukáni ezt megerősítette, és azt mondta: (Ha valaki kérdezett tőlük a tulajdonságok felől akkor olvasták neki a bizonyítékot a Koránból vagy a Szunnából, és abbahagyták a fecsegést és azt mondták, így mondott Allah, és ezen kívül nem tudunk semmit, és nem beszélünk olyasmiről, amire nincs tudomásunk, és Allah nem engedte, hogy ezen túl lépjünk. És ha esetleg a kérdezősködő többet akar, hogy mondjanak, akkor arra intették őt, hogy ne kérdezősködjön olyasmi felől, ami nem tartozik hozzá, és ne próbáljon elérni a lehetetlent csak ha olyan újításba belemegy, amit sem ők sem a Próféta nem tett. Ezekben a századokban egy volt a szavuk és a hitük a tulajdonságokat illetően és csak Allah parancsaival voltak elfoglalva és azzal, amit Allah rájuk rárótt, mint a hit, az imádkozás, az adakozás, a böjtölés, a zarándoklat, a dzsihád teljesítése, a hasznos tudásra és minden jó cselekedetre költeni a pénzt, a jóra rávezetni az embereket… stb.)[12]

A tulajdonságok fajtái:

Allahot illeti a legszebb és a legmagasztosabb tulajdonságok. Ezeknek két fajtája van:

1. Allah által elismert tulajdonságok: El kell ismerni a Koránban és a Szunnában előforduló tulajdonságokat, hasonlítás, tagadás, és félremagyarázás nélkül. Ezek:
2. Magára Allahra vonatkoznak, nem különülnek el Tőle (Szifát Thátiah).

(pl.: mindent tud, mindent lát és hall, mindenre képes, beszél[13], Őrökké való, Hatalmas, Magasságos, Gazdag, Kegyelmes, Bölcs,  Övé (Allahé) minden, ami az univerzumban van, illetve a közölt tulajdonságok, mint az Arc, a Kéz és a Szem[14]..)

1. Cselekedeteire vonatkoznak, az Ő akaratától függenek (Szifátu feil).

(pl.: az öröm, az elégedettség[15], a harag[16], a szeretet[17], vagy Ő leereszkedik a Menny legközelebbi részébe[18])

2. Allah által eltagadott tulajdonságok: Mi is megtagadjuk és az ellenkezőjében hiszünk. (pl.: „És a te Urad nem követ igazságtalanságot senkivel szemben” (Korán 18/ 49) „És hagyatkozz az Élőre, Aki nem hal meg” (Korán 25/ 58); Mivel Allah tagadta Magáról, hogy Ő igazságtalanságot követne el, vagy meghalna, akkor mi is tagadjuk ezt, és hisszük, hogy Allah az Élő, és az Igazságos)

Úgy kell hinni ezekben a tulajdonságok, hogy Allahnak tulajdonítjuk olyan értelmezéssel, ami illik a Magasztos Allah tökéletességére, hasonlítás, megtagadás, elferdítés és megtestesítés nélkül „Nincs semmi, ami hasonlítana Hozzá” (Korán 16:74), és úgy kell mondani, mint ahogyan as-Sáfii imám (t) elmondta: Hiszek Allahban, és abban, ami Allahtól eljött, ahogyan csak Allah akarta. És hiszek Allah küldöttében és abban, ami Allah küldöttétől eljött, ahogyan csak Allah küldötte akarta.

A Magasztos Allah nevei:

Allahot illeti a legszebb nevek. Ezek a nevek tulajdonnevek, melyeket Allah közölt velünk a könyvében és a küldötte a Szunnában. Minden név Allah egyik tulajdonságára mutat, és minden név a főnévigenevéből származik, jellemzően határozott névelős tulajdonságok vagy felsőfokú melléknevek. Ilyen név pl. al- alím, aminek jelentése aki mindent tud, ami egy tulajdonság, előtte határozott névelővel és ami al-ilm -a tudás- szóból jön.

Van egy név, ami összegyűjti az összes név és tulajdonság jelentését, és ez pedig Allah[19]

„Allah”: a Magasztos tulajdonneve, az Ő nevei közül leghatalmasabbak egyike. A szó származása az Al-ILÁH (Az Isten) összeolvadásából vezethető le[20].  Az /ILAH/ szó nyelvi meghatározása: „aki jogosan egyedül megérdemli a szolgálatot, az imádatot” vagyis akinek a nagysága, fennköltsége, magasztossága, és magasságossága ezt indokolja, s érdemessé teszi arra, hogy a teremtmények szolgálják, imádják. Továbbá ez a szó azt is tartalmazza, hogy Őhozzá fordulnak a teremtmények mindenben, ami éri őket, mindenki  Őreá szorul, az Ő támogatását igényli élete minden dolgában. Allah olyan név, aminek Rajta kívül senkit nem neveztek.

Allah nevei egyben a tulajdonságai is, pl. al-Rahmán [a Könyörületes] Allah neve és tulajdonsága. Minden Allah neve a jelentésére mutat, és mindegyik dicsőítési tulajdonság. Ezért al-huszna-nak (a legszebbnek) nevezzük, mert a legszebb nevezettre és a legnemesebb jelentésre mutat.

Ez a fajta Tauhíd minden olyan névben való hitet, amellyel Allah Magát megnevezte, a nevek jelentésében való hitet foglalja magában; pl.: Előfordult a Koránban Allah neve „al-rahím” [az irgalmas], hiszünk abban, hogy ez Allah neve, és hiszünk abban, ez a név azt mutatja, hogy Allah iragalmas, és hiszünk abban, hogy Allah kegyelmezz annak, akit akar. És így Allah könyvében és a küldötte szunnájában előforduló összes név is.

Allah neveinek száma Mohammed próféta egyik hagyományban, amit al-Buhári és Muszlim jegyzett le abu Hurajrahtól, azt mondta: „Allahnak 99 neve van, egy híján száz név, aki pontosan számbaveszi, bemegy a Paradicsomba, Allah Páratlan és szereti a páratlant”. A tudósok megegyeztek abban, hogy a hagyomány célja az, hogy Allah nevei közül van 99 név „Aki pontosan számbaveszi”: aki elismeri, megjegyzi, érti, hisz benne, a jelentésében gondolkodik, tanulságot vesz belőle, eszerint viselkedik, vele fohászkodik Istenhez, az a Paradicsomba kerül. És ez nem zárja ki, hogy ezen kívül más nevek is léteznek, amit Allah nem közölt velünk, hanem a rejtett tudásban tette[21]. Mohammed próféta egy másik híres fohászban, amit Muszlim lejegyzett, azt mondta: Ó Allah.…minden olyan névvel kérlek, amely a Tiéd, s amelyekkel magad megnevezted, vagy lebocsátottad a Könyvedben, vagy, amelyeket valamelyik teremtményednek megtanítottál, vagy amit Magadnál tartottál a rejtett dolgok között, hogy a Korán legyen a szívem tavasza, s a szomorúságom eltörlője, s a gondom és aggodalmam megoldása…” (Ahmed)

Bizonyítékok a nevekben és tulajdonságokban való hitről:

Nagyon sok bizonyíték van a Koránban és a hiteles Szunnában, sőt alig található olyan szúra a Koránban, ami nem említené Allahnak egyik nevét vagy tulajdonságát „Allahot magasztalja (mind)az, ami az egekben és a földön van. Ő a Hatalmas és a Bölcs. Övé az országlás az egekben és a földön. Ő kelt életre és Ő küld a halálba, és mindenek fölött Hatalmas. Ő az Első és a Végső, s a Külső és a Belső. Ő minden dolog Tudója. Ő az, aki hat nap alatt teremtette az egeket és a földet, aztán felemelkedett a Trónon. Ő tudja azt, hogy mi hatol be a földbe és mi jön ki onnan, mi jön le az égből és mi emelkedik fel oda. Ő veletek van, ahol csak vagytok. Allah átlátja azt, amit tesztek. Övé az országlás az egekben és a földön. Allahhoz térnek vissza a dolgok. És az ő parancsára váltja föl az éjszakát a nappal, s az éjszaka a nappalt. Tudomása van szívetek legtitkosabb gondolatairól is.” (Korán 57: 1-6). A következőben egy szúrát, és a leghatalmasabb áját a Korán ájái közül

A szúra, amit bemutatni fogjunk, szuratul-ikhlász [az őszinte hit], ami a Korán egyharmadával egyenlő, ahogy Mohammed közölte[22], és pedig:

[Mondd: „Ő Allah, az Egyetlen, Allah, az Örökkévaló! Nem nemzett és nem nemzetett. És senki nem fogható Hozzá]

Ez a hatalmas szúra azt tartalmazza, hogy minden tökéletesség Allahé, és Ő mentes minden hiánytól, hiszen Ő Allah, az Egyetlen, Allah az örökkévaló, Nem nemzett és nem nemzetett. És senki és semmi nem hasonló Őhozzá”

Al-Ahad jelentése: Az Egyetlen, Akinek nincs hasonmása, nincs társa, nincs párja, nincs Hozzá fogható. Nincs senki és semmi, aki vagy ami egyenlő lenne Vele. Ez a kifejezés csak egyedül Allahra alkalmazható, mivel egyedül Ő az, aki jelzőiben és cselekedeteiben is tökéletes.

Asz-Szamad: Ibn Abbász a következő módon magyarázza: „Az, akihez a teremtmények gondjaikban és problémáikban fordulnak, és azt mondják: Ő az Úr, Akiben nincs űr, üresség, mely tökéletlenségre utalna, akinek nincs szüksége arra, hogy egyen vagy igyon. Ő az örökké élő, az örökké fennmaradó, azután is, hogy a teremtett dolgok mind elenyésztek. Ezek az örökérvényű igazságok a mi Urunk jelzői. Fenséges és Magasztos Ő. Ez a név arra mutat, hogy egyedül Allah, Akit az megillet, hogy Őhozzá forduljanak kéréssel. Ezt az illetményt nem érvényteleníti az, hogy van olyanok, akik elfordulnak a Teremtőtől és a teremtményekhez  fordulnak kéréseikkel, mert ha Allah a Teremtő és Ő intézi az ügyeket, Rajta kívül nincs Teremtő, akkor a Tőle való elfordulás tudatlanság és ostobaság, mert minden ügy a Kezében van. Így e név (Asszamad) az összes tökéletes és méltóságteljes tulajdonságot bizonyította Allahnak, és megtagadott minden hiányos tulajdonságot Allahról.

Innen sejthető miért mondta Allah küldötte, hogy ez a szúra a Korán egyharmadával egyenlő; mert tartalmazta az egész Iszlámhitet, ami azon alapszik, hogy minden tökéletes tulajdonságot a Teremtőnek tulajdonít, és magasztalja Őt minden hiánytól, és Őt illeti az imádat. A Korán egészében pedig olyan hit, amely megmutatja az embereknek, amivel megismerjék Allahot, a neveit és a tulajdonságait, és olyan törvénykezés, amely megmutatja az embereknek a jogaikat és kötelességüket, és híradások és történetek, amely világossá teszi a szolgáknak Allah rendelkezését az emberekkel való viselkedés kapcsán, és magyarázza Allah jutalmazását és büntetését, illetve ígéretét és fenyegetését.

Az ája viszont ájatul-Kurszi, amiről a Küldött azt mondta, hogy a leghatalmasabb ája a Koránban „Allah – Rajta kívül nincs más isten – az élő, a magában-létező. Nem vesz rajta erőt szendergés, sem álom. Övé minden, ami az egekben és a földön van. Vajon ki az, aki engedélye nélkül közbenjárhatna Nála? Tudja azt, ami előttük van, és azt, ami mögöttük van. Ők azonban nem fognak föl semmit az ő tudásából, kivéve azt, amit Ő akar. Széke átöleli az egeket és a földet. Megőrzésük nem görnyeszti meg őt. Ő a Magasztos és a Hatalmas” (Korán 2: 255) Ez hatalmas ája a három fajta egyistenhitet (tauhídot) foglalta magában, és tartalmazott olyan tulajdonságokat és neveket, amely mindegyike egy szabályt alkot:

Allah, Rajta kívül nincs más isten: az uluhijah szabályt[23] alkot, amit az egyistenhit alapjának számit, és amiből az iszlám rendszert alkat az életnek. Ez a szabály azt kötelezi, hogy csak egyedül Allahhoz forduljunk imádattal és szolgálattal: Így az ember Allahon kívül senkit nem imád, máshoz nem fordul, csak Allahnak való engedelmesség mellett kötelezi magát, és csak Őt teszi döntőbíróvá. A törvényét, az értékrendszerét, az erkölcsét csak Allahtól veszi.

„az Élő, a magában-Létező” Allah ezt a két hatalmas nevet tulajdonította Magának:

Az Élő: Ő, Akinek az állandó élete van, és olyan megmaradás, aminek nincs eleje se vége. Az élet, amivel leírjuk Allahot, Magából fakadó élet, ami más forrásból nem jött.  Olyan régi és örökös élet, ami nem kezdettől kezdődik se véghez végződik.

A Magában-létező: Gondviselője a teremtmények ügyeinek, és kormányzója az egész világmindenségnek (láthatóknak és láthatatlanoknak egyaránt). Ő mindennek gondozója, ellátja őket, őrzi, gondoskodik róluk, ahogyan csak akar.

Ez a két név Allah legszebb nevei közül egyik leghatalmasabb két név, hisz körülöttük forog a legszebb nevek, és hozzájuk vezethető vissza a jelentésük. Az élet a teljesség és a tökéletesség minden jelzőjét magában foglalja, és mivel Allahnak a teljes élet van, akkor Neki van minden teljesség. És az, hogy Allah Magában-létező, magában foglalja Allah teljes gazdagságát és teljes képességét. Hiszen Ő Magát-fenntartó, nincs szüksége máshoz, de mindennek van szüksége Reá, Ő fenntartója az egész világmindenségnek és minden létező Allah létezésére és gondoskodására számít.

E két névnek hatalmas hatása van a muszlim életére. Aki hisz benne és érzi a hatalmas jelentését, akkor a lelkiismerete mindig Allahtól fog függeni, szeretettel, imádattal és szolgálattal, mert tudja, hogy Istene, aki intézi az ügyét és mindennek az ügyét, ami körülette van, a bölcsessége és rendelkezése szerint. És ezért kötelezi magát ahhoz a rendszerhez, ami a bölcsességen és a rendelkezésen áll, és tőle veszi az értékrendszerét és erkölcsét, biztosan tudja, hogy Allah látja őt akárhol is van.

„Nem vesz rajta erőt szendergés, sem álom.”: Annak bizonyítása, hogy Allah mentes minden hiánytól és Ő mindennek ellátója, és minden csak az Ő ellátása által képes fennmaradni, a szendergés és az álom pedig ellentéte a teljes életnek és a teljes fenntartóságnak.

„Övé minden, ami az egekben és a földön van”: Annak elismerése, hogy Allah – mentes minden társtól – az abszolút tulajdonos minden felett, amely indokolja az Ő utasításainak elvégzését, és az Ő tiltott dolgainak elkerülését. Ha ez a hit az emberek szívében telepszik, akkor nagy hatást fejt ki az életükben, az ember a teljes boldogságot éri el az evilágon és a túlvilágon.

„Vajon ki az, aki engedélye nélkül közbenjárhatna Nála?” Az Isten és a szolga közötti különbség magyarázata, hiszen minden teremtmény Allah szolgája, nem hághatja át a szolgálat határát, és senki nem közbenjár Nála csak az Ő engedélyével. Így ez a hit egy világos, éles határt szab a szolgafogalom és az istenfogalom valósága között. Ez a két fogalom nem keveredhetnek egymással, és semmi közös nincs bennük akár a tulajdonságokban akár a jellemzőkben.

„Tudja azt, ami előttük van, és azt, ami mögöttük van. Ők azonban nem fognak föl semmit az Ő tudásából, kivéve azt, amit Ő akar” Annak bizonyítása, hogy Ő tudása a dolgok, a hely és az idő felett határtalan, az Ő tudása mindent átfog és mindenre átterjed. A teremtmények pedig képtelenek és a tudásuk hiányos kivéve azt, amit Allah akar mutatni vagy közölni velük. Ha a muszlim ember hisz Allah eme tulajdonságában, és mindig jelen van a szívében, akkor ez istenfélővé, hálaadóvá teszi őt, mindig figyeli Allah határait, gyorsan megbánja a bűnét, ha rosszat tesz, és távol tartja magát a beképzeltségtől és a fennhéjázástól

„Széke átöleli az egeket és a földet. Megőrzésük nem görnyeszti meg őt”: Ez Allah képességének teljességére és tökéletességére való bizonyíték; a Szék Allah egyik teremtménye, hatalmas teremtmény, a Szék hatalmasabb és nagyabb mint az ég és a föld, és az egek és a föld hozzá képest olyan, mint elveszett hét dirhem a nagy széles sivatagban. A Szék különbözik a Tróntól, a Trón hatalmasabb mint a Szék, és a Szék Trónhoz képest olyan mint elveszett gyűrű a sivatagban. Tehát a teremtmények Allahhoz képest nagyon kicsik, és ha Allah egyik teremtmény – a Szék – átöleli az egek és a föld, amely a Trónnál kisebb, akkor Allah mindennél hatalmasabb.

Végül Allah két névvel fejezte be ezt a hatalmas ája mondván „Ő a Magasságos és a Hatalmas”: A Magasságos[24]: Allah magas helyzetét fejezi ki a teremtménye fölött, figyeli őket és tudja mit cselekszenek, a tudásával mindent átfog. Azt is kifejezi, hogy minden az Ő hatalmasságának engedelmeskedik, az Ő rendelkezése alatt van, és ha bárki akar elérni ezt a helyzetet (istenné teszi magát), akkor Allah porba sújtja őt az evilágon, és a kínzás lesz az osztályrésze a túlvilágon. Valamint azt is, hogy Övé minden teljes tulajdonság és Ő mentes minden hiánytól.

A Hatalmas pedig, aki Mindenek fölött hatalmas, és minden Rajta kívül alatta van. Ha Allah magasságának és hatalmasságának valósága az ember lelkében telepszik le, akkor ismerni fogja a maga helyét és imádatával Allahhoz fog fordulni, nem lesz beképzelt sem az, hogy nem ismer mértéket, hanem Allahot fogja félni, és tisztelettudóan fog viszonyulni Allahhal és Allah teremtményeivel.

Ez volt az ájatul-Kurszi néhány jellegzetessége, ezért illik minden muszlimnak törődnie vele, megjegyeznie, a jelentésén gondolkodnia és jelen legyen a szívében. Sok hiteles hagyomány van ájatul-Kurszi előnyéről, ezek közül az, amit al-Buhári lejegyzett Abu Hurajrahtól egy hosszú hagyományban, hogy Mohammed Próféta azt mondta: „Ha ágyba készülsz, akkor olvasd ájatu-Kurszit: „Allah – Rajta kívül nincs más isten – az élő, a magában-létező” az ája végig, bizony Allah küld neked egy őrző angyal, és a Sátán nem a közeledbe menni reggelig”

Muszlim is a hiteles gyűjteményében a következő hagyományt lejegyzett Ubaj bin Kaábról, hogy Allah küldte azt mondta: „Ó Abu Munddir, tudod-e Allah Könyvében melyik vers a leghatalmasabb? Azt válaszoltam: Allah és a küldötte tudják. Még egyszer azt mondta: „Ó Abu Munddir, tudod-e Allah Könyvében melyik vers a leghatalmasabb? Azt mondtam: „Allah – Rajta kívül nincs más isten – az élő, a magában-létező” Mire ő a mellkasomra ütött és mondta: „ó Abu Munddir…”

Az Allahban való hit erkölcsi haszna a hívő számára:

1. Az egyistenhit megerősítése.
2. Allah tökéletes szeretete, az Ő magasztalása.
3. Az Ő szolgálatának megvalósítása azzal, amit megparancsolt, elkerülve azt, amit megtiltott.
4. Az ember feladata Istennel szemben csak az, hogy csak Őt imádja, csak Őbenne higgyen, ne állítson mellé társakat. Ezt kéri tőle, de ennek a haszna az emberhez tér vissza: „S Én csupán azért teremtettem a dzsinneket, s embereket, hogy Engem szolgáljanak. Én nem akarok tőlük gondoskodást, s nem akarom, hogy tápláljanak Engem. Lám! Allah! Ő a Gondoskodó, kinél a törhetetlen erő” (Korán 51:56-58)

 

[1] Az úr a nyelvben azt jelenti, hogy a tulajdonos, akié a parancs.

[2] Isten a nyelvben azt jelenti, hogy akit imádnak. Az imádatot pedig a nyelvben a teljes szeretet a telje alázatossággal lehet meghatározni.

[3] Ibn Tejmiah, A Jó és Rossz Levele [riszálatul-Haszanah vasz-szajiah], 261. o.

[4] az igazságtalanság itt a társítást jelenti.

[5] At-Tágút: minden olyan imádott vagy követett, aki túllépte a határt (nem Allah parancsai szerint cselekszik)

[6] A tanuságtétel az, hogy Allahon kívül nincs más isten és Mohammed az Ő küldötte

[7] Annak a jele, hogy a szolga szereti Istenét, az, hogy azt szereti, amit Allah szeret, és azt utálja, amit Allah utál, teljesíti parancsait és tilalmasairól távolodik el.

[8] A szeretet legfelsőbb szintje a teljes imádat (Tatajum) és a legalacsonyabb szintje az érdekeltség, mert a szív a leginkább érdekelt, hogy Allah (U) által szeretve legyen. Az érdekeltség után jön a ragaszkodás, aztán a szeretet és végül a teljes imádat. Az arab nyelvben a „Tajm-u-Allah” (Allah imádója ) „Abd-u-Allah”-t (Allah szolgája ) szokott jelenteni, mert az imádó az, aki teljesen odaadja magát a szeretettjének.

[9] Az előzőekből világos az, hogy az istenszolgálat az Iszlámban egy nagyon átfogó fogalom, amely minden tettünket és egész életünket magában foglalja, amíg az a szándékunk, hogy ezzel Allahhoz akarjunk közeledni, és végcélunk mindig az marad, hogy az Ő tetszését elnyerjük. Istent szolgálni annyi, mint az élet minden kérdésében az Ő útmutatása szerint élni, elkerülni a gonoszságot, a zsarnokságot, kegyelmet és igazságot gyakorolni. Az ilyen módon leélt élet minden mozzanata, az alvás, az ébrenlét, az evés, az ivás Istenszolgálat részévé válnak.

[10] A Harmatos Kert (Ar-raudah an-Naddijeh), 29. o.

[11] Ez egy téves álláspont több okból is:

–          Allah a Koránban több helyen beszélt az Ő neveiről és tulajdonságairól, igazolva azt Magának, és ugyanakkor tagadta, hogy valami hasonló legyen Hozzá.

–          Ha két dolog neve vagy jelzője hasonlít vagy megegyezik, ez nem vonja maga után szükségszerűen azt, hogy a két dolog azonos vagy hasonló lenne.

[12] A Szalafi irányzat kincsei (At-thaf Fi Mazáhib asz-Szalaf), As-Saukáni, 7. o.

[13] Hisszük, hogy Allah beszél, azt mond amit akar, amikor és ahogyan akarja „és Mózeshez közvetlenül szólt Allah” (Korán 4: 164), „Miután Mózes eljött az általunk megszabott időre, és az Ő Ura beszélt vele” (Korán 7: 143). Hiszünk abban „Hogyha a tenger tinta lenne az én Uram szavai számára, bizony kiapadna, mielőtt Uram szavai elfogynának” (Korán 18: 109) „És ha a földön minden fa írótoll lenne, és a tenger [tinta], majd azután hét tenger pótolná azt, nem fogynának el Allah szavai. Allah bizony Erős és Bölcs” (Korán 31: 27).

[14] Hisszük, hogy Allahnak, a Magasztosnak, van Arca, amely fenséggel, méltósággal és bőkezűséggel van jellemezve: „és Urad fenséges és méltóságteljes Arca megmarad örökké” (Korán 55: 27).

Hisszük, hogy Allahnak van Keze, amely hatalmas és nagyvonalú: „de Keze ki van tárva, úgy adakozik, ahogyan akar” (Korán 5: 64)

Hisszük, hogy Allahnak, a Magasztosnak van Szeme. A Magasztos azt mondta: „és építsd meg a bárkát szemeink láttára, és a sugallatunk szerint” (Korán 11: 37).

[15] Hisszük, hogy a Magasságos Allah meg van elégedve azzal, amit megszabott és előírt a tettek és a beszédek közül, és gyűlöli mindazt, amit megtiltott: „Ha hálátlanok vagytok – Allah nem szorul rátok. És Ő nem leli tetszését szolgái hálátlanságában. És ha hálásak vagytok, megelégedik veletek” (Korán 39: 7)

Hisszük azt, hogy Allah, a Magasztos, megelégedik azokkal, akik hívők lettek, és jótetteket cselekedtek: „Megelégedett Allah velük, és ők is megelégedtek Ővele; mindez annak jut, aki fél az Urától” (Korán 98: 8)

[16] Hisszük, hogy Allah, a Magasztos megharagszik arra, aki megérdemli a haragvást a hitetlenek és mások közül: „Akik gonoszul vélekedtek Allahról, a gonoszság köre veszi őket körül, és Allah megharagudott rájuk” (Korán 48: 6) „Ám akik kitárják keblüket a hitetlenségnek: azokon Allah haragvása lesz, és hatalmas szenvedés lesz a részük” (Korán 16: 106).

[17]Hisszük azt is, hogy Allah, a Magasztos, szereti azokat, akik Őt követik, és Ők is szeretik Őt: „Mondd: „Ha szeretitek Allahot, kövessetek engem, s megszeret titeket Allah” (Korán 3: 31), „és Allah szereti a türelmeseket” (Korán 3: 146), „és legyetek igazságosak, Allah bizony szereti az igazságosan cselekvőket” (Korán 49: 9), „és jót viselkedjetek, Allah bizony szereti a jóravalókat” (Korán 2: 195).

[18] Hiszünk abban, amit Allah küldötte közölt Róla, hogy Ő lejön az első égig minden éjszakán, amikor az éjszakának már csak az utolsó harmada marad hátra, és azt mondja: „Ki az, aki fohászkodik Hozzám, azért, hogy választ adjak neki; ki az, aki kér Tőlem [valamit], azért, hogy megadjam azt neki; ki az, aki bocsánatot kér Tőlem, azért, hogy megbocsássak neki?”. (………)

[19] A legrégebbi sémita írásokban az Istent az IL vagy ÉL szó jelentette. Héber nyelven a Teremtőt Eloah (tbsz. Elohim)-nek nevezik, míg Jézus nyelvén az Alaha szó jelentette Istent.

[20] Vannak olyan tudósok, akik azt mondják Allah a Magasztos Isten neve, szavak összevonásáról nincs szó

[21] Az olyan, mint ha valaki azt mondja: (Van 1000 forintom, a kirándulásra félreraktam). Ez nem azt jelenti, hogy az 1000 forint az összes vagyona!

[22] al-Buhári jegyezte le Abu Szaid-ra való hivatkozással: „Egy férfi hallott egy másik férfit, amint éppen ezt a szúrát recitálja, s többször elismételte. Reggel elment a Prófétához , s elmesélte a történteket. Úgy tűnt, mintha e férfi egy kicsit lebecsülné, lekicsinyelné ezt a szúrát. A Próféta azt válaszolta: „Arra esküszöm, akinek a kezében a lelkem van, ez a szúra egyenlő értékű a Korán egyharmadával” és Abu Szaidról is azt mondta: A Próféta egyszer azt mondta kortársainak: „Vajon nem képes valamelyikőtök a Korán egyharmadát olvasni egy éjszakán? Akkor ez a nehezükre esett és azt mondták: Ki bírja ezt közülünk ó Allah küldötte? Mire ő azt mondta: Allah az Egyetlen, az Örökkévaló a Korán harmada” Sok hagyomány van szúratul-ihlász előnyeiről: Zád al Maád, 1. rész, 82. o.

[23] azaz, hogy egyedül, aki megérdemli az imádat.

[24] Hisszük azt, hogy Ő a Magasságos „Allah az, aki megteremtette az egeket és a földet hat nap alatt, azután elhelyezkedett a Trónus felett, irányítja az ügyeket” (Korán 10: 3). Ugyanakkor hiszünk abban, hogy Ő –Magasztaltassék- a teremtményeivel van, miközben a Trónus felett van. Tudja a helyzetüket, hallja a beszédüket, látja a tetteiket, irányítja ügyeiket, ellátja a szegényt, kárpótolja az elesetteket. Annak adja az uralmat, akinek akar, s attól veszi el, akitől akar. Hatalmassá teszi, akit akar, és porba sújtja, akit akar. A Ő kezében van [minden, ami] jó. Mindenek fölött hatalmas és Ő mindenre képes, és aki ilyen dolgokra képes, az valóban teremtményeivel van, még ha valójában felettük, a Trónuson van is: „Nincs semmi, ami Hozzá hasonló lenne, Ő a mindent Halló és a mindent Látó”.